Allahban és győzelemben bízik a véreskezű próféta

"Ha Allah is úgy akarja, Bush magára marad, és az egész világ tudni fogja, hogy hazug" - nyilatkozta Szaddám Huszein két éve megbuktatott iraki diktátor, amikor arról kérdezték, milyen esélyeket lát az ellene induló perben. Szaddám nyilvános tárgyalása szerdán kezdődik Irakban. A 800 oldalas vádirat különböző emberiség elleni cselekedetekkel vádolja a volt iraki elnököt. A parasztfiúból lett forradalmár, felvilágosult reformer, véreskezű diktátor, majd vallásos rab, aki célszerűségként jellemezte politikai ellenfelei lemészárlását, örök optimista. Közel a győzelem napja - állítja Szaddám, akinek már neve is azt jelenti: "aki szembeszegül".

Szaddám már az 1970-es évek közepén megkezdte a védelmi erők megerősítését. Arra hivatkozott, hogy csak így lehet elkerülni a puccsokat, amelyek Irakban a hatalomváltás valóban népszerű eszközei voltak. 1979-ben felmerült Irak és Szíria egyesítése, ami azt eredményezte volna, hogy Szaddám kiesik a hatalomból, de mielőtt ez megtörténhetett volna cselekedett, átvette a betegeskedő al-Bakr helyét. Gyorsan lefejezte a Bász párti ellenzékét, kémkedés és összeesküvés vádjával eltávolított mindenkit a pártból, aki ellene volt.

Mikor egy interjúban arról kérdezték, igaz-e, hogy az iraki ellenzék tagjait alkalmanként kínozzák, sőt előfordul, hogy megölik, akkor egyszerűen csak annyit mondott: "Hát persze. Mi másra számított? Ezek az emberek ellenzik hatalmunkat." Célszerűség, így jellemezte politikáját, amikor azzal vádolták, hogy kegyetlen módszerekkel kormányoz, politikai ellenfeleit pedig kivégezteti. Azzal védekezett, hogy más eszközökkel nem lehet összetartani egy ilyen hatalmas és sokszínű országot, melynek északi részében kurdok, középső területein szunniták, déli vidékein pedig síiták élnek. Szaddám hatalmát azonban a többség nem támogatta. Uralma a kisebbségben lévő szunniták egy részére, illetve tágabb értelemben vett családjának tagjaira támaszkodott. "Ne csak Abdullahtól szabaduljatok meg. Végezzetek egész családjával, mert egyikük megpróbálhat merényletet elkövetni ellenünk" - okította embereit arról, hogyan kell bánni azokkal, akik megkérdőjelezik hatalmát.

Több ezer portrét festettek a házak falára vagy szobrot állítottak tiszteletére szerte Irakban. Népszerűtlensége azonban hamar kiderült. 1982-ben merényletet kíséreltek meg ellene Dudzsailban, Bagdadtól 40 kilométerre. Bosszúból biztonsági csapatai 160 embert, köztük több gyereket kivégeztek a városban, 1500 embert börtönbe vetettek és 1000 négyzetkilométernyi termőföldet tettek meddővé, ahol csak 10 évvel később kezdődhetett újra a gazdálkodás. Ez a tett az egyik fő vádpont ellene és társai ellen.

Szaddám a nemzetközi erőpróbáktól sem riadt vissza, ha úgy érezte, valami veszélybe sodorhatja hatalmát. 1980 szeptemberében határvitára hivatkozva betört Irán olajban gazdag területeire, de a támadás oka valójában az volt, hogy az Iránban 1979-ben győzedelmeskedő síita iszlám forradalom hatásától tartott, attól félt, hogy a forradalmi hangulat átterjed Irakra is. Ráadásul személyes konfliktus volt közte és Khomeini ajatollah között, aki Irakban keresett menedéket a 70-es években az iráni sah üldöztetése elől, de 1978-ban Szaddám elűzte Nedzsefből. A háborúban az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az iszlám forradalom erejétől megrémült arab államok többsége is támogatta.

Bár a háború nyolc évig húzódott, Szaddám már 1982-től a harc sikeres, de mielőbbi befejezésének lehetőségeit kereste. A 2 millió áldozatot követelő háború 1988-ban ért véget az ENSZ közbenjárásával. Az összetűzés előtt virágzó iráni és iraki gazdaság is romokban hevert. Irán és a kurd szeparatisták ellen is bevetett biológiai fegyvereket. 1988-ban több mint 5000 kurdot öltek meg mérgező gáztámadással. Iránra kenték az akciót. Az irak-iráni háborúban haltak meg a legtöbben tömegpusztító fegyverektől a második világháború óta, hivatalos életrajza szerint azonban "bátran és bölcsen" harcolt Irán ellen.

Ekkoriban bukkantak elő korábban takargatott vallásosságának a jelei. Azt állította, hogy Allahtól kap tanácsokat Irak irányításához. Rendszeres kapcsolatban áll a Mindenhatóval - mondta.

Az Iránnal folytatott háborúban kiesett bevételeket úgy próbálta visszaszerezni, hogy győzködni kezdte a Perzsa-öböl menti arab államokat: fogják vissza olajtermelésüket, ami egyrészt felpumpálja az árakat, másrészt Irakhoz irányítja a vevőket, de erre az öböl menti országok nem voltak hajlandók. Szaddámnak kapóra jött, hogy iraki ideológusok szerint a szomszédos Kuvait valójában Irak elszakadt országrésze, így nem sokat gondolkodott, két évvel az iráni háború befejezése után támadott. 1990 augusztusában lerohanta Kuvaitot, de a dicsőség csak a következő februárig tartott, amikor az amerikai és nemzetközi csapatok kiűzték az iraki sereget.

Később elcsendesedtek körülötte a dolgok, egészen addig, amíg az Egyesült Államok tömegpuszító fegyverek birtoklásával nem kezdte vádolni. "Hiszünk benne, hogy a világnak keresnie kell és meg kell találnia a béke lehetőségét" - nyilatkozta 2003 februárjában, az amerikai támadás előestéjén az iraki televízióban. A támadást hibának nevezte, de el már nem kerülhette. Márciusban az amerikai-brit szövetségesek lerohanták Irakot és pár hét alatt felszámolták az ellenállás fő erejét. Irakban azóta folyamatosak a robbantások, merényletek, lefejezések.

Szaddám 2003. decemberi elfogása után - amit az amerikaiak csak úgy jelentettek be: "Megvan" - a börtönben még inkább vallásos lett. Koránt olvasott és verseket írt, állítólag George W. Bush is megihlette. Amerikai tisztek szerint a következő költeményt is Szaddám írta:

Én elnök vagyok
Nem tehetik ezt velem
Csalétkeim nem lelem

Később már nem volt ilyen magabiztos:

Beletörődtem
Sötét és csend ölel át
Körmöm egyre nő

Sáling Gergő