Talán nincs is al-Kaida

Egy BBC-n bemutatott dokumentumfilm szerint nem létezik és talán sohasem volt al-Kaida. A Rémálmok hatalma című film tavaly ősz óta hivatkozási alap a Bush-kormányzatot kritizáló honlapoknak, szervezeteknek. Sokak szerint hitelesebben mutat rá az amerikai kormány hazugságaira, mint a jóval nagyobb botrányt kavaró Fahrenheit 9/11, hiszen az elsősorban az érzelmekre, ez pedig kutatói véleményekre alapoz. A film azt állítja, hogy az al-Kaida nevű kitalált fantomból egyszerre húzott hasznot a neokonzervatív washingtoni vezetés és a közel-keleti terroristák.

Az amerikai kormány több tagja, maga George W. Bush elnök és sok más tekintélyes európai politikus is sokat al-kaidázott 2001. szeptember 11., a New York-i WTC elleni terrortámadások óta. Bush konkrétan arról beszélt, hogy az al-Kaida 60 országban alakított már ki sejteket, a terrorizmusra szakosodott csoport valóságos hálót font a demokratikus kormányok köré. Amerikában a terrorellenes küzdelem jegyében több csoport lebuktatásáról is beszámoltak, melyeket az al-Kaidához kötöttek. Számos merénylet kitervelőit vádoltak meg a szervezettel való együttműködéssel Madridtól Jakartáig, és hónapokig tartó fegyveres hajtóvadászat indult a szervezet ellen Afganisztánban.

A rémálmok hatalma című film sorra veszi ezeket az eseteket. Kiderül, hogy egyetlenegy olyan embert sem fogtak még el, aki bizonyítottan az al-Kaida tagja lett volna. A terrorellenes törvények alapján 2001 őszétől 2004 őszéig 664 embert fogtak el Amerikában és Nagy-Britanniában, közülük 17-et talált bűnösnek valamelyik bíróság. Közülük csak hárman voltak tagjai valamely terrorista szervezetnek, de egyik sem az al-Kaida volt. Afganisztánban a tálib rezsim megdöntése után az amerikai hadsereg sehol sem találta az al-Kaida nyomát. Az amerikaiakkal szövetséges Északi Szövetség azt állította, hogy a terrorista bázisok a Tora Bora hegységben vannak, amit nehézbombázókkal lőttek szét, majd barlangról barlangra átkutatták. Néhány lőszerraktáron és búvóhelyen kívül azonban nem találtak olyan nyomot, amely egy országokon átívelő, jól felépített szervezetre utalt volna. Jason Burke terroriznuskutató amerikai tengerészgyalogosokat kísért el néhány bevetésre, és al-Kaida című könyvében megírta emlékeit: ezek szerint a katonák sehol sem találták a szervezet nyomát. A Tora Bora átkutatására egy brit terrorellenes kommandó segítségét is felhasználták, amelynek tagjai az IRA elleni küzdelemben edződtek. A filmben megszólaló parancsnokuk állítja, hogy nem találták egyetlenegy al-Kaida-tagot sem afganisztáni nyomozásuk alatt. A kubai Guantánamo amerikai támaszponton százakat tartanak fogva, jórészt al-Kaida-tagoknak vélt embereket. A film állítása szerint azonban a foglyok és az al-Kaida kapcsolata nem bizonyított. Többségük olyan arab, aki önkéntesként harcolt a tálib kormány mellett. Mivel az Északi Szövetség minden terroristagyanús személyért komoly összeget kapott az USA-tól, ezért az idegennek kinéző hadifoglyokat automatikusan eladták az amerikaiaknak, állítják biztonságpolitikai szakértők a filmben. Ők, vagyis a talibán külföldi zsoldosai adják a guantánamói foglyok többségét.

Burke-on kívül több ismert politológus is megszólal a filmben. Bill Durodie, a londoni King's College Nemzetközi Biztonságelemző Központjának igazgatója azt állítja, hogy nem létezik az al-Kaida nemzetközi terrorszervezetként. Nincsenek alvó sejtek, nincsen a világot behálózó, egységes irányítás alatt működő globális radikális iszlám központ. Természetesen a radikális iszlám terrorizmus létezik, de a merényleteket egymástól függetlenül működő, elszigetelt csoportok szervezik. Durodie szerint az al-Kaida-mítoszt ha nem is kitalálták, de legalábbis maguk elé vetítették a konkrét ellenséget kereső politikusok.

A film által mítosznak nevezett al-Kaida neve két jelentősebb perben tűnt fel az elmúlt években. Mindkét esetben rendkívül gyanús körülmények között. Az al-Kaida nevet egy bizonyos Dzsamal al-Fadl dobta be a köztudatba, aki a 2001-es terrortámadás előtt tanúként állt amerikai bíróság elé. Akkor folyt a tanzániai és kenyai amerikai nagykövetségek elleni robbantások elkövetőinek a pere. Az összesen 200 halálos áldozatot követelő robbantások ügyében al-Fadl önként jelentkezett tanúnak, és beszámolt egy nagy hatalmú szervezetről (al-Kaida) és annak rettegett vezéréről (Oszama bin Laden), aki az egész merénylet mögött állt. Al-Fadl Szudánban a kilencvenes évek első felében ismerte meg bin Ladent, akivel anyagi okok miatt veszett össze, állítólag egyszerűen meglopta a szaúdi milliomost. Az FBI tanúvédelmi programjának köszönhetően al-Fadl vallomása után az USA-ban új életet kezdhetett. Új személyazonossággal és százezer dollárral dugták el valahol. A filmben akkori ügyvédje és több jogász is azt állítja, hogy vallomása teljesen ellenőrizetlen maradt, lényegében bármit elmondott, amit az FBI csak akart. Márpedig az FBI-nek szüksége volt egy egy nagy szervezetre, hogy a szervezett bűnözés elleni törvény értelmében azokat is megvádolhassák, akiknek nem volt közvetlen kapcsolatuk a robbantásokkal, de például pénzt adtak az elkövetőknek. Az al-Kaida-mítosz állítólag így kezdődött.

Könyvesbolt Afganisztánban

A másik vallomás az al-Kaidáról Abu Zubajdától, egy Afganisztánban elfogott férfitól származott. Az addigra világszerte rettegett al-Kaidáról elmondta, hogy többek között a Brooklyn-híd felrobbantására és úgynevezett piszkos bombák bevetésére készül. Hozzátette, hogy az al-Kaida a világon mindenütt jelen van. Zubajda vallomása minden pontján megerősítette az al-Kaidáról kialakított nyugati képet. A filmben megszólaló amerikai biztonsági szakértők szerint Zubajdának pontosan ez volt a célja: egy nagyon erős al-Kaida rémséges mítoszát terjessze el. Az általa felvázolt támadási terv részletei azonban kísértetiesen hasonlítottak a Godzilla című film jeleneteihez, míg a piszkos bombáról amerikai atomtudósok bizonyították be, hogy nem létezik. Ennek ellenére az amerikai kormány több tagja rendszeresen emlékeztette a közvéleményt, hogy a hidak országszerte veszélyben vannak, és gyakorlatoztattak a piszkosbomba-támadás szimulálásával. A piszkos bomba egy olyan hagyományos módon robbanó bomba, amely radioaktív sugárzást bocsát ki magából. A filmben megszólaló szakértők állítják, hogy évekig kísérletezett előállításával az amerikai hadsereg, mire kiderült, hogy nukleáris robbanás nélkül nem lehet hatásos atombombát csinálni. Ezzel együtt a piszkos bomba rémével a brit kormány is fenyegette országa lakosságát, Tony Blair miniszterelnök nagyon valószínűnek és Bush szinte bizonyosnak tartotta, hogy ilyennel is támadhat az al-Kaida. A bombás és más utópisztikus terveken túl Zubajda semmilyen konkrétummal sem szolgált al-Kaida-ügyben, se a szervezet felépítéséről, se működéséről nem mondott adatokat.

A lebukott állítólagos amerikai al-Kaida-sejtekről sokszor magas rangú kormánytisztviselők számoltak be 2001-2002-ben. A film utánajárt a letartóztatottak sorsának: az egyik csoportról kiderült, hogy valóban turistaként készítettek videofelvételeket Disneylandről, és bár arabok, nem célpontot kerestek. A londoni nevezetességeket tollal megjelölt, gyanús térképről kiderült, hogy egy ausztrál turista hagyta a gyanúsítottak lakásában az ágy alatt, még mielőtt a megvádolt arabok kibérelték volna a lakást. Az egyik kiképzőközpontról bebizonyosodott, hogy legális biztonságiőr-iskola, az ott végzettek a környékbeli közértekben a tulajdonosok nagy megelégedésére dolgoznak. A "Megházasodom. Többet nem találkozunk" szövegű e-mailre mint kódolt üzentre csapott le az FBI, de kiderült, hogy a Bahreinből küldött üzenet nem öngyilkos támadásra buzdított, hanem egy valódi nászról számolt be. A filmben több jogász egyértelműen állítja: egyetlen al-Kaidához köthető nyom sem igazolódott be, viszont az IRA radikális, elvben máig harcoló szárnyának több tagját is lebuktatták a terrorizmusellenes akciókban.