Elmerült a Nagy Laza

A víz és a káosz vette át az uralmat New Orleansban, amelyet hétfőn az USA történetének egyik legnagyobb természeti katasztrófája sújtott. New Orleansszal azonban nem egy egyszerű amerikai város merült el a habokban, hanem számos, huszadik századi zenei irányzat bölcsője, egy gazdag történelmi örökségű, színes kultúrájú település vált legalább hónapokra tetszhalottá és talán évekig bénává.

Itt most víz hömpölyög

Több egymással összefüggő oka van, hogy a Katrina hurrikán nyomán - noha a vihar középpontja elkerülte - hatalmas károkat szenvedett New Orleans. Legfőképp mély fekvése az, ami miatt a víz martaléka lehetett. A város java ugyanis a Mexikói-öböl, a tőle északra fekvő nálánál kétszer nagyobb területű Pontchartrain-tó, de még a Mississippi folyó vízszintjénél is alacsonyabban fekszik, egy tál alakú mélyedésben, melynek peremét a kevés természetes magaslat és a várost védő gátrendszer adják.

Az alacsony fekvés abból fakad, hogy csak a városmag épült alapításakor magaslatra, de az is csak épphogy a Mississippi szintje fölé. A város a csatornákkal és szivattyúkkal lecsapolt környező mocsarak kárára terjeszkedett, a talajvíz állandó szivattyúzásával ráadásul a terület még mélyebbre süllyedt. Ez odáig ment, hogy jelenleg a Mississippi szintje egy-egy áradáskor több mint három méterrel emelkedik a város legmélyebb területei fölé.

A települést a javarészt az 1910-es években épült és egy 1927-es pusztító áradást követően megerősített gátak védik a víztől. A védőműveket úgy tervezték, hogy egy erős, 3-as kategóriájú hurrikánnak ellenálljanak, így az egy generáció óta nem tapasztalt, ötös erősségű Katrina érkezésének hírére nem volt más választás, mint a város kiürítése.

New Orleans azonban csak épphogy megúszta a teljes pusztulást. Ha a vihar magja nem tesz egy kis kanyart és nem kerüli el a várost, a heves szél és eső és a felduzzasztott vizek teljesen szétverték volna a gátakat, nagy valószínűséggel véglegesen hullámsírba taszítva a települést. A város szerencséjére azonban ez nem következett be, és a gátak is "csupán" két helyen szakadtak át, jóllehet ez is elég volt ahhoz, hogy New Orleans egyes részeit három méter mély víz borítsa.

Amennyire a város védelméhez hozzájárultak a gátak, annyira hozzájárultak katasztrófájához is - írja a BBC News. A kiterjedt árvízvédelmi munkálatok és a világ egyik legnagyobb kikötőjének bővítése a felismerhetetlenségig megváltoztatták a Mississippi-delta mocsárvidékét. A gátak közé szorított, az USA szinte egész keleti felének vizeit levezető Mississippi gyakorlatilag a város fölött folyik. A partvidék természetes élővilága pedig pusztulófélben van, mivel a folyamszabályozás miatt elmaradó áradások nem hoznak tápláló iszapot a területre.

A burjánzó parti mocsárvidék nagyságrendekkel jobban képes elviselni és elnyelni egy hurrikán erejét, mint a szépen kiépített parti sétányok, az amerikai földtani felügyelet szerint a mocsárvidék "természetes ütközőt" jelent a hurrikánok esetére. Az erózió miatt a Katrina által hozott esők nem a mocsarat tépázták meg, hanem megtöltötték a New Orleans feletti Pontchartrain-tavat.

A gátakon keletkezett réseken beömlő víz megtöltötte a várost, de hiába csökkent a tó és a Mississippi vízszintje, a többségében épen maradt gátak megakadályozzák, hogy a víz a városból is lefolyjon. Szivattyúkkal pedig hónapokba is beletelik, amíg víztelenítik New Orleanst.