Pokoli hellyé vált New Orleans

Pénteken robbanások döreje hallatszott New Orleansban. Az elöntött város utcáin garázdálkodók már a mentőegységekre és a kórházakra is rátámadnak. Egyre több ember jön elő eddigi menedékéből, hogy biztonságosabb helyre jusson, de nincs elég busz a városban rekedtek elszállítására. A városi sportcsarnoknál az emberek szemét, ürülék, és holttestek kupacai között várják a megmentést. A rendre ügyelő katonák engedélyt kaptak, hogy tüzet nyissanak a fosztogatókra. A károk elérhetik a 100 milliárd dollárt.

Először jött a vízözön, azután a pokol. "Mindenemet elvesztettem" - mondja Norma Blanco Johnson, aki lányával és kis unokájával várakozik a buszra, amely elviszi a Superdome stadionból, messze a New Orleans-i káoszból. Három fiának nyoma veszett, házát és vagyonát elnyelte a hatalmas víztömeg. Johnson a puszta életét mentette és a Superdome stadionban keresett menedéket. Négy napon át bírta ki a sportcsarnokban, a Katrina hurrikán húszezer másik áldozatával összezsúfolódva. Élelem és ivóvíz alig volt, a hőség növekedtével egyre erősödött az illemhelyekről áradó bűz. Mindez talán még elviselhető lett volna, ha nem terrorizálják fegyveres bandák a szinte fogolyként élő embereket háborítatlanul, anélkül, hogy a szemmel láthatóan végsőkig túlterhelt biztonsági erők közbeléptek volna.

Amikor a nemzeti gárdisták és a rendőrök végre megérkeztek, hogy megkezdjék a kétségbeesett emberek biztonságosabb településekre szállítását, a nyomor képe tárult szemük elé. Néhányan láthatóan teljesen legyengült állapotban sírni kezdtek, mások erőtlenül feküdtek a nyirkos földön. Ismét mások szabad folyást engedtek dühüknek az elviselhetetlen állapotok, a szenny és az erőszak miatt; hangosan szidták a hatóságokat tehetetlenségük miatt. Akinek még maradt ereje, a Superdome kijáratánál lévő fémkerítéshez nyomakodott abban a reményben, hogy megkaparinthat egy helyet a következő buszon.

"Helyet!" - kiáltja a biztonsági erők egy tagja, és utat tör magának a várakozó tömegben. Karjában visz egy nőt - a sokak egyikét, aki a kiszáradástól és kimerültségtől összeesett. "Betegek, nők és gyermekek először!" - hangzik az evakuálás jelszava. Segítő kezek tartanak magasba gyerekeket és kutyákat, hogy a tömeg ne nyomja agyon őket. A csecsemőket előreadogatják a mentőegységekhez, hogy az apróságokat itassák meg először. Egy leválasztott területen orvosok részesítik elsősegélyben a legsürgősebb eseteket, mielőtt a klimatizált autóbuszokra vinnék a betegeket.

"A benti bűztől felfordul az ember gyomra" - meséli Lorraine Banks. Az eldugult illemhelyek miatt egyes helyeken térdig ér az ürülék a túlzsúfolt stadionban - panaszkodik az 53 éves ápolónő. Az éjszakák voltak a legrosszabbak - mondja Baron Duncan borzongva. A tökéletes sötétség, a perzselő forróság, a bűz. "Úgy bántak velünk, mint az állatokkal". A 42 éves férfi nem titkolja, hogy halálfélelmet érzett, amikor lövéseket hallott. Állítása szerint két gyermeket meg is erőszakoltak.

Egy rendőr megerősíti a híreszteléseket. "Embereket erőszakoltak és gyilkoltak meg. Jó néhányszor zavargás tört ki" - közli a férfi, aki saját bevallása szerint 13 éve szolgál a New Orleans-i rendőrségen, és neve elhallgatását kérte. Hivatalos részről mindamellett ragaszkodnak ahhoz, hogy nemi erőszakról nem tudnak, bár nem tartják kizártnak, hogy ilyen esetek előfordulhattak. "Ahol összegyűl 20 ezer ember, megtörténik sok esztelen dolog" - mondja.

A katasztrofális szálláskörülmények miatt a hajléktalanok egyre nagyobb felháborodással beszélnek a hatóságokról. Dollármilliókat akart költeni az önkormányzat egy új stadionra - mondja Audrey Jordan, "de a tetőt még egyszer sem sikerült megerősíteni". Egy férfi, aki már nem tudta elviselni az állapotokat, egy mellvédről a halálba ugrott - meséli.

Még a rendőrtisztségviselő is súlyos szemrehányásokkal illeti a hatóságokat. "A város már régóta tudta, hogy valami történni fog, de (vezetői) semmilyen előkészületet nem tettek" - állítja. "Nem lehetsz ilyen sokáig bezárva anélkül, hogy meg ne bolondulj. Az embereket úgy tartották itt, mint egy börtönben". A rajtuk lévő ruhán kívül semmi egyebük nem maradt, a rettenetes megrázkódtatásokat átélt emberek mégis csak egyetlen dolgot akarnak: kijutni a stadionból.

MTI/[origo]