"Az információhoz jutás széles körű lehetőségei megnehezítik az egyes emberek befolyásolását" - állítja Rumsfeld, aki szerint ennek ellenére javítani kell a pszichológiai hadviselés képességét. Még békeidőben is együtt kell működnie a titkosszolgálatoknak és az információs hadviselést végző egységeknek, különben az a veszély fenyeget, hogy kiélezett helyzetben csak kullognak az események után.
Rumsfeld szerint olyan profi multimédiás kampányokra van szükség, amelyek elérik a kereskedelmi színvonalat. A dokumentum szinte minden területre kiterjedő kommunikációs offenzívát javasol. A pszichológiai hadműveleteket össze kell hangolni a diplomáciai tevékenységgel, stratégiailag kiemelt szerepet kapnak az iratban a humanitárius akciók, amelyek szintén részét képezhetik egy-egy fegyveres konfliktus megnyerésének vagy bizonyos csoportok meggyőzésének.
Rumsfeld kijelenti azt is, hogy a média minden formáját fel kell használni az emberek meggyőzésére: sajtótájékoztatókat kell tartani, híreket kell közölni, idegen nyelvű anyagokat kell kibocsátani, de rengeteg más lehetőséget is felsorol, azt viszont nem részletezi, hogy a tévén, a rádión, az internetes és nyomtatott újságokon belüli kommunikációs hatalomátvételt milyen eszközökkel képzeli el.
A dokumentum példaként említi a pszichológiai hadműveletek hatékonyságával kapcsolatban, hogy hasonló akciókat indítottak már baráti országokban is különböző - az AIDS-hez és a drogpolitikához kapcsolódó - diplomáciai törekvések elérésére, amelyek sikeresek voltak. Felhívja ugyanakkor a figyelmet annak a kockázatára, hogy a nyomásgyakorlás még egyéni döntéshozók esetében is sokkal szélesebb körben juthat vissza az emberekhez a médián keresztül, mint ahányat érint. Ennek ellenére Rumsfeld szerint a területen tervezett fejlesztések segíthetnek abban, hogy az amerikai propagandagépezet a jelenleginél hatékonyabban működjön az emberek viselkedésének módosításában.
Sáling Gergő