Miniállam tiporhatja sárba a szerb büszkeséget

Függetlenségüklről szavaznak a hétvégén a montenegróiak. Az alig 600 ezres ország lehet az utolsó az egykori Jugoszlávia tagköztársaságai közül, amelyik kiszakad Szerbiából, és ez lehet az első új európai állam 11 év után. A vasárnapi népszavazáson ugyanakkor nem csak a függetlenségről, hanem az azt szorgalmazó, külföldön maffiakapcsolatokal vádolt, 15 éve a hatalom csúcsán lévő kormányfőről és szétesett szerbbarát ellenzékéről is véleményt mondanak az emberek.

Az elszakadási népszavazásról már 2002-ben szó volt, ám akkor Djukanovic még engedett a brüsszeli nyomásnak és aláírta az államjogi kötelék újraélesztéséről szóló belgrádi megállapodást. Ennek értelmében az addigi Jugoszláv Köztársaság Szerbia-Montenegró néven alakult újjá. A szoros együttélés is megmaradt, ami - a szerb nacionalizmus mellett - az egyik fő akadálya a különválásnak.

Utóbbira élénk példa volt a héten szervezett több elszakadás-ellenes tüntetés, és hogy egy ismert függetlenségi aktivista autóját felgyújtották. A szerbek ráadásul nem tekintik külön nemzetiségnek a montenegróiakat, például több szerb hősként ünnepelt személyiség is Montenegróban született - akárcsak az egyes nacionalista körökben máig hősnek tartott Radovan Karadzic, háborús bűnök miatt keresett egykori boszniai szerb elnök.

A függetlenséghez való viszony a montenegrói belpolitikai erőviszonyokban is tükröződik. Az elszakadás mellett áll a Milo Djukanovic vezette kormánykoalíció, míg az ellenzék az államközösséget favorizálja. A referendum kimenetele így egyúttal a kormánykoalíciónak és magának Djukanovicnak a tesztje is, aki a '90-es évek eleje óta gyakorlatilag megszakítás nélkül irányítja a kis államot. Először 1991-ben, 29 évesen lett miniszterelnök, akkor ő volt a legfiatalabb kormányfő Európában, és ez volt az első fizetett állása is.

Sokáig jó kapcsolatokat ápolt Milosevic-csel, például közreműködött a Montenegróba menekült boszniai muzulmánok összegyűjtésében és kiszolgáltatásában. 1996-ban azonban ellene fordult, majd a következő évben - vitatható körülmények között - hatalmas előnnyel elnökké választották. A második fordulóban annak ellenére győzött, hogy az elsőben még 2000-es szavazathátrányban volt ellenfele, Momir Bulatovic mögött. A montenegrói függetlenséget Milosevic 2000-es elűzése után kezdte nyíltan hangoztatni, ennek érdekében lemondott elnöki posztjáról, és ismét miniszterelnöki babérokra tört - sikerrel. A választásokon pártájával újra és újra sikert aratott, ellenzéke széttöredezett, és ha a népszavazás is a kedve szerint alakul az felér kegyelemdöféssel az ellenzék számára.