Összedugják fejüket a világ főnökei

Mi a fontosabb, a terroristák legyőzése vagy az, hogy harminc év múlva is legyen áram a konnektorban? Ehhez hasonló nagy kérdésekről tárgyalnak a hétvégén Szentpéterváron a fejlett ipari államok és Oroszország vezetőit tömörítő G8-csoport tagjai. Az [origo] összeállításának első oldalán megtudhatja, mire érdemes figyelni az idei csúcstalálkozón, a további oldalakon pedig világpolitikai elemzővé avanzsálva osztályozhatja az emberiség kihívásait.

Kitesz magáért Vlagyimir Putyin. Szombat este a Szentpétervártól nem messze elterülő hatalmas tengerparti palotanegyedben, a Nagy Péter által építtetett Petrodvorecben fogadja a házastársukkal együtt érkező vezetőket. A fél nyolckor kezdődő informális vacsora kezdetén jelen lesznek tévéstábok és fotósok is, akik minden bizonnyal árgus szemmel figyelik majd a vendégek reakcióit.

A tavalyi skóciai G8-csúcstalálkozóval szemben ez a mostani ugyanis sokkal inkább szól magáról a házigazdáról, mint a tárgyalások tervezett témáiról. Jellemző, hogy a Time múlt heti és a Newsweek friss számának címlapján egyaránt Putyin portréja látható, és mindkét amerikai magazin terjedelmes cikket közöl Oroszországról. Az írások címe sokat elárul. "Oroszország új világrendje" - szól a Time címe, a Newsweeké azonban talán még kifejezőbb: "Mi a baj Oroszországgal".

Hogy mi lehet a baj, azt hosszan sorolják a vezető nyugati lapok: a hatalom terjeszkedése, a sajtó ellenőrzése, a magántulajdon sérelme, az energiakészletek felhasználása politikai célokra. Eközben a G8-államoknak a következő követelményeknek kellene megfelelni: fejlettnek, gazdagnak - és mindemellett demokratikusnak - kell lenni legalább annyira, hogy beleszólhassanak a világgazdaság folyamataiba. Ezeket a feltételeket kérik számon sokan Oroszországtól. "Az egykor Kelet-Németországban szolgáló KGB-ügynök egy olyan összejövetelért felel, ahova egyébként objektíve nézve nem is kaphatott volna meghívót" - fogalmaz meglehetősen keményen a Time magazin.

Putyin és az elhibázott lövés

"Belenéztem az ember szemébe. Nagyon egyenesnek és megbízhatónak találtam. A lelkébe is beleláttam" - fogalmazott 2001-ben Bush elnök nagyon barátian, miután először találkozott Putyinnal. Azóta némileg feszültebbé vált a viszony. Legalábbis Bush csendben tudomásul vette, mikor alelnöke, Dick Cheney májusban az oroszok szomszédságában, a litván fővárosban egyértelműen Moszkvának címezve szavait arról beszélt: "nem szolgál legitim érdekeket, amikor az olaj és gáz a megfélemlítés vagy zsarolás eszközévé válik".

Igaz, Putyin sem maradt adós, és Cheney megjegyzését "elhibázott vadászlövésnek" nevezte a napokban egy francia tévének adott interjúban, utalva arra a kínos esetre, amikor az amerikai alelnök egy vadászat során eltalálta egyik társát. Az orosz elnök korábban sem fogta vissza magát, az Egyesült Államokat nemrég egy olyan éhes farkashoz hasonlította, amely csak eszik, de közben nem hallgat senkire.

Az amerikaiak mellett más nyugati vezetők is hangot adtak időnként az orosz demokratikus elkötelezettséggel kapcsolatos kétségeiknek, a BBC elemzője, Paul Reynolds ugyanakkor épp arra számít, hogy a szentpétervári csúcstalálkozó alkalmat adhat arra, hogy békésebbé válnak a kapcsolatok. Vannak ugyanis olyan ügyek, amelyekben egyeznek az érdekeik: ilyen például az iráni atomprogram, a rakétákkal kísérletező és állítólag már atomfegyverrel is bíró Észak-Korea, valamint a nemzetközi terrorizmus.

Belenéztek a szemébe

Nem valószínű persze, hogy ezen a mostani csúcstalálkozón fognak gyógyírt találni ezekre a problémákra, már csak azért sem, mert többen megkérdőjelezik magának a G8-csoportnak is az értelmét. Közéjük tartozik a korábbi brit Európa-ügyi miniszter, Dennis McShane, aki a legutóbbi Newsweekben megjelent cikkében azt írja, hogy ez az apró, önjelölt csoport nem tud adekvát válaszokat adni a kihívásokra. Megjegyzi, ha ma szerveznék meg a G8-at, akkor Kanada és Olaszország nem is kapna benne helyet, helyettük inkább Kína, India és talán Dél-Korea, vagy Brazília lenne esélyes a tagságra.

Hosszú vakációt ajánlanak

Ezt az érvelést ugyan gyengíti, hogy megfigyelőként jelen lesznek Kína, India, Brazília és Dél-Afrika első számú vezetői is, de McShane felveti azt is, hogy ezek az új, fejlődő hatalmak vajon miért hallgatnának a G8-országok vezetőire, amikor még ők sem képesek betartani a saját maguk által hozott szabályokat. Az Egyesült Államokat nem érdeklik a nemzetközi jogszabályok, Oroszország szovjet stílusú megfélemlítési taktikához folyamodik, az Európai Unió pedig még a legegyszerűbb reformot sem képes véghez vinni annak érdekében, hogy életet leheljen gyengélkedő gazdaságába - sorolja McShane, aki némileg nosztalgikusan megjegyzi: volt idő, amikor olyan nagy hatású, világszerte visszhangot kiváltó dokumentumok kerültek ki a világ vezetőinek keze alól, mint az Atlanti Karta vagy az Emberi Jogok Nyilatkozata.

A volt brit államtitkár szerint a mostani vezetőknek egy jó hosszú vakációra lenne szükségük, hogy olvassanak és gondolkozzanak. "Kövessék Churchill példáját, akinek nyári szabadsága három hónapig is eltartott, és akkor talán lenne valami elképzelésük arról, hogyan tegyék a világot egy jobb hellyé" - ad tanácsot McShane. Nem valószínű, hogy ezt megfogadják - bár Bush elnök viszonylag hosszú időre vissza szokott vonulni texasi farmjára -, ahogy az sem, hogy a szentpétervári csúcs lesz az, ahol olyan döntéseket hoznak, amelyekkel egyik napról a másikra javítanak a világ dolgain.

A csúcstalálkozó hivatalos napirendjén három téma - az energiabiztonság, az oktatás és a fertőző betegségek elleni küzdelem - szerepel, de nyilván szó esik más nagy kérdésekről is. Az [origo] mindenesetre összegyűjtötte azokat a problémákat, amelyek talán a legnagyobb kihívást jelentik az emberiség számára, és amelyekre a G8 országok vezetőinek - ha komolyan veszik magukat - választ kellene adniuk. A következő oldalakon bemutatjuk ezeket az ügyeket, ön pedig világpolitikai elemzővé avanzsálhat, és fontosságuk alapján osztályozhatja azokat. Lapozzon!