Hamarosan véget ér Szaddám Huszein 2003-ban megbuktatott iraki diktátor pere. Bár az egész eljárással különösen alakult, több szempontból is kifogásolható módon vonták felelősségre a volt iraki elnököt egy síita falu elleni büntetőhadjárat miatt, úgy tűnik, hogy a per utolsó tárgyalásán, októberben ítélet születik az ártatlanságát hangoztató diktátor fölött.
Az [origo] a Szaddám-per kapcsán összegyűjtötte azokat a ma is élő egykori államférfiakat, katonai vezetőket, vaskezű despotákat, akik a törvényes rend megkerülésével, nem a nép többségének akaratából jutottak hatalomra. Kiválasztásuknál fontos szempont volt, hogy már ne legyenek hatalomban, illetve az is, hogy uralmuk után valamilyen módon szembesültek-e elszámoltatással, felelősségre vonással - vagy ennek legalább a kísérletével.
A modern despoták társaságába bekerült többek között a mindent megúszó nigériai IBB, a pezsgőpartik előtt állítólag politikai foglyait az elnöki palotában kínzó haiti Baby Doc, a második világháború utáni történelem egyik legvéresebb és legkegyetlenebb rendszerét fenntartó indonéz Suharto át a libériai Taylor, aki egyszerűen csak azzal kampányolt a libériai választásokon: "Megölte az apám, megölte az anyám, de rá szavazok".
Teljességre, de - a sok név miatt - egyúttal tömörségre is törekedtünk, akit bővebben is érdekel egy-egy ember vagy ország sorsa az további információkat talál a kapcsolt linkekre kattintva. Olvasson bele összeállításunkba, amiből kiderül: a modern diktátorok jelentős része a nagyhatalmak (jelen esetekben többnyire az USA és Franciaország) néma hozzájárulásával vagy szoros szövetségeseként tudta csak megragadni és megtartani a hatalmat, sokuk pedig annak ellenére is megúszta az igazi felelősségre vonást, hogy véres, korrupt, elnyomó rendszert épített ki.