Milliárdokat kaszálnak a biokalózok

Dollármilliárdokat kaszálnak a gyógyszer-, biotechnológiai és kozmetikai cégek egy-egy eddig ismeretlen hatóanyag, titkos formula piacra dobásával. A nyerő hatóanyagokat sok esetben már évezredek óta használják a hagyományos gyógymódokat alkalmazó népek, vajákosok, orvosságos emberek, amit azonban a kutatók szeretnek elhallgatni. Környezet- és jogvédők szerint az így lenyúlt milliárdos haszon egyszerű lopás, géntolvajlás, biokalózkodás.

A világ egyik vezető gyógyszergyára, a német Bayer például - az Edmonds jelentése szerint - csak 2004-ben 280 millió eurót (76,5 milliárd forintot) kaszált egy olyan fogyókúrás készítményével, aminek hatóanyagát először egy kenyai tó élővilágából kinyert baktériumtörzsből fejlesztettek ki. A készítmény első törzskönyvezésénél még megemlítették az afrikai eredetet, később azonban erről teljesen elfeledkeztek.

Az Edmonds jelentésben a legismertebb gyógyszergyártók és divatcégek nevei sorakoznak. Felkerült a feketelistára a brit Phytopharm, a GlaxoSmithKline, de ott van a Dior divatház is, amely egy afrikai fa gyantájának hatóanyagát jegyeztette be szépségápoló szereihez. A felsorolásban feltűnnek namíbiai zsiráffajok trágyájából nyert gombák, egy kongói gyömbérféléből nyert impotencia elleni szer, nyugat-afrikai csigákból kivont antibiotikum vagy épp a Közép-Afrikában honos hallucinogén iboga gyökér hatóanyaga, amit drogfüggőség elleni küzdelemben alkalmazott szerekhez használnak fel.

Persze védik magukat a gyógyszergyártók és biotechnológiai cégek is. Érvük legtöbbször az, hogy a hagyományos gyógymódokban használt szerekből kinyerni a hatóanyagot, illetve kikísérletezni, hogy ezekből melyik az, ami valóban hatásos, több százmillió dolláros kutatásokat igényel, amivel szintén nem terhelik meg a természeti népeket, épp ezért nem indokolt a haszon megosztása sem.

"A biokalózkodás fogalma érzelmi alapon történő ítélkezés egy jóval összetettebb problémakörben. A helyzet az, hogy ezek a növények több mint egy helyen teremnek, és számos népcsoport használta őket a történelem során. Szinte lehetetlen felkutatni, hogy ki a 'tulajdonosa' egy-egy terméknek. Minden esetben hatalmas erőfeszítést és rengeteg pénzt igényel, hogy kinyerjünk egy hatóanyagot valamilyen növényből és azt gyógyszerré fejlesszük. A költség elérheti a 200-500 millió dollárt (45-110 milliárd forintot) is" - magyarázta a helyzetet saját szemszögéből a legnagyobb brit gyógyszergyár, a Phytopharm vezérigazgatója, a Richard Dixey.

Dixey szerint ráadásul a kutatásra milliókat ölő cégek még egyfajta kulturális missziót is betöltenek. A hatékony formulák utáni hajszájukban ugyanis számos ősi gyógymód valóban jótékony tudását mentik át a modern világba. Ezek - állítja Dixey - egyszerűen eltűnnének a természeti népek elnyugatiasodásával, ha a gyógyszercégek nem lépnének. Igaz ugyanakkor, hogy a legtöbb biokalózkodással vagy génlopással kapcsolatos botrány abból fakad: a kutatást végző cégek egészen egyszerűen elhallgatják, hogy honnan nyertek ki egy-egy formulát.

A Global Exchange (GE) nevű fairtrade mozgalom szerint ráadásul a kép jóval árnyaltabb, mint amit Dixey lefestett. Átlagos esetben tízezer véletlenszerűen összeválogatott növény közül egy olyan lesz, amely tartalmaz valamilyen érdekes hatóanyagot - írja jelentésében a GE. A természeti népek gyógyítóinak segítségével, a hagyományos gyógymódok ismeretével ez a találati arány a legpesszimistább jóslat szerint is felére csökken, azaz jelentős megtakarítást jelenthet a kutatóknak, de a Wikipeda olyan elméletről is tud, miszerint a vajákosok 1:2 arányra tudják javítani a keresgélést.