Milliárdokat kaszálnak a biokalózok

Dollármilliárdokat kaszálnak a gyógyszer-, biotechnológiai és kozmetikai cégek egy-egy eddig ismeretlen hatóanyag, titkos formula piacra dobásával. A nyerő hatóanyagokat sok esetben már évezredek óta használják a hagyományos gyógymódokat alkalmazó népek, vajákosok, orvosságos emberek, amit azonban a kutatók szeretnek elhallgatni. Környezet- és jogvédők szerint az így lenyúlt milliárdos haszon egyszerű lopás, géntolvajlás, biokalózkodás.

A biokalózkodás elvileg tiltott tevékenység, bár az erről szóló nemzetközi szerződésről süt a cinizmus. Az 1994-ben 100 ország által aláírt International Convention on Biological Diversity (kb. Nemzetközi egyezmény a biológiai változatosság megőrzéséről) ugyanis egyáltalán nem tiltja a mintagyűjtést, semmilyen módon nem lép fel ellene, mindössze annyit javasol, hogy egy-egy sikeres találat után külön egyezményekkel állapodjanak meg a kutatás után befolyó haszon elosztásáról. Környezetvédők szerint ez oda vezet, hogy sokszor egészen egyszerűen ellopják a mintákat.

Az egyik leghíresebb ilyen eset az Eli Lilly gyógyszergyár akciója, még az 1950-es évekből. A cég madagaszkári mintákat gyűjtött, és a helyi gyógyítók által ősidők óta daganatos megbetegedések kezelésére használt periwinkle növényből ki is nyertek két olyan hatóanyagot (vinblastine és vincristine), amelyek segítségével különböző daganatos megbetegedések kezeléséhez használt készítményeket állítottak elő. A cég a becslések szerint százmilliókat nyert a gyógyszereken.

De jelen van a géntolvajlás az élelmiszeriparban is. Például 2 milliárd dollárra (közel 440 milliárd forintra) becsülik azt az összeget, amelyet az amerikai földimogyoró-termesztők takarítottak meg egy kis ravaszság árán. Az amerikai termést megtizedelő vírusnak ellenálló mogyorótörzseket fedeztek fel ugyanis Brazíliában. A megfelelő keresztezési eljárásokkal ellenállóvá tették az amerikai földimogyorót is a korábban pusztító betegséggel szemben.

A biológiai tartalékokban hatalmas üzlet rejlik. Az egyedi génkombinációkat hasznosíthatják az élelmiszeriparban, a mezőgazdaságban, a gyógyszeriparban, a biotechnológiában és a kozmetikában is. A Wall Street Journal összeállítása szerint a teljes terület, ahol értéke lehet egy-egy új hatóanyagnak, évi 3-4 trillió dollárnyi (650-850 trillió forint) üzletet bonyolított le már 2000-ben is.

Az más kérdés, hogy az új hatóanyagokból származó haszon eloszlása egyáltalán nem követi az értékes genetikai állomány eloszlását. A becslések szerint a világ kiaknázatlan biológiai állományának 90 százaléka a trópusi és a szubtrópusi területeken - Közép- és Dél-Amerikában, Afrikában, Indiában, Délkelet-Ázsiában - koncentrálódik. Több kormány felismerte a biológiai kincsekben rejlő lehetőségeket, az indiai példához hasonló, hogy egy amazonasi indián törzs a brazil kormány segítségével próbálja levédetni egy békafaj mérgező nyálkájának hatóanyagait. A váladékot ugyanis az indián gyógyítók évezredek óta használják fájdalomcsillapítónak, de még lustaság ellen is. Ezek azonban a ritkább esetek egyelőre.

Az érdekek között pedig már ma is jelentős az összeütközés, amit jól mutat Dél-Afrika példája. A dél-afrikai kormány többféle hagyományos gyógymódon alapuló készítmény árul viszonylag olcsón több millió HIV-pozitív emberek. Mivel többségük nem tudná megfizetni a drágább gyógyszereket, így ezeket használják. De a piacukat féltő, felbőszült gyógyszergyártók az ezredfordulón pert indítottak a dél-afrikai kormány ellen. A vita tárgya nem az volt, hogy melyik készítmény hatékonyabb - annak ellenére sem, hogy a dél-afrikai kormány AIDS-politikáját számos súlyos bírálat éri -, hanem az, hogy van-e joga a kormánynak mesterségesen lenyomni az árakat az AIDS-gyógyszerek piacán, miközben a gyógyszercégek jócskán fizettek gyógyszereik törzskönyvéért.

"Megváltoztak az idők. Többé nem elfogadható, hogy a nagy fehér felfedező berontson Afrikába és Dél-Amerikába, majd begyűjtsön bármit, amit fontosnak tart anyagi haszna eléréséhez. Ez nem más, mint a gyarmatosítás egy újabb formája" - állítja Beth Burrows, az Edmonds Institute elnöke. Szerinte "ha létezik nemzetközileg elismert jog az olajkincsekre, akkor léteznie kell ilyennek a természeti népek növényeire és tudására is".

Sáling Gergő