Elspórolják a fiatalkorú rabok jövőjét

Kevés kivételtől eltekintve szinte semmi különbség nincs már a fiatalkorúaknak és a felnőtteknek fenntartott börtönök között. Bár a fiatalkorúak börtönében raboskodók a legtöbb szakértő szerint még minden pénzt megérnek, többségük előtt még tényleg nyitva áll az újrakezdés lehetősége, a legtöbb ilyen intézmény lakói a kiadáscsökkentés, takarékoskodás áldozatai lesznek, a világ néhány országában pedig egészen egyszerűen tudomást sem vesznek róluk. Ha pedig valamelyik állam mégis kiemelt figyelmet akar szentelni elkallódott fiataljainak, akkor mélyen a zsebébe kell nyúlnia.

"Ha nem jössz ki jól a személyzettel, akkor bántanak... volt akinek a kezét törték, nekem felhasították az ajkamat... szerintem hozzánk sem érhetnének, mert nagyon csúnya sérüléseket szoktunk összeszedni" - panaszkodott a Human Rights Watch (HRW) nevű jogévdő szervezetnek egy New York-i lánybörtön lakója. A HRW fiatalkorú bűnözők számára fenntartott intézményekben folytatott vizsgálatot és az eredmények szerint a kép lesújtó: a személyzet kegyetlenül bánik a rabokkal, akik állandó szexuális zaklatásnak, megaláztatásnak vannak kitéve, ráadásul nem jutnak hozzá a legalapvetőbb, nélkülözhetetlen orvosi ellátáshoz sem, oktatásukat, fejlesztésüket pedig szinte tökéletesen semmibe veszik.

A HRW által feltárt kép azonban nem korlátozódik New Yorkra, a fiatalkorú bűnözők a világ szinte minden táján a büntetés-végrehajtás mostohagyerekei. Az Egyesült Államokban az 1990-es évek közepén robbant ki az első nagyobb botrány a fiatalkorúak börtönviszonyai kapcsán, bár akkor még csak a túlzsúfoltság okozott gondot. A témát ezután kapta fel az amerikai sajtó, járták a fiatalkorúak börtöneit és a kirajzolódó kép egyre sötétebb volt, a helyzet pedig lényegében azóta sem változott, legalábbis erről árulkodik több jog- és gyermekvédő szervezet kutatása.

A fő problémát a világ szinte minden táján a pénz jelenti. Az Egyesült Államokban - ahol a világon abszolút értékben és egy lakosra számítva is a legtöbb ember raboskodik börtönben - például sok komoly munkanélküliséggel küszködő város kapcsolódott be a börtönépítési programba. Az államilag támogatott építékezés és üzemeltetés a helyieknek munkát, a fenntartóknak nyereséget ígér. A nyereség-maximálizálás - az amerikai börtönök túlnyomó többségét kitevő, állami intézményeknél pedig a hatékony kiadáscsökkentés - eszköze eleinte a túlzsúfoltság engedélyezése volt, így ugyanis költséges építkezések nélkül vélték megoldani a problémát. Néhány újabb matrac lefektetésével, újabb rabok után járó fejpénz ütötte a börtönvezetés markát.

Nem cserkészek

Később ennél drasztikusabb lépésre is elszánta magát sok börtönigazgató. Két évvel ezelőtt például hatalmas botrányt keltett az amerikai sajtóban, amikor kiderült, hogy nyolc ohiói börtönben felnőttek számára fenntartott intézményekből elbocsátott őröket alkalmaztak, mert olcsóbbak voltak, mint a speciális képzettséggel rendelkező, fiatalkorú elkövetőkre szakosodott börtönőrök.

Az ilyen megoldást támogató börtönök szerint a tapasztalt őrök jól jönnek, profibban tudják kezelni a kényes helyzetet, mint a kezdők. A kritikusok szerint azonban nem szabad a fiatalkorúak börtönét a felnőtt börtönök gyerekváltozatává silányítani, mert így épp legfontosabb feladatukat, a rehabilitációt, a társadalomba való sikeres visszatérés lehetőségének megteremtését nem látják el. Ennek ellenére az egyik gyanúba keveredett börtön vezetője annyival intézte el a kérdést: "ezeknek a gyerekeknek a többsége súlyos bűncselekményeket követett el... Van olyan köztük, aki idős embereket vert meg baseballütővel... Mégsem fiúk vagy lányok cserkésztáboráról beszélünk."

A börtöntanulmányokkal foglalkozó amerikai szociológus, Anne Nurse szerint további problémát jelent, hogy elenyészően kevés az olyan börtön, ahol tényleges képzést kapnak a fiatal rabok. A legtöbb helyen nem csak az oktatást hagyják szinte teljesen figyelmen kívül, de még azokról a társadalmi problémákról (munkanélküliség, erőszak, iskolázatlanság, kábítószerfogyasztás) sem világosítják fel a rabokat, amik miatt többségük rács mögé került. "Túl sok ember fordul ismét a bűnözéshez, miután kiszabadul, pusztán azért, mert nem kapnak megfelelő eszközöket ahhoz, hogy változtassanak életükön" - mondta.

Egy korábban 12 éven át fiatalkorú rabokkal foglalkozó amerikai hivatalnok szerint pedig a fiatalkorúak börtönének legtöbb problémája, az erőszakos cselekmények és mentális betegségek kiugróan magas aránya épp arra vezethető vissza, hogy a legtöbb intézmény spórol, ahol tud, például az örökön, a rabok oktatásán. "Ha leállítasz minden programot és úgy kezded kezelni a fiatalok börtöneit, mintha felnőtt intézmények volnának, akkor jelentkeznek ezek a gondok... A gyerekek különbözőek" - mondta.

Elfelejtett kölykök

A fiatalkorúak börtönének problémái azonban nem korlátozódnak az Egyesült Államokra. Az Amnesty International (AI) nemzetközi jogvédő szervezet szerint a legendásan kemény brazil börtönökben sem kímélik a fiatalkorúakat. Az AI azután indított vizsgálatot, hogy egy sao paolói börtön fiatalkorú lakói között több súlyos sérült is feltűnt, volt olyan 13 éves fiú, akit annyira megvertek - a feltételezések szerint az őrök -, hogy vért vizelt utána.

Az AI szerint a brazil fiatalkorúak börtönében állandó a megfélemlítés, kínzás, megalázás. A jogvédők beszéltek olyan rabokkal, akiktől napokra megvonták az ételt az őrök kisebb kihágások miatt, de találtak olyan bebörtönzött gyereket is, akit sérülései alapján feltehetően megkínoztak. A rabok előtt ráadásul elhallgatják jogaikat, oktatásukat pedig semmibe veszik, bár a sao paolói intézmény egyik fő profilja az AI szerint a rehabilitáció.

Más jellegű, de hasonlóan súlyos probléma, hogy több országban szinte teljesen semmibe veszik a fiatalkorú rabokat. Egy pakisztáni gyermekvédő szervezet például azért indított kampányt tavaly, hogy az állam összesítse a fiatalkorúaknak és felnőtteknek fenntartott börtönökben raboskodó gyereklányok számát, amiről - szemben a fiúkkal - semmilyen statisztika nem állt rendelkezésre korábban. A jogvédők szerint ez kiszolgáltatottá tette a fiatal lányrabokat a szexuális zaklatásoknak, a megaláztatásoknak, kínzásoknak.

Hasonló a helyzet Nigériában, ahol például a 6000 börtönben lévő fiatalkorú bűnelkövetők nagy részét egyszerűen bezsúfolják felnőttek celláiba, sokszor figyelmen kívül hagyva, hogy például védtelen lányok összekerülhetnek szexuális zaklatás miatt bebörtönzött férfiakkal. Egy ilyen esetről az Unicef is beszámolt. Az ENSZ gyerekvédő szervezete szerint a fiatalkorú rabok 90 százaléka Nigériában nem jut elegendő élelemhez, ágyhoz, fürdési lehetőséghez sem, így ki vannak téve mindenféle fertőzésnek, betegségnek.