A csempészek és a birkózók államával hízna Moszkva

Oroszországon kívül senki által el nem ismert népszavazással függetlenedne két, szinte nem is létező kicsi köztársaság a posztszovjet államoktól. A Moszkva teljes támogatását élvező referendumok befolyási övezetének növekedése mellett területi gyarapodást ígérnek Oroszországnak. Az egyszerűen csak csempészbirodalomként emlegetett Dnyeszteren túli Moldáv Köztársaság és a birkózóbajnok által vezetett Dél-Oszétia vezetését pedig azzal kecsegtetik, hogy ők élvezhetik majd a legális és illegális kereskedelem minden örömét.

A Dnyeszteren túli területekhez hasonlóan felbátorodtak a Dél-Oszétia lakói is, ők november 12-én tartanak függetlenségi referendumot.

"Egyetért ön azzal, hogy fennmaradjon a Dél-Oszétiai Köztársaság jelenlegi, független állami státusza, és hogy nemzetközileg is elismerjék azt?" - szól a kérdés a terület körülbelül 70 ezer lakójához. A helyeslők aránya várhatóan itt is magasabb lesz az elutasítóknál, az már azonban kevésbé valószínű, hogy ezzel bármit is elérnek. A Kaukázusban található hegyves völgyes - javarészt ezer méteres magasság felett elhelyezkedő - vidék függetlenségét 17 év óta nem ismeri el a nemzetközi közösség - hivatalosan Grúzia területének tekintik. Ezen az 1992-es népszavazás sem változtatott - pedig az igenek aránya 98 százalék volt - és a jelek, például több EU-tisztviselő nyilatkozata szerint az újabb referendum sem fog.

A függetlenségi törekvéseket - a Dnyeszter-mentéhez hasonlóan - a nagyobb területi egységben - jelen esetben a Grúz SZSZK-ban - a Szovejtúnió hanyatlásával párhuzamosan megerősödő naconalizmus szülte. A szovjet időkben a grúzokkal kiegyensúlyozott viszonyt az akkor még meglévő autonómia - egyebek mellett az oszét nyelv szabad gyakorlása és oktatása - is segítette, ám a '80-as évek végén erősödő grúz nacionalizmus miatt a részleges önrendelkezésüket féltő, - ugyancsak alig fél Bács-Kiskun megyényi területen élő - dél-oszétok 1989 novemberében kikiáltották Észak-Oszétiával való egyesülésüket. A két térség a 18. század óta különállt, dél Grúziához, észak pedig az Orosz birodalomhoz tartozott, utóbbi az összeolvadás kikiáltásakor a Szovjetunió része volt.

A grúz vezetés erről hallani sem akart - a területen jelentős grúz népesség is élt, ráaádsul a két nép erősen keveredett -, és bosszúból megszüntette az autonómiát, hivatalos nyelvvé pedig a grúzt tette. A feszültség hamar - 1991-ben, a Szovejtuniótól való grúz függetlenedés évében - fegyveres erőszakká fajult a két népcsoport között: a grúzok oszét falvakat prédáltak fel, az oszétok a grúzok házait és iskoláit gyújtották fel a régió központjában, Cskinvaliban. Az erőszaknak körülbelül ezer halálos áldozata volt, és 60-100 ezer ember menekülni kényszerült. Egyes becslések szerint jelenleg az eredeti oszét népességnek alig 15 százaléka él a területen.

A harcoknak - orosz nyomásra - tűzszünet vetett véget, ám hiába az orosz, oszét, grúz közös békefenntartó egységek, a pár éves nyugalom után 2004-től újra mindennapossá váltak az összetűzések, a Crisis Group tavaly novemberi jelentése is gyakori kisebb összecsapásokról számolt be. A jelenleg is feszült helyzeten csak tovább ront a küszöbön álló népszavazás, és az sem segít, hogy Grúzia - egyes jelentések szerint - egyre erősíti hadseregét: orosz gyártmányú helikoptereket és vadászgépeket szerzett be a közlemúltban, katonáit pedig amerikai kiképzők treningezik.

A senki által el nem ismert pici országot egy egykori birkózóbajnok Edvard Kokojty (oroszosan Kokojev) vezeti 2001 óta. Akkori váratlannak tekintett győzelmét a területen komoly befolyással rendelkező Tedejev klánnak köszönheti, amelynek vezetője maga is birkózóbajnok, majd edző volt valamikor. Kokojty hatalomra kerülésének ára az volt, hogy be kellett juttatnia Tedejevék embereit a vezető vámhatósági posztokra. A vámhatóság ellenőrzi a térségen átmenő transzkaukázusi főút legális és ilegális teherforgalmát, az út ugyanis az Oroszországból Dél-Oszétiába vezető csempészet főútvonala is. Az innen származó - törvényes és törvényen kívüli - bevételek adják a kis állam és lakosainak fő bevételeit.

Kokojty maga ugyanakkor nem zárkózik el a háborús helyzet tárgyalásos rendezésétől, épp csak alapfeltétele elfogadhatatlan Grúzia számára: kezeljék Dél-Oszétiát független államként.

Ballai Vince