Modernizáció, fejlődés - a 18-19. századi ipari forradalmaktól kezdve mindig ennek a nevében tettek odébb falvakat, városokat, és lakóikat. A gátépítések hatásainak vizsgálatára 1998-ban létrehozott World Commission on Dams (gát világbizottság) szerint az ezredfordulóig közel 40 millió embert telepítettek át, és mivel a gátak sokszor gyéren lakott, szegény területeken épülnek, sokszor a legkevésbé alkalmazkodóképes emberek esnek áldozatul.
A civil érdekérvényesítés és a környezetvédő mozgalmak fellendülésével azonban sokszor sikerült határt szabni a hatalmas gátépítéseknek és más monstre beruházásoknak, például Portugáliában, ahol 1995-ben végül úgy döntöttek: nem építik fel a Coa-erőművet, mert az építkezés közben kőkorszaki sziklarajzokra bukkantak.
Függetlenül egy-egy projekt szükségességének és hasznosságának megítélésétől, a gátak építése hatalmas emberi áldozattal jár azok részéről, akik lakóhelyüket, múltjukat és kulturális örökségüket áldozzák fel az áramtermelés, vagy a jobb hajózhatóság érdekében. Van ahol beszámoztak minden követ a szétbontott épületekben és máshol összerakták, de sokszor csak kijelöltek egy új lakóhelyet, adtak egy zsák datolyát és jött a víz.
A legújabb: La Parota-gát, Mexikó
A La Parota-gát az egyik legújabb azoknak az erőműveknek a sorában, amelyek néhány tollvonással több ezer ember életét forgatná fel. Építését 2003-ban határozták el; a 900 megawattos erőművet a Papagayo-folyón létesülne, Mexikó Guerrero államában 1 milliárd dollárért (190 milliárd forint). A tervek szerint 17 ezer hektár föld kerülne víz alá a gát előtti víztározó miatt. A hivatalos adatok szerint 2981 embert kellene kitelepíteni.
A projekt ellen tiltakozó civil szervezetek - amelyek bíróságon támadták meg a gátépítést, így az építkezés most szünetel - azonban azt mondják, a gátépítés legalább 25 ezer ember elköltöztetésével járna és közvetetten további 75 ezer ember életét érintené, mert a folyó alsó szakaszain tönkretenné a halászatot. A kitelepítések ellen tiltakozó helyiek ellen a rendőrség állítólag többször erőszakosan fellépett. A jogsértések miatt az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet is tiltakozott.
A legnagyobb: Három-szoros erőmű, Kína
A kínai méreteknek megfelelően a Jangce-folyó Három-szorosában épülő gát és vízerőmű a világ legnagyobbja. Támogatói szerint a Kínai Nagy Fal megépítése óta ez a legnagyobb építészeti vállalkozás az országban, amely méltóan szimbolizálja az új-Kínát. A gát 2335 méter széles és 185 méter magas. A szerkezetet 28 millió köbméter betonból és 463 ezer tonna acélból készítették, ami 63 Eiffel-torony építéséhez lenne elég.
A festői Három-szorosba épített betonmonstrum 600 kilométer hosszú víztározót duzzaszt vissza 2003 óta, ami hosszabb, mint a Magyarország két legtávolabbi pontja közötti távolság. Ehhez 1,13 millió embert kell kitelepíteni, ami az érintett két tartomány lakosságának 1,23 százaléka. A víztározó miatt - amely helyenként 100 méter mély - 1300 régészetileg értékes hely, és több mint 1 millió ember múltja, kulturális öröksége kerül a víz alá.
A hatóságok több archeológiailag értékes leletet átköltöztettek, de a fel nem tárt értékek - köztük a 4000 éve a szurdokba költözött Ba nép emlékei - végleg víz alá kerülnek. A gát - amely 22,5 milliárd dollárba (4275 milliárd forint) kerül - Kínában szokatlan módon jelentős ellenállást váltott ki a helyiek körében. A hatóságok azonban bebörtönzésekkel és erőszakos fellépéssel vetettek véget a tiltakozásnak.
A gát építése már a 20. század elején felmerült, de a kínai parlament csak 1992-ben hagyta jóvá az építést. Az erőmű 2009-re lesz teljes, de a megnövekedett igények miatt, Kína áramfogyasztásának csak 3 százalékát adja majd a tervezett 10 százalékkal szemben.
Kétszer költöztek: Meroéi-gát, Szudán
A Meroéi-gát a Níluson épül Észak-Szudánban, 350 kilométerre északra a fővárostól Khartoumtól. Kilenc kilométeres szélességével és 67 méteres magasságával a legnagyobb gátak egyike lesz Afrikában. A víztározója 125 kilométer hosszú lesz és a Nílus vízhozamának akár 20 százalékát is felfogja majd. Az erőmű - amelynek építéséről 2002-2003-ban döntöttek - 2008-ra készül el, és megduplázhatja a szudáni áramtermelési kapacitást.
Az 1,2 milliárd eurós (312 milliárd forint) projektért azonban súlyos árat fizetnek a helyiek, akik közül sokakat már az egyiptomi Asszuáni-gát miatt néhány évtizede egyszer már áttelepítettek. A becslések szerint 55-70 ezer embernek kell elköltöznie a víztározó felöltése miatt. Sokan remélték, hogy a vízhez közel maradva folytathatják a földművelést, de a kormány távolabbi földeket jelölt ki, amely a gazdák szerint homokos, terméketlen terület. A szudáni hatóságok két évnyi öntözés és műtrágyázás, illetve négy évnyi datolyatermés kifizetését ajánlotta.
Két év után azonban mindenkinek fizetnie kellene az öntözés és trágyázás árát - jelenleg a Nílus miatt erre nincs szükség - ráadásul a gazdák szerint évtizedekbe telhet mire a talaj jó termőminőségűvé válik. Nílus-parti datolyapálmáik pedig száz évig is biztos megélhetést biztosítottak számukra, amelyet így elveszítenek. A 2004-ben a Núbiai-sivatagba átköltözött 6 ezer gazda körében - felmérések szerint - jelentősen nőtt a szegénység, mert nem tudnak eladható terményeket termelni.