Miért lehet gyenge fegyver Kadhafi ellen az ENSZ-határozat?

Már légi csapásokat is beharangoztak a Moammer Kadhafi líbiai vezető megállítására hozott ENSZ-határozat kidolgozói, az abban elrendelt légtértilalom eredményessége azonban több elemző szerint is kétséges. Korábban sem tudtak ezzel megállítani vérontásokat, és most is azon múlik talán a legtöbb, hogy sikerül-e megfélemlíteni Kadhafit, aki hetek óta kíméletlen harcot folytat a távozását követő felkelők ellen.

Napokon át tartó alkudozás és egyeztetés után csütörtökön az ENSZ Biztonsági Tanácsa megszavazta azt a határozatot, amely elrendeli Líbia légterének lezárását, és felhatalmazza a tagországokat hogy "minden szükséges lépést" megtegyenek azért, hogy megvédjék a civil lakosságot a támadástól. Ezzel minden korábbinál erősebb nemzetközi nyomás alá került Líbia, amelynek vezetője, Moammer Kadhafi tábornok hetek óta véres harcokat hív a távozását követelő felkelőkkel.

Bár a határozatot Nagy-Britanniával együtt kezdeményező Franciaország azonnal jelezte, hogy már órákon belül megkezdődhetnek a légi csapások, több elemző is felhívta a figyelmet arra, hogy az ENSZ-döntés nem feltétlenül vezet gyors és jelentős változáshoz a líbiai helyzetben. "Keményebb lesz megállítani Kadhafit most, mint egy héttel ezelőtt lett volna" - mondta a New York Timesnak James M. Lindsay, a Council on Foreign Relations nevű intézet igazgatója. Szerinte a konfliktust nem a levegőben fogják rendezni, hanem tankokkal, tüzérséggel és más szárazföldön bevethető eszközökkel.

Repülők helyett tüzérség

Hasonlóan nyilatkozott a BBC-nek Scott Stewart, a Stratfor biztonsági elemző cég munkatársa. "Nem hiszem, hogy a repüléstilalmi zóna nagy változást fog jelenteni" - mondta Stewart, aki emlékeztetett arra, hogy Kadhafi eddig sem leginkább a légierőt használta a felkelők megfékezésére, hanem sokkal inkább a tüzérséget. "Egyszerűen azzal, hogy kitiltják a levegőből, nem fogja megállítani a támadó műveleteit" - fogalmazott a BBC World Service-nek adott interjúban az elemző.

A határozatban az szerepel, hogy a líbiai légteret a segélyszállító repülőkön kívül más nem használhatja. Ennek betartását a döntést támogató tagországok katonai erővel is biztosíthatják, a határozat azonban kizárja a megszálló erők alkalmazását. Vagyis elvileg külföldi országok katonái nem léphetnek be Líbia területére. A határozatban szerepel ugyanakkor az is, a tagországok felhatalmazást kapnak arra, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek a civil lakosság védelme érdekében.

Hezitáló Amerika

Scott Stewart szerint ez a kitétel az, ami alapján további lépések tehetők, ha a légtértilalom bevezetése nem vezetne eredményre. A határozat végrehajtása során történő esetleges légi csapások arra is alkalmazhatók szerinte, hogy Kadhafi seregének tüzérségét és más fegyvereit megsemmisítsék. James M. Lindsay szerint azonban ehhez már nem lesz elég a vadászrepülők bevetése, hanem harci helikopterekre és más, rövidebb hatótávolságú támadó eszközökre is szükség lesz.

A határozat eredményessége függ az elfogadását támogató országok elszántságától is. Az egyik legfontosabb szereplő, az Egyesült Államok egyelőre habozni látszik, és a BBC szerint feltehetően nem is fog részt venni a légi csapások első hullámában. Sok múlik azon is, hogy miként reagál a határozatra Kadhafi, és mi történik Líbiában a BT-szavazást követő első 24 órában. Scott Stewart szerint az a kérdés, hogy sikerül-e megfélemlíteni a líbiai vezetőt, vagy pedig "még agresszívebbé válik". A BT-szavazás előtti nyilatkozata alapján utóbbi tűnik valószínűbbnek, Kadhafi ugyanis úgy fogalmazott, hogy "ha a világ őrültebbé válik, akkor mi is őrültebbek leszünk".

Korábbi légtérzárak

Az ENSZ BT eddig egy alkalommal fogadott el légtérzárat. Az 1993-ban elfogadott 816-os számú határozat a Bosznia-Hercegovinában dúló háború idején tiltott meg mindenféle repülést a térségben, és katonai beavatkozással hatalmazta fel a NATO-t ennek megsértése esetére. 1994. február 28-án ugyan a NATO harci gépei lelőttek négy jugoszláv harci repülőt, és a határozat révén valóban megakadályozták a boszniai szerbek légierejének használatát, ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy megelőzzék a szárazföldi katonai akciókat, így például az 1995-ös srebrenicai népirtást. A nemzetközi erők hatékonyan csak azt követően tudtak beavatkozni a boszniai háborúba, hogy 1995-ben felhatalmazást kaptak földi katonai célpontok támadására is.

Még erősebben vitatott az 1991-es öbölháború után Irakban az USA, Nagy-Britannia és Franciaország által bevezetett, a helyi - északon a kurd, délen a síita - kisebbségek védelmét szolgáló légtérzárak hatásossága. Az Észak-Irakban bevezetett légtérzár viszonylag jól működött ugyan, mivel a térség könnyen elérhető volt földközi-tengeri és törökországi légi bázisokról, és azért is, mert a kurd pesmerga harcosok addigra már a terület jelentős részét ellenőrzésük alatt tartották, és hatékonyan egészítették ki a nemzetközi légierő tevékenységét, voltak azonban súlyos hibák. 1994-ben amerikai F-15-ösök tévedésből lelőtték két ugyancsak amerikai Blackhawk helikoptert, megölve huszonegy embert.

Dél-Irakban pedig eleve más volt a helyzet. Az 1992 augusztusa és 2003 márciusa között életben lévő légtérzárral ugyanis képtelenek voltak megakadályozni Szaddám Huszein akkori iraki vezetőt abban, hogy szárazföldi haderejével felszámolja gyenge és megosztott síita ellenzéket a térségben.

Ha szeretne többet tudni az arab forrongások által érintett országokról, klikkeljen a térképre! Az egyes országokra kattintva megtudhatja, hogy mit érdemes tudni róluk dióhéjban, mi történt ott eddig és az miért fontos, mitől lehet érdekes a továbbiakban.

http://www.origo.hu/s/teszt/tibikem/middle_east.html