Történelmi pillanat, vaginák a parlamentben

Több százan voltak kíváncsiak az Európai Parlamentben arra, milyen, amikor képviselőnők tolmácsolják a Vaginamonológok szókimondó szövegeit. A nők elleni erőszak témáját övező közönyt megtörni akaró politikusoknak nem volt könnyű megszokni a darab nyelvezetét, de az sem tántorítja el őket, ha saját párttársaik rosszallják a fellépésüket.

"Az európai országok közül Észtországban, Magyarországon és Olaszországban nem szerepel a törvénykönyvben a nők elleni családon belüli erőszak bűncselekménye" - amikor ezt a megállapítást valaki egy, az Európai Parlamentbe szervezett performansz szórólapján olvassa, hajlamos lehet úgy érezni: mostanában bármely, tetszőleges témájú uniós eseménynek természetes velejárója Magyarország pellengérre állítása.

Valóban kínosan fest egy ilyen mondat a nők által elszenvedett erőszakhoz kapcsolódó tények felsorolása között, de a készítők célja bizonyára nem a magyar országimázs további rombolása volt. Március 6-án, az idei V-Day keretében kilenc EP-képviselőnő adta elő Eve Ensler amerikai írónő és nőjogi aktivista Vaginamonológok című, valós közlések felhasználásával írt színdarabját a brüsszeli parlament épületében, ehhez állították össze az idézett brosúrát.

Ha a képviselők a figyelemfelkeltés reményében vállalkoztak a szereplésre, akkor nem kellett csalódniuk. Az EP Yehudi Menuhinról elnevezett, pár száz fős közönségre méretezett előadótere már több mint harminc perccel a hivatalos kezdés előtt szinte teljesen megtelt, este fél hétkor már a karzaton is álltak az emberek, miközben egy emelettel feljebb élőben lehetett követni a történéseket egy kivetítőn. Az [origo] tudósítója hat forgatócsoportot számolt össze, köztük a német közszolgálati ZDF tévécsatornáét.

Eve Ensler a Vaginamonológok egy korábbi előadásán New Orleansban

Ilyen érdeklődésre aligha számíthatna önmagában egy mégoly eredeti művészeti performansz vagy nőjogi rendezvény. Kétségkívül egyre ismertebb az Ensler által 15 éve elindított V-Day nevű mozgalom, amely a nőket érő, elsősorban szexuális töltetű agresszió - nemi erőszak, vérfertőzés, szexrabszolgaság, genitális csonkítás - ellen kampányol, de a figyelem ezúttal nyilvánvalóan főképp annak szólt, hogy uniós politikusnők egy világszerte ismert, megosztó darab szókimondó szövegeit készültek előadni.

"Láttam már színházban, nem a darab miatt jöttem. Azt hiszem, nagy dolog, hogy az Európai Parlament tagjai ezt bevállalják" - mondta az [origo] tudósítójának egy húszas éveiben járó brüsszeli nő, hozzátéve, bár régóta foglalkoztatja a téma, így is sokkolta az Európai Női Lobbi (EWL) adata, amely szerint a kontinensen élő nők 45 százaléka szenvedett el már valamilyen formájú agressziót, a munkahelyi zaklatástól a nemi erőszakig.

Húszperces késéssel, piros-fekete szín-összeállítású ruhákba öltözve vonult fel a színpadra a kilenc, különböző nemzetiségű (belga, finn, francia, holland, német, osztrák, portugál, román, svéd) és hangsúlyozottan öt különböző frakcióhoz (baloldali/kommunista, szocialista, liberális, néppárti, zöld) tartozó képviselő. Az angol nyelvű szövegeket nem emlékezetből mondták, hanem papírról olvasták, ami akár zavaró is lehetett volna, ha az ember nem egy alapvetően amatőr produkciót vár.

A közönség elsöprő többsége nőkből, főleg fiatalabbakból állt, és az is gyorsan kiderült, hogy nemzetiségi szempontból nagyon sokszínű: amikor a szereplők egymás után felsoroltak néhány szót, amelyek a saját nyelvükön a vagina közkeletűbb megfelelői, a terem más-más részén ülők nevettek fel visítva. A jelek szerint tehát, ha egy komoly ember csúnyán beszél, az roppant mulatságos - annál inkább sajnáljuk, hogy a magyar képviselőnők közül még a nőjogi elkötelezettségéről ismert Gurmai Zita vagy Morvai Krisztina sem volt ott a színpadon, hogy kimondhassa: pina.

Sikert azonban nemcsak ez az apró epizód aratott, a közel kétórás előadás végén a nézők nagy része felállva tapsolta meg a kilenc politikust. A produkció valóban élvezhető volt, az ügyvéd, tanár, diplomata, tolmács végzettségű képviselők meglepően erős színészi képességeket csillogtattak, nyoma sem volt elfogódottságnak, de nem is játszották túl a monológokat.

Tartott egy rövid beszédet a szerző, Eve Ensler is, aki szónoknak sem utolsó. Felemelt ököllel és azzal a mondattal lépett a mikrofonhoz, hogy "Történelmi pillanat - vaginák a parlamentben". Láthatóan elérzékenyülve köszönte meg a képviselőknek a játékot, és mielőtt még az újságírók feltehették volna a kérdést, már meg is válaszolta: azért van szükség ilyen feltűnést keltő performanszokra, mert másképp nem lehet megtörni a közönyt.

"Szerintem igaza van Enslernek, ebben a témában nincs értelme a finomkodásnak, meg álszent is lenne az ilyen hozzáállás" - mondta felvetésünkre az előadásra egyedül érkezett román Andrea, aki Brüsszelben, de nem uniós intézménynél dolgozik. Arra a kérdésre, hogy kívülről hogyan jutott be, azt mondta, nyílt volt az esemény, egyszerűen regisztrálni kellett a szervezők honlapján.

"Nem volt könnyű a felkészülés, mert egyikünk sincs hozzászokva ahhoz, hogy olyan nyelvezetet használjon, ami ebben a darabban általános" - mondta az előadás után az [origo]-nak Franziska Brantner német zöldpárti képviselő, az egyik ötletgazda. Megjegyezte, nem arról volt szó, hogy szégyenlősek lettek volna, de "meg kellett tanulni színészként viselkedni". Kérdésünkre, miféle jelzéseket kapott a hazai közvéleménytől, azt mondta, többségükben pozitív, bátorító jellegűeket, de "hallatszanak olyan hangok, amelyek a 19. századi gondolkodásmódot tükrözik". "Ezek csak megerősítik azt a meggyőződésünket, hogy őszintén kell beszélni a női szexualitásról" - tette hozzá.

A jobboldali Néppárt politikusainak azzal is szembe kellett nézniük, hogy a saját frakciójukban ülő egyes képviselőtársaik helytelenítették a részvételüket. Amikor erről érdeklődtünk, a finn Sirpa Pietikainen csak annyit mondott, ez a vélemény a frakción belül is kisebbségben maradt. "Mindenkinek meg kell végre értenie, hogy a nőknek ugyanannyi joguk van a testükhöz és a családjukhoz, mint a férfiaknak. E jogaikat naponta megsértik. Ezen a helyzeten változtatni kell, és változtatni is fogunk" - jelentette ki.

A kilenc résztvevő

Franziska Brantner (német, zöldpárti), Isabelle Durant (belga, zöldpárti), Marielle Gallo (francia, néppárti), Ana Maria Gomes (portugál, szocialista), Kartika Tamara Liotard (holland, baloldali/kommunista), Ulrike Lunacek (osztrák, zöldpárti), Sirpa Pietikainen (finn, néppárti), Renate Weber (román, liberális), Cecilia Wikström (svéd, liberális).