„Körülmetélés, érti?” Erős afrikai akcentussal beszél angolul, úgyhogy nem értem, és ezt látja az arcomon.
„Körülmetélés – tagolja. – Megvágnak” – és lefelé mutat. Összeáll a kép: a genitális csonkításról beszél, amikor
egy nőnek megvágják vagy eltávolítják a klitoriszát.
„Na, azt akarták velem csinálni.” Erős testalkatú afrikai nő áll velem szemben. Ebben a percben gyalogolt be Magyarországra. Csomagja szatyorban, afrikai módon a fején cipeli. Két gyerek botorkál mellette.
„A körülmetélés miatt hagytam el Nigériát. Ez része a mi kultúránknak, de én keresztény vagyok, és nem akartam, hogy megcsonkítsanak.
De a hitemmel is csak a baj van.
A falumban, Orogunban a muszlimok nem akarják, hogy templomba járjunk. A nyílt utcán megállítanak, hogy »Keresztény vagy?«, és ha azt mondom, hogy keresztény vagyok, lelőnek. Ha nem lőnek le ott mindjárt, akkor éjszaka felrobbantják a házadat. Bizony, a keresztények és a muszlimok ölik egymást.”
Messi, így hívják, lerakja terhét, hogy kibontsa történetét, ahogy előrehajol, látom, hogy nem kettő, hanem
három gyerek van vele, a legkisebb még csecsemő,
színes kendővel az asszony hátához bugyolálva utazik. Kislánya az Elisabeth nevet viseli.
„Nem engedtem, hogy megtegyék – utal a genitális csonkításra – a nővéreimen elvégezték, de én nem hagytam, mert már fiatalon keresztény voltam. Még csak nem is kórházi körülmények között csinálják, hanem otthon, régi késsel, kövön megfenik, markos fiúk megragadnak, mint valami tolvajt vagy gyilkost.”
„A közösségünkben volt egy férfi, ő mesélt nekem először a nyugati világról. Letolt, hogy »Messi, te nagyon hülye vagy« - mondta. »A családod megaláz, magadra hagy a bajban. Bolond vagy! Nyugaton ilyen nincs, mert ott vannak jogaid. Eredj oda! Én segíthetek, de annak ára van.« Elgondolkoztam.
Megalázottnak és elhagyatottan éreztem magam.”
Messi 18 vagy 19 éves lehetett, amikor egy nap öregasszony toppant be hozzájuk mindenféle papírokkal, és magyarázni kezdte, hogy eljött a körülmetélés ideje. Megjátszotta magát. „Persze, világos, rajta!”, de még előtte meglépett. Felkereste a férfit, aki a nyugati világról mesélt neki.
Nyugati világ, így emlegeti Nyugat-Európát, mintha valami fantasyt mesélne. Folyékonyan tud angolul, mint sokan Nigériában, amely korábban angol fennhatóság alá tartozott.
A férfi, aki azzal is foglalkozott, hogy embereket juttat ki Nigériából, 100 ezer euróban szabta meg az árat. Azonnal beleegyezett. Ghána felé hagyták ott az országot, „már ott megcsapott a szabadság szele”.
Távozása után három nappal meglátogatták az apját. „Hol a lányod?” – kérdezték. „Nem láttam”– felelte.
Másnap végeztek vele, ezt mesélte a nővérem.
Ez a mi kultúránk!” – teszi hozzá kiabálva. „És ez így megy a mai napig, ha nem hiszed el, utazz el a Niger-deltába, és nézd meg, hogyan ütnek nyélbe egy esküvőt.”
Mi a női körülmetélés?
A külső női nemi szerveket rituális okokból távolítják el részlegesen vagy teljesen, érzéstelenítéssel vagy anélkül. Általában pengét vagy borotvát használnak. Afrikában 27 országában fordul elő, továbbá Jemenben, Kurdisztánban, illetve kisebb mértékben a világ különböző részein lévő diaszpórákban. A beavatkozás időpontja a születést követő néhány napot követően a pubertásig terjedhet.Aki elfogadja a csonkítást, azt megbecsülik, tekintély övezi. „De ha nem fogadod el, akkor a saját nővéred is az ellenséged lesz, és csak marjátok egymást, így működnek a családok arrafelé. Az apám életét miattam vették el, azzal vádolták, hogy a saját családjában sem képes rendet tartani.”
Ez régi történet, Messi már nem tizenkilenc: a legnagyobb lánya már kilencéves.
„A férfi, aki végül is megszöktetett 1997-ben, Spanyolországba vitt. Nincs már meg, hogy merre mentünk Ghána után, csak Maliban vagyok biztos. Spanyolországban különböző férfiakkal ismertetett össze. Azt mondta, hogy te nagyon kedves vagy, fiatal, nem akarom tönkretenni az életedet,
nem akarom, hogy prostitúcióval keresd a kenyered.
Azt szeretném, hogy tisztességes életet élj.
Így kerültem egy sztriptízbárba táncosnak, egy haverjához. Soriában, majd Pamplonában táncoltam, és közben törlesztettem a menekülésem költségét.
Spanyolországban huszonötezer eurót fizettem így ki neki az évek alatt.”
Szinte az egész keresménye elment erre. Hiába ment át másik bárba, az embercsempésznek oda is volt kapcsolata, és az ottani főnök is neki adta Messi fizetését.
„Úgy képzeld el, hogy ha fizetnek neked egy italt vagy egy öltáncot, az tíz euró.
Abból hatot azonnal lenyúlt az embercsempész, három a bártulajé, én nyolcvan eurót kerestem havonta.”
A főnök egész Európában körbe akarta cipelni. „Nyolc hónapig Franciaországban táncoltam, de nem tetszett, ahogy arrafelé csinálják, a férfiak fogdosnak.” Inkább Görögországba ment, mert ott több pénzt ígértek. „Remek, gyorsabban vissza tudom fizetni a tartozásom, mondtam magamnak, és 150 eurót is megkereshetek, hamarabb szabadulok. Így kötöttem ki Haníában, Krétán, ahol 2002–2004 között dolgoztam.”
„Ne pazarold a vizet! – szakítja meg az elbeszélést Messi a lányára förmedve. – Csak kezet akartam mosni”- védekezik a kilencéves Princess. „Ivóvízzel?! – kérdez vissza az anyja. – Ez drága ivóvíz, vigyázz rá. Ki tudja, mi vár ránk.”
A vihar elvonult, Messi újra felém fordul: „amikor úgy számoltam, hogy vége, megadtam, amivel tartoztam, a férfi, aki kihozott Nigériából, azt mondta, hogy még mindig van.” Tetézte a bajt, hogy
megismerkedett a lánya apjával, és teherbe esett.
„A főnök azt mondta, csak akkor hozhatom világra a lányom, ha a pasim megváltja. Mégis mennyire gondolsz, kérdeztem. Húszezer euró, felelte. Ennyi pénzt képtelenek voltunk előteremteni. Hiába hajtogattam, hogy szeretem, és össze akarom kötni vele az életemet.”
Ilyen ez: ha szerencsés csillagzat alatt születtél, akkor az embercsempész bejuttat Európába, és ezzel vége, szabad vagy. De ha nem, örökkön-örökké csak fizetned kell. Mert különben, az útleveledet összetépik, mert az náluk van, és ha jön a rendőr, mit mondasz?
„A pasim elhagyott, nem bírta tovább Görögországban. Hívott, hogy tartsak vele, de
iratok nélkül sehova sem tudtam volna menni, mindent elszedett a csempész,
akármit is kaptam a hivataltól, munkavállalási engedélyt, bármit, hogy ne veszítsen el. Egy darabig maradtam, de végül mégis otthagytam a melót, de másik nem akadt helyette. Görögországban nem kapsz feketén munkát, azt mind elviszik az albánok. A főnököm egyetlen hivatalos papírt adott nekem, ami arról szólt, hogy 300 euró adótartozásom volt. Ezzel mentem el a hivatalokhoz, könyörögtem, hogy adjanak másik munkavállalási engedélyt, hogy dolgozhassak, de nem jártam sikerrel.”
„Benne voltunk a pácban, ugye, Princess? – fordul a lánya felé. – Milyen lakásban éltünk?” Princess, mintha várta volna a kérdést, azonnal rávágja: nem volt áram, nem volt folyóvíz, enni is alig volt mit, tej sem volt – és a csecsemőre néz.
„Onnan volt pénzünk, hogy három öregasszonyt gondoztam, a legidősebb nyolcvannyolc éves volt, napi tíz euróért. Ezt csináltam, mielőtt nekivágtunk az útnak, 150 euróval. Pénz híján nagyon lassan haladtunk.” Végigmérem: vietnami papucsban érkezett Magyarországra.
„Szerbiában újságíróktól kaptunk ennivalót, meg gyerekholmit. Ha találkoztam feketékkel, tőlük kunyeráltam tíz-húsz eurókat.”
Ahogy elmesélte a történetét, hullámzott a hangulata. Hol nyugodtan beszélt, majd feldühödött, és temperamentumosan kiabált, hol elsírta magát.
„Mi a terv?” – kérdezem. „Nem tudom, mit mondjak” – feleli.
Úgy érzem, nem tőlem függ a sorsom.”
Sírni kezd, kapkodja a levegőt, nem értem a szavait, annyit hámozok ki, hogy Istent emlegeti, nem kérdezek vissza, mit mondott pontosan.