Megerőszakoltak? Hallgass!

Dzsubai menedékkérők a helyi ENSZ-bázisnál, 2013. december 20.

A segélyszervezeteknél, válságövezetekben dolgozó nők közül egyre többen számolnak be arról, hogy kollégáik megerőszakolták őket. A történeteknek van egy ijesztő közös vonásuk: a szervezetek vezetői minden esetben azt tanácsolták az áldozatoknak, hogy inkább hallgassanak.

"Bejött a sátramba, amikor már aludtam. Teljesen meztelenül bemászott az ágyamba, és megerőszakolt" – ezekkel a szavakkal, ebben az egyetlen mondatban mesélte el a történetét Sarah Pierce a Guardian című lapnak. A nő – akinek a nevét megváltoztatták – a Carter Center nevű amerikai segélyszervezetnek dolgozott Dél-Szudánban, amikor a táborukban egy munkatársa bántalmazta.

Menedékkérők a dzsubai ENSZ-bázisnál, Dél-Szudánban Forrás: AFP/UNMISS

Sarah a főnökének is beszámolt az esetről. Szerinte neki egy, az övéhez hasonlóan tömör, egyetlen mondatból álló kérdést kellett volna feltennie:

Szükséged van orvosi segítségre?"

A nő azt állítja, hogy felettese teljesen másról kezdett érdeklődni.

Miértek

"Fájdalmaim voltak, és nyilván sokkot is kaptam" – így írta le, milyen állapotban volt, amikor az erőszakos támadás másnapján felhívta közvetlen főnökét – aki egyébként szintén nő.

"Az első dolog, ami iránt érdeklődött, az volt, hogy miért nem hallotta senki a segélykérő sikolyaimat. Azután arról faggatott, hogy miért nem számoltam be az esetről a helyi partnerszervezet vezetőinek. Róluk egyébként tudni kell, hogy mindannyian férfiak, és

többüknek az a főnöke, aki engem megerőszakolt.

Azt akarta tudni, hogy miért nem volt zárva a sátram, miért voltam egyáltalán a táborban, és miért nem hívtam őt közvetlenül az eset után? Még azt is megkérdezte, hogy

miért nem küzdöttem jobban a támadóval.”

A vezető végül feltette azt a kérdést is, amitől a nemi erőszak áldozatai a legjobban rettegnek. "Megkérdezte, hogy nem én voltam-e túl kihívó" – mesélte a nő. Azt mondja, abban a pillanatban tudta, hogy akitől segítséget várt, annak többé nem mondhat el semmit.

Azonnali orvosi segítséget nem ajánlottak neki.

Azt sem mondták, hogy jogi útra terelheti az ügyet.

Inkább hallgasson

Mivel az eset egy hosszabb szabadság előtt történt, a nőnek volt ideje átgondolni, mit kell tennie. Amikor visszament dolgozni, egyből figyelmeztette kollégáit a veszélyre.

Rászóltak, hogy ezt ne tegye.

Azt mondja, világosan az értésére adták, hogy majd a szervezet vezetősége eldönti, milyen módon lehet egyáltalán beszélni az egész ügyről.

Sok női alkalmazott dolgozik segélyszervezeteknek a válságövezetekben, tudják, hogy ez egy veszélyes világ Forrás: AFP/Phil Moore

Három hónappal később a fővárosban, egy értekezleten személyesen is találkozott a főnökével. Addigra megnyugodott valamelyest, és állítása szerint a helyzet megoldásáról akart vele beszélgetni.

Arról, hogy a jövőben el lehetne kerülni a hasonló helyzeteket.

Ezt a tervét sem sikerült végigvinnie. Így mesélt az esetről:

"A főnököm egyből védekezett. Azt mondta, hogy az eljárás, amit közösen lefolytattunk, teljesen szabályos volt. Szerinte túl kell lendülnöm a dolgon. Ha pedig tovább beszélek az erőszakról, ami engem ért, a Carter Center nem alkalmaz majd a válságövezetben."

Elárulva

Másnap felhívták telefonon. A főnöke közölte vele, hogy ki van rúgva. "Úgy éreztem, mintha azért váltak volna meg tőlem, mert megerőszakoltak" – mondta Sarah Pierce. "Csalódott voltam, elárultak. Nem vártam el tőlük, hogy minden helyzetben megvédjenek, de azt igen, hogy ha történik valami baj, akkor tisztességesen bánjanak velem."

A szervezet nem üzenget

A Carter Center 1986 óta van jelen Szudánban. Dél-Szudán 2011. július 9-én vált függetlenné Szudántól, és az országban 2013 vége óta tombol az erőszak. Egy friss jelentés szerint az ország egyik tartományában, Unity szövetségi államban idén április és szeptember között legkevesebb ezer civilt megöltek,

ezerháromszáz lányt és nőt megerőszakoltak,

és mintegy ezerhatszáz nőt és gyermeket elraboltak.

A Carter Center munkatársai egészségügyi feladatokat látnak el ebben az országban – nem a sebesültekkel foglalkoznak, hanem fertőzéseket, járványokat igyekeznek kezelni és megelőzni. Azzal, hogy a nők az országban különösen nagy veszélyben vannak, a szervezet munkatársainak tisztában kell lenniük.

Dzsubai menedékkérők a helyi ENSZ-bázisnál, 2013 decemberében Forrás: AFP/Tony Karumba

Sarah Pierce történetéről a Carter Center csak egy szűkszavú közlemény adott ki.

"A támadás személyes tragédia, amely mindenkit megrázott szervezetünknél. Megtettünk mindent annak érdekében, hogy a bántalmazást elszenvedő munkatársunknak segítsünk. Orvosi kezelést is kapott, tanácsadót is biztosítottunk számára, és a szolgáltatás igénybevételéhez

kifizettük a repülőjegyét Nairobiba.

Volt munkatársunk egy tragédia áldozata, a Carter Center pedig nem kívánja tovább fokozni szenvedéseit azzal, hogy a médián keresztül üzenget."

Nem nyilatkoztak Sarah Pierce kirúgásának körülményeiről, sem arról, hogy tényleg megtiltották-e neki, hogy a munkahelyén nyilvánosan beszéljen az őt ért nemi erőszakról.

Volt, akit bedrogoztak

Sarah Pierce nem az egyetlen, akit egy segítségnyújtásra szakosodott szervezetnél bántalmaztak szexuálisan. Megan Nobert szintén Dél-Szudánban dolgozott, de ő nem egy magánalapítványnak, hanem az ENSZ-nek. A nő júliusban számolt be a lapnak arról, hogy mi történt vele: bedrogozták és megerőszakolták.

Ő is tudja, hogy az egyik kollégája tette ezt vele.

Egy olyan ember, aki szerződésben állt az ENSZ-szel. A világszervezet éppen erre hivatkozva tárta szét a kezeit: a szabályok szerint az "alvállalkozók" cselekedeteiért ők nem felelősek. A nő ekkor a férfit alkalmazó szervezetnél akart panaszt tenni, de mire ez megtörtént, bántalmazója már nem dolgozott ott. A férfit kirúgták az ENSZ egyik ügynökségének kérésére. Megan Nobert így az utolsó lehetőségét is elvesztette arra, hogy szembenézzen támadójával.

ENSZ-bázis Dél-Szudánban Forrás: AFP/Tony Karumba

A The Guardiannél egyébként sok olyan nő jelentkezett történetével, akit megtámadtak vagy inzultáltak munkája során a kollégái. Egy dologban minden történet közös: ami megtörtént, arról a főnökeik szerint jobb hallgatni.

Megan Nobert úgy látja, ez azért van így, mert a válságövezetekben tevékenykedő humanitárius szervezetek belső hierarchiája még mindig nagyon férfiközpontú.

Tűrd el. Ez egy ilyen világ."

Megan azt mondja, sok vezető egészen a legutóbbi időkig ilyen tanácsokat adott a nemi erőszak vagy bántó közeledés miatt panaszkodó kolléganőinek.

A legtöbb titokban marad

Hányan lehetnek a bántalmazások áldozatai? Nem tudni. A segélyszervezeteknél dolgozók pszichológiai kezelésére szakosodott amerikai Headington Intézetnél úgy gondolják, az élő szerződéssel rendelkezők közül 5-10 ezer embert ért már munka közben szexuális indíttatásból elkövetett támadás.

Alicia Jones, a cég egyik vezetője viszont azt mondta, az esetek nagy része titokban marad, mert az áldozatok nem mernek beszélni.

Féltik a munkájukat

Egy kanadai szervezet nemrég kutatásba kezdett, hogy felmérje, pontosan mekkora a baj. Több mint ezer emberrel kerültek kapcsolatba. A jelentkezők nagy része nő volt. A kutatók szerint legtöbbjük kiszállt a programból, mielőtt mindent elmondott volna.

Féltek, hogy az véget vetne a karrierjüknek.