Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Deerában éltem, a város a kormány ellenőrzése alatt volt, így a repülőgépek minket elkerültek, de folyamatosan láttuk a bombázásokat, a pusztítást. Aszad katonái
fiatal férfiakat keresve kutatták át a házakat, hogy a frontra vigyék őket.
Nem tehettem mást, el kellett menekülnöm a pokolból.”
Képzeljék el, hogy Szíriában élnek, ahol egyszer csak kitör a háború. Melyik lenne az a pillanat, amikor úgy döntenének, hogy nem bírják tovább? A frontvonal? Vagy az egyre közelebb kerülő Iszlám Állam? A Közép-európai Egyetemen szerda este tartott előadáson kiderült, hogy igazából egyik sem.
A válságot négy szír fiatal nézőpontjából bemutató beszélgetésen szinte mindenki a szűnni nem akaró bombázást említette, amikor arról kérdezték őket, miért hagyták el az országot.
„Ha a szíreket kérdezik, ők csak egyet szeretnének: állítsák meg a bombázást. Amióta a kormány 2013-ban bombázni kezdte a szunnita területeket, vagy tulajdonképpen bármit, ami nem az ő ellenőrzésük alatt van,
az élet kibírhatatlan lett”
– mesélte Sár al-Hakam, aki még a szerencsésebbek közé tartozik, már ha lehet ilyet mondani.
A fiatal egyetemi tanár három évet az isztambuli Isik Egyetemen tanított, mielőtt Magyarországra jött, hogy a Közép-európai Egyetem akadémikusokat, döntéshozókat, aktivistákat és kutatókat tömörítő Közpolitikai iskolájának Konfliktuskutató központjában (Center for Conflict, Negotiation and Recovery) dolgozzon.
Hogy állításait igazolja, egy friss, a Der Spiegel című lap megbízásából készült német tanulmányt idézett. Ebben 900, német menekülttáborban élő szírt kérdeztek meg arról, miért indultak el Európába.
Majdnem 89 százalékuk mondta azt, hogy lebombázták a házát.
A megkérdezettek azt is egybehangzóan állították, hogy ha lenne repülésmentes övezet, ahova el tudnának menekülni, Szíriában maradnának.
Nem lehet persze figyelmen kívül hagyni az Iszlám Államot sem, aminek tagjai az egykor szintén Isztambulban tanító Jahja al-Abdullah szerint
nem az iszlámot képviselik, és főleg nem a szíreket.
„A szervezet legfelsőbb köreiben egykori iraki, pakisztáni és afganisztáni tisztviselők vannak, őket követi az a 20 ezer külföldi, akik csatlakoztak az ISIS-hez. Az egyszerű szírek csak ezután következnek a rangsorban” – mondta.
Al-Abdullah szerint az Iszlám Állam emberei kifinomult módszerekkel terrorizálják a lakosságot. Számukra csak két ember létezik:
aki velük van, és aki ellenük.
Az utóbbiakat joguk van megölni, előbb azonban mindent megtesznek, hogy maguk mellé állítsák a lakosságot. Eszközük pedig a tökéletes agymosás.
„Egy nagyon jó barátom sebész volt egy ISIS által ellenőrzött városban. Jó hírű, sokak által tisztelt családból származott, ezért őt nem üldözték, viszont be kellett tartania a szabályokat.
Az Iszlám Állam tagjai minden nap benéztek a rendelőjébe,
hogy egy tea mellett megérdeklődjék, hogy van, mit csinál. Egyik nap végül felajánlották neki, hogy legyen az új kórház igazgatója” – mesélte.
A fiatal férfinak tervet kellett kieszelnie, hogy szabaduljon.
„Elvállalta a munkát, de két héttel később arra kérte őket, hogy Damaszkuszba vihesse az édesanyját egy sürgős műtétre. Ez volt az egyetlen esélye. Azóta sem ment vissza. Azt mondta:
készen volt arra, hogy a pokolban éljen, de nem az Iszlám Állam alatt”
– emlékezett vissza a történtekre az egyetemi tanár.
Azok, akiknek nincs lehetőségük megszökni, mindent megtesznek a túlélésért, esetenként még az Iszlám Állammal is hajlandóak együttműködni.
„Nagyon elszomorított, amikor megtudtam, hogy az egyik közeli barátom hamarosan az ISIS központjába megy kereskedni, de tudom, hogy nincs más választása. Alkalmazkodni kell” – mondta al-Abdullah, aki szerint ezt az Iszlám Állam ki is használja.
A tanár szerint a fegyveresek célja, hogy megnyerjék az emberek bizalmát, az egyszerű lakosok pedig csak azt látják, hogy
ahol az ISIS van hatalmon, ott a kormány sokkal ritkábban bombáz.
„Ha egy ilyen területen élsz, legalább esélyed van elkerülni a bombákat, és relatív biztonságban vagy” – mondta a fiatal férfi, aki azt is kiemelte, hogy azokban a családokban, akik maradnak, azonnal elkezdődik az agymosás.
„A gyerekekkel kezdik, ötévesen már a mecsetekben tanítják őket,
ezek a kicsik pedig könnyen lehet, hogy néhány éven belül már a frontvonalon fognak harcolni” – tette hozzá.
A folyamatos bombázások és a kötelező sorozás ellen menekült el Deera városából Mán Abu-Lajla, aki valaha könyvelőként dolgozott, most menekültkérelme elbírálására vár Magyarországon.
Bár Deera a kormány ellenőrzése alatt volt, így nem bombázták, Mán itt sem volt biztonságban.
"Féltünk, hogy a frontra visznek minket, a bátyámmal ezért közösen úgy döntöttünk, hogy elmenekülünk” – mesélte Mán, aki Jordániába ment.
Az út már oda sem volt egyszerű, mert csak három helyen lehetett átkelni a határon. Jordániában a fiú kapott egy papírt, amin az állt:
menekültként nem dolgozhat,
és nem kaphat lakhatási engedélyt sem. Így viszont munkát sem vállalhatott legálisan.
„Feketemunkát vállaltunk mindketten, de
a bátyámat egy ellenőrzésnél letartóztatták, és visszaküldték Szíriába.
Egy nemzetközi szervezettől havonta 30 dollár (8000 forint) értékben kaptunk étkezési jegyeket, de tavaly 12 dollárra (3300 forintra) csökkentették a támogatást, és onnantól kezdve orvosi ellátásra sem voltunk jogosultak” – mondta Mán, miért döntött úgy, hogy Jordániából is továbbáll.
Huszonkettes csapdájaként említette a Jordániában és Törökországban élő szír menekültek helyzetét a korábban három évig Isztambulban tanító Sár al-Hakam is.
„Ha nem táborban élsz, akkor lakást kell bérelned a megtakarításaidból, a pénzed viszont egy idő után elfogy. Hiába szeretnél dolgozni, csak illegálisan tudsz, nagyon alacsony fizetésért. Isztambulban
a szírek főleg a textiliparban dolgoznak, amiért havonta körülbelül 200 dollárt,
mintegy 55 ezer forintot kapnak, hatan laknak egy szobában, és napi 16 órát dolgoznak. Állampolgárok sem lehetnek, mert ahhoz ötéves munkavállalási engedély kell” – sorolta a problémákat.
Felvetődik a kérdés, amit a magyar kormány is nagyon gyakran emleget:
miért nem a hivatalos határátkelőkön jönnek a menekültek?
Mán szerint leginkább azért, mert még útlevelük sincs.
„Jordániában az enyém is lejárt, mivel azonban bezárt a szír nagykövetség, nem tudtam meghosszabbítani. Egy ismerősöm 400 dollárért vállalta, hogy segít megszerezni a hosszabbítást jelentő matricát, amit meg is kaptam, de csak később derült ki, hogy hamis volt” – mesélte.
Mánnak még így is szerencséje volt, hiszen így átmehetett Törökországba, a többieknek viszont csempészeket kell fizetniük.
„Zsúfolt buszokkal viszik őket egyenesen Izmirbe, de mivel bármikor megállíthatják őket a rendőrök, iszonyatos sebességgel mennek. Rengeteg a baleset a gyorshajtás miatt.
A legtöbben jobban rettegnek a buszúttól, mint a csónakoktól”
– mondta Mán, aki maga is egy csónakkal érkezett a görög partokhoz.
„A lélekvesztőkben a pánik a legnagyobb veszély. Ha az emberek megijednek, és az egyik oldalról a másikra dőlnek, akkor nagyon könnyen felborul” – tette hozzá.
Mán idén márciusban ért Görögországba, onnan Magyarországig csempészek hozták, ebből főleg arra emlékszik, hogy nagyon hideg volt, és előfordult, hogy egy
ötszemélyes autóban, lezárt ablakok mellett 11-en utaztak.
A szerb-magyar határon éjszaka, az erdőn keresztül értek át, végül itt adta be menekültkérelmét, és Bicskére vitték. A teljes út körülbelül 2500 dollárba (700 ezer forintba) került,
azóta már csökkentek az árak,
mert a macedón és a szerb határon is átengedik a menekülteket, így ott nincs szükség csempészekre.
A fiatal diák elismerte, hogy amikor elindult, Magyarországról csak annyit tudott, hogy
nem túl jó a gazdasága, és nem túl kedvesek a menekültekkel,
de amikor elfogták a határon, két választása volt: vagy itt adja le az ujjlenyomatát, vagy visszamegy Szerbiába.
Bicskén már találkozott másokkal, akik segítettek neki, és a magyarokat is megszerette. Bár sokan arra panaszkodnak, hogy itt nagyon nehéz vállalkozást indítani, ő, ha megkapja a menekültstátust, az egyetemet szeretné folytatni.
Rasszizmust és menekültellenességet csak a Keleti pályaudvarnál történtek és a kormány kampánya óta tapasztal, mégis szeretne maradni, mert – mint mondta –
a magyarok sokban hasonlítanak a szírekhez.
Ha mégsem sikerül beiratkoznia, akkor a Franciaországban élő bátyjához szeretne menni. Mán szülei egyébként még mindig Szíriában vannak, lánytestvére pedig Jordániában él – öten négy különböző országban laknak.
Azzal az előadás minden felszólalója egyetértett, hogy a probléma megoldása érdekében először a szíriai rezsimmel kell valamit kezdeni, és csak utána az Iszlám Állammal.
„Szerintem ami folyik, az nem polgárháború. Szíriában több különböző háború zajlik,
a nemzetközi közvélemény azonban teljesen az ISIS megszállottja”
– elemezte a helyzetet Armenak Tokmadzsjan. A központ kutatója ennek okát abban látja, hogy az Egyesült Államoknak nincs stratégiája arra, mihez kezdjen Aszad rezsimjével.
„A szírek a bombázás végét akarják, ehhez viszont a probléma gyökereivel kell foglalkozni. A nemzetközi hatalmaknak ezért először stratégiát kellene kidolgozniuk, majd azt be kellene tartatniuk a harcoló felekkel” – vázolta Armenak.
Egy dologban viszont mindegyikük egyetértett: szeretnének visszamenni hazájukba.
„Szíriának szüksége van a saját népére.
Ha egyszer megoldódnak a dolgok, gyerekeket szeretnék otthon tanítani, mert egy országban a legfontosabb dolog a jövő generációinak oktatása” – mesélte Mán, aki nem adja fel, hogy egyszer hazatérhet szülőföldjére.
