Ahhoz képest, hogy korábban voltak olyan vélemények, amelyek szerint semmi érdemleges nem várható a NATO varsói csúcstalálkozójától, mert a szövetség legfontosabb tagja, az Egyesült Államok négy hónapon belül elnököt vált – és Barack Obama minek ígérgessen az utódja nevében –, talán az egyik legígéretesebb találkozón vagyunk túl.
Ezúttal ugyanis várható, hogy az eddig is szépen megfogalmazott nyilatkozatokat konkrét cselekvések követik. Vagyis a mostani csúcs 139 pontos zárónyilatkozata kézzel fogható intézkedéseket tartalmaz.
Csak hogy a legfontosabbakat említsük:
A legnagyobb figyelem a NATO keleti szárnyának megerősítésére irányul, hiszen ez – annak ellenére, hogy a zárónyilatkozat a párbeszéd fontosságát is hangsúlyozza – egyértelműen az Ukrajna elleni orosz agresszióra adott válasz. Ráadásul úgy, hogy formálisan nem sérti meg az 1997-es NATO–Oroszország szerződést, amely az állandó támaszpont-létesítést kifogásolja.
Egész pontosan így: "a NATO megismétli, hogy
a mostani és a várható biztonsági környezetben
az együttműködési képesség, az integráció és a megerősítési képesség biztosításával kivitelezi a kollektív védelemmel kapcsolatos és más misszióit, nem pedig állandó és jelentős harcoló erőkkel."
Sietve ismételjük meg, hogy a szerződés az 1997-es biztonsági helyzetben fogant, nem pedig 2014-ben, amikor Oroszország annektálta egy szuverén szomszédjának jelentős részét, és napi rendszerességgel sérti meg a NATO-hoz tartozó három balti ország légterét. Vagyis a fenti idézet kreatív értelmezésével akár az állandó támaszpontok létrehozása is indokolt lenne, hiszen a biztonsági környezet egész biztosan változott.
Arról nem beszélve, hogy a szerződésben emellett feketén-fehéren az szerepel, hogy a felek nemcsak egymás, hanem minden ország függetlenségét és területi egységét tiszteletben tartják. Vagyis amikor Oroszország az 1997-es szerződés megsértését rója fel a NATO-nak, valójában nyitott kapukat dönget, hiszen még ha a – NATO által kész tényként kezelt – ukrajnai jelenlétét nem is ismeri el,
a Moldovába és főleg Grúziába ékelt bábállamaival nem épp területi egységet tart tiszteletben.
Lesz mit megbeszélni a NATO–Oroszország Tanács szerdai ülésén.
Moszkva persze reagált. Marija Zaharova külügy szóvivő szerint ahelyett, hogy a modern kihívásokkal foglalkozna, a NATO
a „keleti fenyegetés” illúziójával volt elfoglalva, és démonizálja Oroszországot, hogy igazolja a keleti szárny katonai megerősítését.
Apropó Zaharova: félreérthetetlen üzenetként a varsói csúcs előestéjén krími sajtóértekezleten ismertette az orosz külpolitikai credót, ráadásként pedig az arteki úttörőtáborban csobbant a Fekete-tengerbe.
Egy nappal később pedig – a balti NATO-jelentét bejelentését megelőzve – Vlagyimir Putyin 542 fővel, 1 885 371-re emelte az orosz hadsereg összlétszámát.
Szimbolikában Varsóban a lengyel-ukrán tandem domborított, amikor a május végén két orosz hírszerzőre elcserélt ukrán pilótanő, Nagyija Szavcsenko Petro Porosenko ukrán elnök mögött tűnt fel a NATO–Ukrajna Bizottság ülésén, előtte pedig a szejmben ünnepelték.
„Ez nem hidegháború, hanem egy új valóság” – állapítja meg hétfői kommentárjában a Kommerszant című orosz napilap, amely szerint az ukrajnai eseményekkel az addig önmagát kereső NATO-ba Oroszország új életet lehelt. „Persze háborúzni senki sem akar, de ez pont az az eset, amikor a körülmények erősebbek. (…) Folytatódni fog az izmozás” – írja a lap.
A Vedomosztyiban Aszimmetrikus dialógus címmel jelent meg szerkesztőségi cikk, amely szerint bár a NATO törekszik a párbeszédre, a varsói csúcs záródokumentumában 23 helyen említik Oroszországot. „A NATO-csúcs és az arra adott orosz reakció a fontos dolgokhoz szükséges kompromisszumokhoz vezető kommunikációs csatornák elégtelenségéről, illetve
nagyfokú kölcsönös bizalmatlanságról árulkodik”
– írják, majd pozitív fejleményként a moszkvai Carnegie Központ véleményét idézik: Oroszország elégedett lehetne, hogy a NATO nem siet Ukrajna és Grúzia felvételével.