Az antiszemitizmus eltitkolása miatt tiltakozott a francia zsidó közösség vezetője, Francis Kalifat is. De csak több, mint három hónappal a gyilkosság után szólalt meg Emmanuel Macron köztársasági elnök. Azután deklarálta csak, hogy itt antiszemitizmusról van szó, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök már szóvá tette a gyalázatot. A hétvégén ugyanis Netanjahu Párizsban volt, Macronnal találkozott és részt vett a párizsi zsidók - francia állami segítséggel végrehajtott - elhurculásának 75. évfordulós megemlékezésén. Vagy nem akarta Macron, hogy Netanjahu személyesen figyelmeztesse mulasztására, vagy az izraeli diplomáció külön felszólította erre, ezt nem lehet tudni:
mindenesetre ünnepi beszédében elismerte, hogy antiszemita bűn Sarah Halimi meggyilkolása.
Ugyanakkor, a bűnügyi eljárást egyelőre még mindig nem minősítették át.
Mi történt április elején Párizs huszadik kerületében, a Belleville negyed lakótelepén? Sarah Halimi 65 éves nyugdíjas óvónő-vezető (az első információk arról szóltak, hogy orvosnő, de aztán a rendőrség pontosított) otthon aludt. Az erkélyén át bemászott a lakásába a szomszéd fiatalember, Kobili Traoré. Megkínozta, agyonverte, majd a harmadik emeletről a belső udvarba dobta a vékony, gyenge asszonyt.
Az utóbbi napokban megszólalt az ügyről a meggyilkolt asszony bátyja, William Attali. Azt mondta, hogy a muszlim szomszéd példátlanul kegyetlenül kínozta húgát, hihetetlen szadista módon. A gyilkosságot végignézte a szemben lakó szomszéd is, ő hívta a rendőröket. A L'Actualité juive című újságnak nyilatkozott. Megdöbbentő részletességgel beszélt a borzalmakról. Azt mondta, éjszaka iszonyatos hörgésre ébredt, nem tudta, mi lehet, de először megpróbált visszaaludni, majd azt hitte, hogy egy állatot kínoznak. Végül elhúzta a függönyt, és látta, hogy a szemben levő lakásban egy emberrel művelnek rémes dolgokat. Az első hörgéstől addig a pillanatig, hogy elhúzta a függönyt és látta, hogy mi történik, 40 perc telt el.
Vagyis, legalább 40 percig kínozta Kobili Traoré a nyugdíjas asszonyt. A szemtanú szerint ököllel, hihetetlen erővel ütötte az asszony fejét, majd amikor a szerencsétlen nő már nem tudott mozogni, megfogta, az ablakhoz vitte és kidobta a világítóudvarra, a harmadik emeletről.
(Olyan iszonyatos erővel ütötte az asszonyt, hogy amikor később a rendőrök bevitték a gyilkost, a kihallgatáson azt látták: jobb ökle a többszörösére dagadt. Az ütésektől.)
A kínzások vége felé a muszlim férfi a szomszéd szerint legalább tízszer azt üvöltötte, hogy Allah Akbar, később azt, hogy sheitan (arabul démont jelent), majd a Koránból is idézett. A megdöbbent szembeni szomszéd hívta a rendőröket, de a gyilkos nem mozdult egy darabig a szobából, mert arabul imádkozni kezdett. Aztán visszamászott az ablakon keresztül a saját lakásába (hiszen szomszédok voltak). Tíz perc múlva jöttek a rendőrök, addigra Kobili Traoré már aludt. Egy ilyen borzalmas gyilkosság után néhány perc alatt tehát sikerült elaludnia.
Franciaországban komoly probléma, hogy nem kap kellő nyilvánosságot:
2002 óta egyre nagyobb veszélyt jelentenek a zsidóságra a radikális muszlimok.
Georges Bensoussan történész könyve a napokban jelent meg, a Le Figaro elismerő kritikát közölt róla. A köztársaság területvesztése című esszé éppen erről a problémáról szól.
A tíz évvel ezelőtt Ilan Halimi-gyilkosság zaklatta fel ebben a tekintetben először Franciaországot (radikális muszlim bűnözők elraboltak és halálra kínoztak egy mobiltelefon-árus fiút, pusztán azért, mert zsidó, és primitív ismereteik szerint minden zsidó gazdag - ezt vallották a bíróságon). Azóta több zsidó embert is megöltek Franciaországban a vallása miatt. 2015-ben egyébként összesen 1500 bűncselekmény történt zsidók ellen, vallási megfontolásból és döntő többségüket muszlimok követték el. Olyan muszlimok, akik általában francia állampolgárok, de képtelenek beilleszkedni a társadalomba.
Bensoussan könyve szerint a radikális, antiszemita muszlimok két legsúlyosabb szitokszava, az a két szó, amit akkor használnak, ha valakit a legjobban meg akarnak sérteni: fehér és zsidó.