Az AFP francia és az AP amerikai hírügynökségek információi alapján, Emery Mwazulu Diyabanza kongói migrációs hátterű radikális baloldali aktivista négy társával együtt még júniusban látogatónak álcázva magát, a párizsi Quai Branly Múzeumba ment, ahol ő – miközben a többiek fedezték – elemelt egy XIX. századi afrikai halotti oszlopot (a sírkereszt afrikai megfelelője), és a kijárat felé ment, azonban a biztonsági őrök megakadályozták, hogy kivigyék a múzeumból a műtárgyat.
Emery Mwazulu Diyabanza mindezt élőben közvetítette a Facebook-oldalán, a videó alapján pedig kijelentette, hogy
hazavisszük Afrikába ezeket a tárgyakat.
(Megjegyzés: a párizsi Quai Branly Múzeumban olyan műtárgyak vannak kiállítva, amelyek Afrikából, Latin-Amerikából, Ausztráliából és Ázsiából származnak, de nemcsak a volt francia gyarmatokról, hanem máshonnan is.)
A radikális baloldali aktivistákat az akció után letartóztatták, és lopási kísérletért a Quai Branly Múzeum beperelte őket.
Az első tárgyalásra szerdán került sor. Emery Mwazulu Diyabanza akkor azt nyilatkozta az AFP-nek, hogy társaival együtt nem szándékozott ellopni a halotti oszlopot, de addig nem nyugszik, míg az afrikaiakkal szemben a gyarmatosítás időszakában elszenvedett igazságtalanságok nem kerülnek orvosolásra. Majd arról beszélt, hogy korábban tüntetett olyan múzeumok előtt, amelyekben a gyarmatosítás időszakából származó műtárgyak vannak kiállítva, például a franciaországi Marseille-ben és Hollandiában is.
A szerdai tárgyalás botrányosra sikerült, több jelenlévő, afrikai származású radikális baloldali aktivista bekiabálásokkal zavarta azt meg,
egy fekete nő például azt üvöltötte, hogy
minden műtárgy, ami a volt francia gyarmatokról származik, az őket illeti.
A francia törvények értelmében, műtárgyak lopási kísérletéért maximálisan letöltendő 10 év börtönbüntetés szabható ki, ezenkívül még a bűnösnek kell fizetnie 150 ezer euró sérelmi díjat. A Quai Branly Múzeum jogi képviselői azonban rendkívül nagyvonalúak voltak, és nem kértek börtönbüntetést az öt radikális baloldali aktivistára, csupán szimbolikus összegű jóvátétel megfizetését.
Ez Emery Mwazulu Diyabanzára nézve 1000 eurót jelentene, míg a négy társa fejenként 500 eurót kellene fizessen.
Emery Mwazulu Diyabanza a tárgyaláson azt mondta, hogy eljött annak az ideje, hogy a gyarmatosításnak alávettet népek végre visszavegyék a szerinte tőlük ellopott műkincseket. Hozzáfűzte: az európai múzeumoknak évente 8 millió eurós profitja származik olyan műtárgyakból, amelyeknek szegényebb afrikai országokban lenne a helyük, mint például Kongóban. Véleménye alapján ezek őket illetik, majd arról beszélt, hogy nem akarta ellopni a halotti oszlopot.
A védőbeszéde szépséghibája csupán az, hogy Kongó soha nem volt francia gyarmat, az országot ugyanis a belgák kolonizálták.
Emery Mwazulu Diyabanza bűntársai szintén tagadnak. A vád azzal érvelt, hogy
az ő dolguk egy elkövetni szándékozott bűncselekmény megítélése, és nem a történelmi igazságtétel, erre a bíróságnak amúgy sem lenne jogköre.
A múzeum ügyvédje, Yvon Goutal hozzáfűzte, hogy a francia állam több volt gyarmatával tárgyal egyes műtárgyak visszaszolgáltatásáról, de Kongó nem tartozik közéjük, hiszen nem volt francia gyarmat.
A tárgyalás közben a bíróság épülete előtt radikális baloldali afrikai aktivisták tüntettek,
kifejezve szolidaritásukat Emery Mwazulu Diyabanza és társai mellett. A tárgyalásról videó is készült. Elsőfokú ítélet az ügyben október 14-én várható.
Közben kiderült, hogy
Emery Mwazulu Diyabanza is beperelte a francia államot, „lopásért és lopott javak eltulajdonításáért".
Ez jogilag ugyanakkor nonszensz, mivel a feltételezett bűncselekményekre még a XIX. században, illetve azt megelőzően került sor. Arról egyelőre nincsenek hírek, hogy ezt tárgyalná bármelyik francia bíróság.
Sokak szerint ez a két ügy nagyban megnehezíti az Emmanuel Macron államfő által 2018-ban kezdeményezett tárgyalásokat a francia múzeumokban őrzött műkincseknek a volt gyarmatoknak történő visszaszolgáltatásáról. Franciaországban nagyjából 90 ezer olyan műtárgyat tárolnak, amelyek Afrikából származnak, túlnyomó többségük a párizsi Quai Branly Múzeumban van kiállítva.
A műtárgyakat azonban csak abban az esetben adja vissza a francia állam, ha az az afrikai ország, ahonnan valóban származnak, ezt hivatalosan, tehát az adott kormány útján kéri.
A közeljövőben egyébként 26 tárgyat fognak visszavinni különböző afrikai államokba.
Emery Mwazulu Diyabanza szerint
ezzel a gyakorlattal a gond, hogy Macron elnök személyesen dönti el, mit szolgáltat vissza és mit nem.
A radikális baloldali aktivista érvelése jogi szempontból nem állja meg a helyét, és amúgy is nonszensz azt feltételezni, hogy a francia államfő személyesen dönt ezekben a kérdésekben.
Az ügy kísértetiesen emlékeztet az amerikai radikális baloldali Black Lives Matter és az Antifa-mozgalom akciózgatására, illetve az általuk meghonosított cancel culture (a tagadás kultúrája) témakörére. Az amerikai radikális baloldal ugyanis - a franciaországihoz hasonlóan - a színes bőrűek valamennyi problémáját a gyarmatosításra és a rabszolgatatásra vezeti vissza.