A jobboldaliság alapja: A modern jobboldal viszonyulása a kortárs baloldalhoz

Robert Salyer „A jobboldaliság alapja" című könyvében a modern jobb- és baloldal implicit alapelveit ismerteti. Függetlenül attól, hogy az olvasó egyetért-e definícióival, az bizonyosan mindenkinek érdeke, hogy komolyabban elgondolkodjunk a XXI. századi politika térképét kirajzoló, alapvető törésvonalakon.

A liberalizmus korunkban egyedülálló állítása az volt, hogy ha a politikai ügyekben a különféle kóros jelenségeket ki lehetne küszöbölni, az emberiség jövője, ha vitáktól mentessé nem is, de egyre együttműködőbbé válna. Ámde a trumpista Fehér Ház megjelenése, a BREXIT, az orosz hazafiság kúszónövényként növekvő elismerése, valamint a vallási érzület világméretű újjáéledése annak politikai vonatkozásaival együtt mind azt mutatják, hogy a kirekesztés ösztöne nemcsak, hogy velünk marad, hanem velünk született is.

Ha ez így van, az komoly egzisztenciális feladatot jelent a felvilágosodás hagyománya, a liberális demokrácia állandó életereje, és az egész, nagybetűs Liberális Kísérlet számára. Ahogy az amerikai hideg polgárháború egyre hevül, azoknak, akik remélik, hogy békésen rendezhetik szomszédaikkal a nézeteltéréseiket, muszáj az alapelvekhez fordulniuk a politikai elméletekkel szemben.

Erről szól Robert Salyer: A jobboldaliság alapja: A modern jobboldal kihívása és viszonyulása a kortárs baloldalhoz című értekezése. E vékony politikaelméleti kötetben megfogalmazza mind a jobb-, mind a baloldal kimondatlan, de magától értetődő alapelveit, majd megkísérli elmagyarázni, hogy ezek az elvek hogyan mutatkoznak meg a különféle „égető” problémákra való reagálásokban.

Forrás: Origo

Hogy az olvasó képet kapjon a könyvről, álljon itt a baloldali egalitarianizmus értelmezése, mely azon a meglepő állításon alapul, hogy az egyenlőség iránti elkötelezettség a végső Jóra vonatkozó objektív igazság tagadásából fakad:

„Ha nem vagyunk képesek objektív igazságra építeni hierarchiát vagy értékrendet, akkor az egyenlőtlenséget az egyenlőség váltja fel alapértelmezésként. Ez az eredmény attól vált még inkább elkerülhetetlenné, hogy miközben a felvilágosodás óta az mindig vita tárgyát képezheti, hogy mi is a Jó, ugyanez nem bizonyult feltétlenül igaznak a tekintetben, hogy mi a Rossz.

Nem ismerjük a Jót, de úgy fest, azt egyetemesen tudjuk, mit nem szeretünk: a szenvedést és nélkülözést. Igent nem mondunk semmire. De ellenezzük a fájdalmat és a nélkülözést, és ezek univerzálisan, mindenki számára egyenlő gondok. Ellenben a jó dolgok a megvilágosodás utáni ember számára teljesen szubjektívek.

Ezzel szemben a jobboldal számára a pozitív isteni archetípusok létezése nem igényel igazolást, tehát nem fogja előre feladni a Jó keresését. A vakok szigetén a félszemű a király.

A Jobboldal szerint nem kell indokolni a természetet… a… szépséget ... a szeretetet... az identitást ... Így, tágabb értelemben, a Jobb elutasítja az egyenlőséget, az egyenlőség szempontrendszerét, mint az ember à priori előfeltevését. A jobboldal kritikusai nem meglepő módon kifogásolják, hogy ez az objektív, megismerhető igazságba vetett hit nemcsak az egyenlőtlenséghez szolgáltat receptet, hanem a végtelen konfliktusokhoz és az elnyomáshoz. Bárki, aki azt állítja, hogy birtokában van az igazságnak, erkölcsileg fölhatalmazza magát, hogy azt rákényszerítse másokra.

A jobboldal erre viszont azt kérdezi, hogy miért lenne embertelenebb ez, mint a modern konfliktusok, amelyekben objektív igazság és a jó, mint célok nem is léteznek?

Az emberek elnyomás alóli felszabadításáért (vagy legalábbis látszólag azért) vívott háborúk, illetve a valamiféle hegeli dialektika nevében vívott háborúk mitől kevésbé véresek?

Miért lenne a jobboldal álláspontja vérszomjasabb, mint azok az ősrégi konfliktusok, melyeket egyszerűen a természetes önzés generál – az egyetlen alapelv, amely megmarad, mikor a metafizikai igazságot száműzik?

Mi több, ha az értéknélküli semmi és az agnoszticizmus az egyetlen alternatíva, annál a Jobboldal számára még a konfliktus és a háború is valóban vonzóbb.”

Függetlenül attól, hogy az olvasó egyetért-e a jobb- és baloldal e könyv szerinti meghatározásával – vagy pláne az álláspontjaik viszonylagos érdemeire vonatkozó következtetésekkel –, az bizonyosan mindenkinek érdeke, hogy komolyabban elgondolkodjunk a XXI. századi politika térképét kirajzoló, alapvető törésvonalakon.