Ukrajna áll az amerikai–orosz ellentét középpontjában

Ukrainian servicemen take part in brigade tactical exercises with combat shooting near Goncharivske willage, Chernihiv region, not far from the border with Russia on December 3, 2018. - Tensions between Ukraine and Russia rose on November 25, when Russian forces seized three Ukranian navy vessels and their crew. Ukraine imposed martial law for 30 days in 10 regions that border Russia, the Black Sea and the Azov Sea on November 28. (Photo by Sergei SUPINSKY / AFP)

2021-es év során Ukrajna többször is a nemzetközi figyelem középpontjába került, miután a határai közelében zajló vélt vagy valós orosz csapatösszevonások miatt felmerült a kelet-ukrajnai konfliktus eszkalációjának veszélye. Ezzel párhuzamosan a Nyugat, valamint az Oroszország és Kína között formálódó szövetség közötti hidegháborús feszültség is növelte az ukrán–orosz ellentétek jelentőségét. Olyannyira, hogy Ukrajna az amerikai–orosz tárgyalások központi témájává vált év végére - írja elemzésében a XXI. Század Intézet.

A kelet-ukrajnai konfliktus megoldásáról papíron már 2015-ben megállapodás született Minszkben, azonban azóta szinte semmilyen előrelépés nem történt a konfliktus befejezését illetően. A problémát az okozza, hogy a felek eltérően értelmezik a minszki megállapodások tartalmát, olyannyira, hogy még a szembenálló felek kilétét illetően is más az álláspontjuk.

Az orosz határ közelében hadgyakorlaton részt vevő ukrán katonák 2018 decemberében Forrás: AFP/Sergei Supinsky

Míg Oroszország szerint a Donyeck és Luhanszk megyék területén zajló konfliktus Ukrajna belügye, addig Kijev szerint az ország ellen orosz agresszió zajlik, az ún. szakadár népköztársaságok csupán Moszkva proxyjai, hadseregeiket pedig zsoldosok és orosz reguláris egységek alkotják. De másképp értelmezik a felek a szakadár területeknek ukrán fennhatóság alá való esetleges visszatérésüket követően megadandó különleges státuszt is.

Az oroszok szerint ennek állandónak, alkotmányban rögzített jellegűnek kell lennie, és felmentést kell adnia az Ukrajnában az elmúlt években hozott nyelvi és emlékezetpolitikai jogszabályok, azaz az ukránosítás és a „dekommunizáció" alól.

Kijev azonban a különleges státuszt csak ideiglenes jelleggel és erős korlátozásokkal adná meg, többek között az is felmerült, hogy a terület lakóit vagy azok egy részét – az ún. kollaboránsokat – évekre kizárnák az országos választásokon történő részvételből.

Az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró nézetkülönbség az ún. Steinmeier-formula körül alakult ki, mivel Moszkva szerint ez azt irányozza elő, hogy az ukrán hadsereg csak a szakadár területeken ukrán törvények szerint megtartott önkormányzati választások után vehetné ellenőrzése alá az érintett orosz–ukrán határszakaszt, míg Kijev szerint éppen ellenkezőleg, a választásokra csak az után kerülhet sor, miután a terület ukrán ellenőrzés alá került.

Nehezíti a térség jövendő reintegrációját az a tény is, hogy az orosz vezetés egyre több lépést tesz a Donyec-medence (Donbasz) lakóinak Oroszországhoz való integrációja érdekében. A térség közel 600 ezer lakója kapott már orosz állampolgárságot, akik a tavalyi parlamenti választásokon is részt vehettek, de számos szociális intézkedést is kiterjesztettek a szakadár területeken élő orosz állampolgárokra. Nem is beszélve arról, hogy jelenleg orosz tőkével zajlik az elmúlt években leállított üzemek újraindítása is – amelyek természetesen elsősorban Oroszországgal üzletelhetnek majd, már csak az Ukrajna részéről fenntartott blokád és a nemzetközi szankciók miatt is.

Szintén problémás kérdés a két ország viszonyában a Krím-félsziget ügye.

Vlagyimir Putyin alkotmányos garanciákat akar a konfliktus rendezése érdekében Forrás: AFP/Mikhail Metzel

Oroszország szerint a kérdés le van zárva, és a félsziget az ország szerves részét képezi, ezt azonban sem Ukrajna, sem a nemzetközi közösség nagy része nem ismeri el, Kijev pedig mindent megtesz azért, hogy napirenden tartsa a félsziget kérdését is. Ennek érdekében rendezték meg például 2021 augusztusában, Ukrajna függetlenségének harmincadik évfordulójára időzítve a Krími Platform nevű rendezvényt. Moszkva azonban elfogadhatatlannak tartja, hogy a Donyec-medence és a Krím-félsziget kérdése bármilyen módon összekapcsolódjon, hiszen az egyiket ukrán, a másikat orosz belügynek tekinti.

Mivel álláspontjából egyik fél sem engedne, a békefolyamat gyakorlatilag 2016-ban megtorpant.

Bár 2019-ben, a háború egy év alatt való lezárásával kampányoló Volodimir Zelenszkij elnökké választása után úgy tűnt, a tárgyalások kimozdulnak a holtpontról, valójában csupán az orosz–ukrán kapcsolatok mélypontja került közelebb, 2021-re pedig már állandóvá vált az eszkaláció veszélye. Előbb tavaly tavasszal, majd ősz végén járta be a világsajtót a hír, miszerint az oroszok csapatösszevonásokba kezdtek az ukrán határ közelében. Bár több ilyen tudósításról kiderült, hogy valójában az ukrán határtól több száz kilométerre történő, vagy éppen évente rendszeres jelleggel megismételt gyakorlatokat néztek inváziós készülődésnek, a feszültség így is érezhetően megnőtt Moszkva és Kijev között, ehhez azonban a globális erőviszonyok átalakulása is hozzájárult.

A teljes elemzést a linkre kattintva a XXI. Század Intézet honlapján olvashatják.