Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az előzetes szándéknyilatkozatokat követően mostanra biztossá vált, hogy a svéd és a finn kormány a közeli napokban benyújtja csatlakozási kérelmét a NATO-hoz. A csatlakozást az észak-atlanti szövetség összes jelenlegi tagállamának jóvá kell még hagynia, mellyel kapcsolatban az elmúlt napokban Törökország több ízben is kifejezte aggályait, a terrorizmus melegágyaként emlegetve Svédországot. Erdogan elnök még legfrissebb nyilatkozatában is hangsúlyozza a törökök elzárkózását a NATO északi bővítésével kapcsolatban – ennek ellenére valószínűsíthető, hogy mégsem emelnek majd vétót.
Törökországnak van 3-4 konkrét feltétele a NATO-bővítéssel kapcsolatban
– szögezte le Kiszelly Zoltán politológus az Origo megkeresésére.
Először is: Svédországban – ahol nagy számban élnek kurdok –, a kormány nem tekinti terrorszervezetnek a PKK-t, a kurdok politikai képviseletét. A PKK azonban Törökországban terrorszervezetnek minősül és
a törökök azt kérik a skandinávoktól – különösen a svédektől –, hogy korlátozzák a PKK tevékenységét és minősítsék azt terrorszervezetnek.
Egy másik feltétel Kiszelly Zoltán szerint a törökök ellen a nyugati országok által, az Észak-Szíriában végrehajtott katonai akció miatt elrendelt
fegyvervásárlási tilalom feloldása.
A harmadik török feltétel – folytatta a sort – az USÁ-hoz kapcsolódik: miután Törökország S-400-as légvédelmi rendszert vásárolt az oroszoktól, az amerikaiak kizárták a török cégeket az F35-ös vadászgép-programból.
A törökök azt szeretnék, hogy ha nem is F35-öst, de legalább F16-os vadászgépeket vásárolhatnának Amerikától.
Negyedik feltételként pedig előállhatnak a török EU-csatlakozás kérdésével, ami 2016 óta nyitott kérdés:
ha például az ukránok valamiféle kedvezményt kapnának ez ügyben, úgy a törökök is igényt tartanának hasonlóra.
Nagyon konkrét kérésekről, vagy ha úgy tetszik, feltételekről van szó, amelyek nyilvánvalóan „áthidalhatóak”, csak végig kell gondolniuk a skandinávoknak, a nyugat-európaiaknak – főként a németeknek –, illetve amerikaiaknak és az EU-nak.
Magyarul: a törökök megkérik a szavazatuk árát, ahogy azt más országok is megteszik vagy megtették korábban
– fogalmazott a szakértő, hozzátéve: nyilván azzal is számolnak a törökök, hogy minden követelésük nem teljesülhet – de ha egy-kettő mégis, akkor már elégedettek lehetnek.
Az orosz–ukrán háború átértékelte az Európa saját biztonsági helyzetével kapcsolatos vélekedését, így a korábban semleges országok közül Svédországét és Finnországét is.
Finnország közvetlenül határos Oroszországgal, Svédország pedig már régóta tart egy esetleges orosz támadástól, ezért mindkét állam úgy döntött: úgy szeretné biztonságát növelni, hogy csatlakozik a NATO-hoz
– világított rá a két ország döntésének hátterére Kiszelly Zoltán. Ez bizonyos szempontból a NATO érdekeitől sem áll távol, hiszen mindkét országban stabil a demokrácia. Ezen túlmenően – tette hozzá a szakértő – nem gyengítenék a szövetséget, hanem erősítenék, hiszen a svéd és a finn hadsereg egyaránt erős és ütőképes. Rizikót jelenthet a mintegy 1300 kilométer „hosszú" finn–orosz határ, ahol viszont a csatlakozással a NATO-nak nagyobb szerepet kellene vállalnia.
Kiszelly Zoltán szerint
ez ugyanakkor a háborúra is hatással lesz, az oroszoknak több katonát kell a határ térségében állomásoztatniuk – amely katonák értelemszerűen nem tudnának részt venni háborús cselekményekben Ukrajna területén.
A bővítéssel tehát igazából a NATO nyerne, Oroszországnak azonban jelentős pluszterhet jelentene – szögezte le a politológus. Putyin elnök ennek elkerülésére nyúlhatott a korábbi orosz stratégiához: ha már nem tudja az északi bővítést megakadályozni, akkor elvárja, hogy a NATO ne telepítsen csapatokat és infrastruktúrát a térségbe, hogy a mostani erőegyensúly fennmaradjon.
A NATO szempontjából kiemelt jelentőségű lett az Arktisz, azaz az Északi-sarkvidék és azon belül a felmelegedés miatt hajózhatóvá vált Jeges-tenger – vagy egy igen találó kínai elnevezéssel élve a „Jeges Selyemút" – hívta fel a figyelmet Kiszelly Zoltán. Ezen keresztül, hajóval mintegy nyolcezer kilométeres úton elérhető Sanghajból Rotterdam, míg a másik útvonalon, Indiát megkerülve és a Szuezi-csatornán keresztül a távolság 13 ezer kilométer.
Vagyis a „Jeges Selyemút" révén Oroszországot északról megkerülve sokkal gyorsabban el lehet jutni Nyugat-Európa, illetve az USA keleti partjára, a térség tehát jelentősen felértékelődött, és ebben Norvégia mellett Svédország és Finnország is érintett – magyarázta a szakértő.
Az Arktisz jelentősége – a hajózási útvonal és a természeti kincsek révén – a következő évtizedben még tovább nő.
Az oroszok, a hosszú Jeges-tengeri partvidékük révén már „erősek” ebben a térségben, de most Amerika is szeretné valamilyen formában megvetni ott a lábát – illetve Finnország és Svédország csatlakozásával a NATO is jelentős tényezővé válna – részletezte a politológus.
Moszkva számos nyilatkozatban figyelmeztetett arra, hogy amennyiben a NATO „kiterjeszti katonai infrastruktúráját Finnországra és Svédországra”, Oroszország megteszi a szükséges válaszlépéseket.
Vlagyimir Putyin hétfői, visszafogott megjegyzése – „Moszkvának nincs problémája ezekkel az országokkal” – előtt
Dmitrij Medvegyev nem túl burkolt megjegyzést hallatott arra vonatkozóan, hogy nem zárható ki a nukleáris háború sem.
Kiszelly Zoltán szerint nagyon hasonló helyzet állt elő annak idején a koreai háborúban, amikor – leegyszerűsítve – az amerikaiak voltak hasonló helyzetben, mint most az oroszok: nem bírtak a kínaiak által támogatott észak-koreaiakkal, ezért következett az atombomba bevetésének lebegtetése.
Végül azonban ez patthelyzethez, illetve fegyverszünethez vezetett – amely fegyverszünet már lassan 70 éve tart
– világított rá a szakértő. Kiszelly Zoltán szerint orosz részről elképzelhető valami hasonló szándék: az atomfegyverrel való riogatás egy tárgyalásos fegyverszünet előkészítését szolgálhatja a koreai mintára.
Oroszország külpolitikai tevékenységében évtizedek óta kiemelt szerepe van a NATO bővítésének. Kérdésünkre, mely szerint a Szovjetunió szétesését követően – kérése ellenére – miért nem lehetett tagja Oroszország az észak-atlanti szövetségnek, a szakértő rávilágított:
nem volt reális esélye Oroszország NATO-csatlakozásának.
Egyfelől – magyarázta – nem olyan típusú demokrácia vagy piacgazdaság, mint a NATO-tagországok. Vlagyimír Putyin közvetlenül hatalomra kerülése után felvetette egy „Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő szabadkereskedelmi övezet” ötletét, de a nyugat nem volt vevő rá. A nyugat Oroszországot nem tekintette világhatalomnak, inkább „demokratizálni” akarta, mivel az angolszász hatalmak a mai napig hívei John MacKinder elméletének, melynek lényege, hogy el kell kerülni Oroszország más hatalmakkal való tartós szövetségét. Angolszász részről most a terv az, hogy először az oroszokat „demokratizálják”, majd a kínaiakat.
Soros György meg is üzente a Project Syndicate oldalon, hogy előbb Putyin, majd a kínai elnök, Hszi Csin-Ping hatalmát kell megdönteni
– mondta az Origónak adott interjúban Kiszelly Zoltán politológus.
