Borzalmas állapotok Irakban az összeomlott amerikai "demokrácia-export" után

Bagdad, 2022 augusztus

Megrázó és felkavaró riportot készített a „Le Figaro" iraki kapcsolattartója az iraki helyzetről. Georges Malbrunot annak kapcsán írta meg elemzését, hogy az Egyesült Államok 20 évvel ezelőtt döntötte meg Szaddam Husszein rendszerét Irakban. Többen többféleképpen látják az elmúlt két évtizedet, egy biztos azonban: az amerikai beavatkozás nem érte el a célját, sőt, ha lehet, a helyzet minden szempontból rosszabb lett a térségben. A terrorizmust nem számolták fel (mint ahogy azt az Egyesült Államok megjelölte és ígérte) és a régió konszolidációja sem tart sehol. Úgy tűnik, ismét megbukott a már jól ismert amerikai demokrácia-export is, Irakban ugyanis továbbra sem működik a parlamentáris demokrácia, sem a korrupciót, sem a paramilitáris szabadcsapatok tevékenységét nem sikerült felszámolni. Az amerikai nyomásra megváltoztatott etnikai viszonyok sem hoztak megnyugvást, sőt, ha lehet, még rosszabb lett a helyzet, mint korábban. A káoszba és anarchiába taszított országban átrajzolták az etnikai térképet és ennek hatásai ma is érezhetők a társadalom minden egyes szegmensében. A Le Figaro újságírója helyszíni példákkal és személyes sorsokkal mutatta be, hogyan is néz ki Irak most és hogy hogyan veszítették el az irakiak egy modern ország felépítésébe vetett hitüket.

Friss népszámlálási adatok hiányában senki sem tudja, hogy mely népcsoport adja a demográfiai többséget ebben a Szaddám Huszein alatt elarabosodott mozaikvárosban. 2003 óta több mint 200 ezer kurd telepedett le, de amióta 2017 októberében Najmedin Krimi, a korábbi, Bagdag elleni felkelésre bujtogató kurd kormányzó elmenekült, javult az együttélés. Egy hónappal távozása előtt a kurd frakciók népszavazást kezdeményeztek tartományaik függetlenségéről, de a kurdok szeparatista szándékaikat leleplező konzultáció végül keserű kudarccal végződött. Bagdad visszaszerezte az ellenőrzést Kirkuk felett.

„A fegyveres erők most tisztességesen dolgoznak, minden lakost igyekeznek megvédeni, az emberrablások és a merényletek száma is csökkent” - mondta Rakkan al-Jbouri kormányzó az irodájában. De „még mindig van körülbelül 3000 emberünk, akiket 2017 előtt tartóztattak le, és még mindig Kurdisztánban tartják fogva őket. Van 138 arab falunk is, ezeket az Iszlám Állam elleni háborúban rombolták le a kurdok, azzal az ürüggyel, hogy terroristáknak adtak menedéket” - teszi hozzá a kormányzó.

Kerbela, 2019. november 4. Forrás: MTI/EPA/Furkan Al-Aaradzsi

Ebben a darabokra törött Irakban Kirkuk mégis mintha egy gyenge reménysugár lenne. A város mutat némi dinamizmust, és ha a síita milíciáknak vannak is irodáik a városban, diszkrétek maradnak. Bár a türkmén közösség egyik vezetőjét nemrég meggyilkolták, a törékeny közösségi egyensúly, amely a helyi intézmények hierarchiájában is tükröződik, továbbra is tartja magát. A dzsihadista fenyegetés ugyanakkor, annak ellenére, hogy a terroristák mintegy harminc kilométerrel arrébb portyáznak, továbbra is fenyegetést jelent Kirkukban.

A lakosság körében az Iszlám Állam emléke még mindig élénken él. Hogyan is felejthetnénk el - mondja Thomas püspök - a 2016. október 20-ról 21-re virradó éjszakát, amikor hét, a kolostorunkba befogadott jazidi diákunk nyolc órán keresztül bujkált az ágyak alatt, miközben négy dzsihadista ivott és evett a szobáikban és a konyhájukban. Szerencsére egyik hívünknek, aki az egyik diákkal SMS-ben tartotta a kapcsolatot, sikerült kihoznia őket. Igazi csoda történt!” mesélte a püspök.

A püspöki háztól néhány háztömbnyire az Iszlám Állam elleni háború miatt kitelepített emberek téglából épített nyomornegyede található. Hosszú évek óta élnek itt, csak arra várnak, hogy végre hazatérhessenek. Myriam 2016-ban özvegyként érkezett Diyala régióból, itt az Iszlám Állam még mindig reális fenyegetést jelent, arról panaszkodik, hogy a kormány nem teljesítette a neki és három gyermekének járó szociális segély iránti kérelmét. „A férje dzsihadista volt" – teszi hozzá az egyik segélyszervezet munkatársa.

Egy önkéntes katona, aki csatlakozott az iraki hadsereghez, hogy harcoljon az Iszlám Állam ellen a fővárostól, Bagdadtól északra fekvő Diyala tartományban, Al-Othaymban, 2014. augusztus 3-án Forrás: AFP/Amer Al-Saadi

„Még mindig jobban szeretem a jelenlegi zűrzavart, mint a Szaddám alatti stabilitást. Akkoriban nem volt fény az alagút végén" - mondja a megrögözött optimista, Thomas püspök. Gyors tempóban vezeti végig a látogatókat az általa létrehozott Kirkuk-i autista gyermekközponton, majd Cekanyan keresztény faluba érkezünk, amelynek felépítésében szintén segédkezett. „A kivándorlás egy komoly probléma, amit sürgősen meg kell fékezni: Kirkukban már csak 1000 keresztény család maradt.”

Mégis nehéz optimistának lenni - vonja le a következtetést a Le Figaro bagdadi összekötője. „Egyszerűen katasztrofális helyzetben vagyunk" - mondja a Szaddam utáni első kormány egyik minisztere egy divatos bagdadi kávézóban ülve, ahol a bárpult melletti helyiségben fiúk és lányok edzenek. „A népszaporulat elképesztő mértékben növekszik” – teszi hozzá – és „évente 1 millióval leszünk többen. Hogyan tudunk majd gondoskodni róluk, és hogyan tudjuk őket taníttatni?" – teszi fel a politikus a kérdést. „Az egyetemeink leértékelik a diplomákat" – mondja egy tanár, aki épp elhagyni készül az országot. „Ha rossz jegyet adok – mondja –, a diák panaszt tesz a minisztériumban, a minisztérium pedig arra kér minket, hogy adjunk jobb jegyet. És ez még rosszabb a magánegyetemeken, amelyeket korrupt politikai vezetők hoztak létre, hogy tisztára mossák piszkos pénzüket."

A tovább folytatódó zűrzavar jele, hogy a szunniták, akik 2005-ben a további marginalizálódástól való félelmükben elutasították a föderalizmust, most pont ezt követelik. A 20 éve hatalmon levő síitákat vallási alapokon álló pártjaik kötik gúzsba, ráadásul elmulasztották „kitermelni” saját szakembergárdájukat.

Biztonsági erők egy öngyilkos merénylet helyszínén Bagdadban 2021. január 21-én Forrás: Anadolu Agency via AFP/2021 Anadolu Agency/Murtadha Al-Sudani

Számukra a vészharangot 2019 végén kongatták meg, amikor a síita fiatalok fellázadtak a világ egyik legkorruptabb országának vezetői ellen, akik még arra is képtelen voltak, hogy biztosítsák a lakossági szolgáltatásokat. Bár az „októberi forradalmat" vérbe fojtották (800 halálos áldozattal), a magjai még mindig ott vannak, azokat az épp kialakulóban lévő civil társadalom hordozza. A korrupcióval vádolt Musztafa Kazemi kormányát októberben Mohammed Chia al-Soudani kormánya váltotta fel, amelyet a „síita mélyállam" és két vezetője, Nouri al-Maliki volt miniszterelnök és Qaïs al-Khazali, az Assaïb Ahl al- Haq milícia feje is komolyan támogatnak. Kazemi alatt viszonylag diszkrétek voltak a milíciák, most újra megjelentek Bagdad utcáin.

„Én lettem az ördög" – mondja a külföldön élő Mustapha al-Kazemi telefonon. Al-Kazemi és baráti köre ellen boszorkányüldözés indult, közpénzek ellopásával vádolják őket. Al Soudani miniszterelnök tisztában van vele, hogy az őt támogató parlamenti koalíció népszerűtlen – mondja Raed Fahmi, volt tudományos és technológiai miniszter. A társadalmi békét és a következő választásokig tartó nyugalmat úgy „vásárolta meg”, hogy 800 000 fiatalt szervezett be, majd jóváhagyott egy évi 150 milliárd dolláros kiadást előirányzó hároméves költségvetést. Szerencséje van, az állam ugyanis gazdag, egy hordó olaj 80 dolláron áll. De meddig? – zárja riportját a Le Figaro tudósítója. És nagyon úgy tűnik, hogy Irak még közel sem számolt le saját múltjával.