Bahmut városának miért van kulcsfontosságú szerepe a háborúban? Zelenszkij ukrán elnök többször is beszélt a város stratégiai jelentőségéről.
Koskovics Zoltán: Bahmutnak a tavalyi évben még komoly harcászati jelentősége volt. Ebben a városban rendezték be a Donyeck megyében harcoló ukrán alakulatok legfontosabb logisztikai központját. Bahmutból könnyen elérhető volt a donyecki frontvonal legtöbb stratégiai fontosságú szakasza. Hatalmas mennyiségű hadianyag ment át a városon. Azonban ma már ez nincs így. Ahogy a front közeledett Bahmuthoz, úgy telepítették át az ukránok a logisztikai műveletet máshová.
Bahmut védelme ma elsősorban arról szól, hogy az ukrán hadsereg igyekszik minél jobban feltartani az orosz előrehaladást, ugyanis minél nagyobb erőket tudnak lekötni ezen a frontszakaszon, annál kevesebb erőforrás jut más területekre.
A sajtóban szereplő hírek, diplomáciai közlemények alapján vélelmezhető, hogy
az ukránok a közeljövőben ellentámadásra készülnek. Ha az offenzíva kezdetéig el tudnák húzni a város elestét, az taktikai előnyt jelentene számukra, hiszen az oroszok nem tudnának minden erejükkel a védekezésre koncentrálni.
Emellett Zelenszkij elnök jelentős politikai tőkét is fektetett Bahmut védelmébe, így számára szimbolikus jelentőséggel is bír a város védelme. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy számos forrás arról számolt be, hogy Bahmut ilyen elszánt védelmét már hónapokkal ezelőtt hibának tekintette az ukrán hadvezetés egy része és a nyugati szövetségesek is, ugyanis csak katasztrofális veszteségek árán tudják tartani a várost.
Mit okoz a háborús infláció most a legtöbb európai országban?
Zila János: A háború és Brüsszel elhibázott szankciós politikája Európa egészén érezteti hatását, így Németországban is. Nem sokkal az atomerőművek bezárását követően az egyik nagy szolgáltató bejelentette, hogy 45%-kal nő az áram ára Észak-Rajna-Vesztfália tartományban.
Németország egészét nézve a lakossági fogyasztók 2022 második félévében az előző évhez képest 36,7 százalékkal magasabb gázárakkal szembesültek, míg a vállalkozások és intézmények 74,1 százalékkal fizettek többet az energiahordozóért.
Az energiainfláció az összes uniós országban tovagyűrűzött a gazdaság többi szektorába, így az élelmiszerektől a műszaki cikkekig rengeteg termék árát megnövelte, megnehezítve az emberek életét. Ráadásul az energiaárak jelentős növekedése tovább rontotta az európai ipar versenyképességét is más gazdasági hatalmakkal szemben.
Mi most a helyzet Németországban? Hogyan hat rájuk a háború?
Koskovics Zoltán:
Jól átvészeltük ezt a telet, és felkészültünk a következő télre is
– nyilatkozta Olaf Scholz március első hetében. Az optimizmus kincstári jellege ellenére a német vezetés örömmel konstatálhatja, hogy a nagyon veszélyesnek vélt tavalyi telet az ország sikerrel abszolválta. Ehhez hozzájárult az is, hogy a vártnál sokkal enyhébb hidegek érkeztek Európába, illetve az, hogy idejében sikerült feltölteni a gáztározókat. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a betöltésre került földgáz javarészt még mindig Oroszországból származott. Vagy a vezetékeken keresztül érkezett – amíg erre volt lehetőség, vagy cseppfolyósított földgáz formájában jutottak hozzá közvetítőkön keresztül. Kína tavaly jelentős mennyiségű orosz forrású LNG-t juttatott Európának.
Németország másik jelentős partnere, Norvégia nem hajlandó növelni a kitermelést, pedig – egy tavaly elkészült vezetéken keresztül – a lengyelek is norvég gázzal szeretnék kiváltani az orosz importot.
Ugyanakkor Kanadából még azért nem érkezhet több LNG, mert az ehhez szükséges infrastrukturális beruházások csak most zajlanak, Katarral pedig – nem utolsósorban a liberális gőg okán – nem sikerült megtalálni a közös hangot. Németország gázellátása tehát továbbra is aggasztó kérdéseket vet fel.
Ugyanakkor a Zöldek nyomására április közepén bezárt az utolsó három, még működő atomerőmű. Ez egy olyan – ideológiai meggyőződésből végrehajtott, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő – döntés, melynek árát a német embereknek és vállalkozásoknak kell majd megfizetniük.
Jellemző a döntés megalapozatlanságára, hogy Németországnak már másnap Franciaországból kellett áramot importálnia. Mint ismeretes, Franciaországban az áram jelentős részét atomerőművek állítják elő. Összességében óriási bizonytalanság van a német energiamix körül, és sok elemző tart attól, hogy az ország súlyos, elhúzódó energiaválsággal néz szembe.
Itthon június 30-ig meghosszabbította a kormány az árstopokat. Ez miért fontos, hogyan segít az embereknek? Más országokban is vannak hasonló intézkedések?
Zila János: Az árstopok egy szélesebb, a háború által gerjesztett infláció csökkentését szolgáló rendszer egyik elemét képezik, amelyben helyet kapnak többek között a rezsivédelem és a kiskereskedelmi láncok extraprofitját megakadályozó versenyhivatali ellenőrzések is. A kormány lépései következtében januárban tetőzött az infláció, és – ha eddig enyhén is – csökkenésnek indult.
Az árstopok célja az, hogy a legkiszolgáltatottabb fogyasztók is mindenképpen hozzáférjenek a legalapvetőbb élelmiszerekhez.
Ezek atipikus eszközök, hasonlóak a gyógyszerekhez, amelyeket addig szedünk, amíg betegek vagyunk. Ha meggyógyultunk, a mellékhatások miatt nem veszünk be többet. Az árstopok fenntartása is addig indokolt, amíg a drágulás üteme ilyen mértéket ölt. A szakértők arra számítanak, hogy az év második felében az infláció jelentősen mérséklődik, és amikor kellően alacsony szintet ér el, a kormány döntést hozhat az árstopok kivezetéséről.
Európa egészében alkalmaznak olyan inflációcsökkentést szolgáló megoldásokat, amelyek békeidőben nem jellemzőek.
Természetesen a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha a probléma gyökerét ragadnák meg a kontinens vezetői, és érdemi lépéseket tennének annak érdekében, hogy a háború véget érjen, illetve felhagynának azzal a szankciós politikával, amely alkalmatlan volt arra, hogy Oroszországot rászorítsa az Ukrajnával szembeni agresszió felfüggesztésére, ellenben jelentősen megnehezítette az európai emberek életét. Brüsszel és a hazai ellenzék is úgy gondolkodik erről, hogy az embereknek áldozatot kell hozniuk annak érdekében, hogy Oroszország katonai értelemben elveszítse a háborút. Ez is azt mutatja, hogy
a magyarországi baloldal mit sem tanult a kormányzása idején elkövetett hibáiból. Akkor a válság árát fizettették meg az emberekkel, noha tisztában voltak azzal, hogy megszorító intézkedéseik fájni fognak mindenkinek, most a háborúhoz is ugyanígy viszonyulnak.