A szigorú dán migrációs politika sem képes megoldani a bevándorlás által gerjesztett társadalmi kihívásokat

Dánia a nyugat-európai EU-tagországokhoz képest különutas migrációs politikát folytat: szigorú bevándorlási törvényekkel és proaktív integrációs kezdeményezésekkel szabályozza a bevándorlást, ugyanakkor a gazdasági különbségek felszámolása nem teljesült, továbbá a dán kísérlet a gettók felszámolására nem oldja meg a városok térszerkezeti problémáit. A Századvég megvizsgálta, hogy mi állhat a dán migráció és várospolitika sikertelenségének hátterében.

A dán migrációs politika

Bár a dán bevándorlási politika jóval szigorúbb a többi nyugat-európai országénál, a migránsok befogadása itt is felszínre hozza a gazdasági és kulturális szakadékot, amely az odaérkezők és a befogadó társadalom között húzódik. A bevándorlók túlnyomó többsége nem engedheti meg magának, hogy középosztálybeli városi területen éljen, mert nem rendelkezik megfelelő jövedelemmel. Ez a feszültség átfogó oktatási, szociális és kulturális integrációs programokat tesz szükségessé. 

Elképesztő terhet rónak a társadalomra a migránsok
Fotó: Costas METAXAKIS / AFP

A nagyszámú másod- és harmadgenerációs bevándorlókkal rendelkező nyugat-európai országokban ez a modell már nem alkalmazható, ugyanakkor a magasabb életszínvonallal rendelkező Dániában, ahol a bevándorlók első generációja alkotja a többséget a migrációs hátterű lakosságon belül, szintén társadalmi sokkot okoz.

A piac irányítja Dánia várospolitikáját

Dániában a lakosság 10 százaléka bevándorló hátterű. Többségük Törökországból, Észak-Afrikából és a Közel-Keletről származik. A 13 nem nyugati eredetű bevándorló közösség jellemzően kis létszámban és szétszórtan él az országban, szegregációjukat várospolitikai intézkedésekkel próbálják kezelni. A dán várospolitika a piac dominanciáját mutatja: erősen hisz a központi kormányzat hatalmának korlátozásában, a piacra támaszkodik a városmegújítási problémák megoldásában, és a szociálisan hátrányos helyzetű környékeket egyre inkább a bevándorló hátterű etnikai kisebbségek zónáinak tekinti. A jóléti megközelítést egyfajta „tűzoltás” jellemzi, tehát a lakhatást egyre inkább a piac határozza meg, amely azonban az egyes területek problémáinak alapvető okaival nem foglalkozik. 

Miközben a dán várospolitika a bevándorlók által lakott környékek lakóinak középosztályba emelésén dolgozik, nem teremti meg a középosztálybeli polgárrá válás feltételeit. Ennek oka a középosztályhoz való csatlakozáshoz szükséges erőforrások hiánya és az alulképzettség.

A „gettók” felszámolására tett kísérlet nem szünteti meg a gazdasági különbségeket

Dánia az integráció elősegítése érdekében „társadalmi kísérlet” keretében próbálja felszámolni a nagyvárosok alacsony jövedelmű területeit, ahol az átlagosnál magasabb a munkanélküliség, a bűnözés, illetve a bevándorlók aránya, továbbá alacsonyabb az iskolai végzettség. A kormány tömeges kilakoltatásokat és újjáépítéseket javasolt az érintett városrészek problémáinak kezelésére.

Fotó: Századvég

A várospolitikával kapcsolatos politikai konszenzus hatására Dánia kormoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy javítsanak a bevándorló közösségek szociális lakhatásának kérdésén. 

A 2021-ig gettóknak nevezett veszélyeztetett területeken fejlesztéseket hajtottak végre, azonban a bevándorló közösségek és a befogadó társadalom közötti társadalmi, gazdasági, norma- és státuszkülönbségek továbbra is alapvető problémákat okoznak.

A dán modell nem oldja meg a térszerkezeti problémákat

A dán várospolitika tanulsága, hogy a jóléti programok fenntarthatósági problémákhoz vezettek, amelyek végül az államot terhelik. Ezen kívül a városfejlesztés csupán területi kérdésekre fókuszál, nem foglalkozik a bevándorlók és a befogadó társadalom között fennálló társadalmi és kulturális különbséggel. Az eltérő társadalmi szokások és pénzügyi lehetőségek hozzájárulnak a társadalmon belüli megosztottsághoz; a magasabb jövedelmű háztartások térbeli koncentrációja eltér az alacsony jövedelmű közösségek elhelyezkedésétől. Fontos tanulság az, hogyha az állam segíti a szociális lakhatást a szegényebb rétegek számára, a bevándorlók szegényebb rétegei párhuzamos társadalmakat fognak építeni, míg ha piaci törvények irányítják az ingatlanpolitikát ezeken a területeken, a polarizáció tovább mélyül, mivel ez még hátrányosabb helyzetbe hozza az alacsony jövedelmű lakosságot.

A lakosság elutasítja a brüsszeli migrációs paktumot

Mindezek fényében nem meglepő, hogy a Századvég Európa Projekt-kutatása szerint a dán lakosság 54 százaléka ellenzi az új uniós migrációs paktumot, amely lehetővé teszi, hogy tagállami beleszólás nélkül telepítsenek be illegális migránsokat az ország területére. 

Dánia kormánya bejelentette, hogy a migrációs paktum egyes részeit el tudja fogadni, azonban a bevándorlók kötelező uniós elosztásának mechanizmusához nem csatlakozik, továbbá újabb szigorításokat tervez: ismét fontolóra vette, hogy harmadik országokba szervezi ki a menekültügyi eljárások lefolytatását.

A teljes tanulmány elérhető a Századvég weboldalán.