Kiszelly Zoltán: A svájci békekonferencia már eleve értelmetlen volt Oroszország nélkül

Az elemző szerint az egész kudarcát az mutatja, hogy Joe Biden inkább Kaliforniában kampányolt.

A globalisták mindent megpróbáltak, mégis csúfos kudarcot vallottak. Kiszelly Zoltán politikai elemző a Mozgástér blogon fejtette ki a véleményét a svájci békekonferenciával kapcsolatban, amely szerinte eleve értelmetlen volt, mert arra nem hívták meg Oroszországot. Erdogan török elnök közvetítésével 2022 márciusában már létrejött egy orosz-ukrán tárgyalás, amelyen Moszkva a Krím-félsziget mellett két ukrán megyét (Luhanszk és Donyeck) kért és a Versailles-i békediktátum német hadseregre vonatkozó előírásaihoz hasonlóan egy olyan minimális ukrán haderőt engedélyezett volna, amely nem jelent fenyegetést az orosz biztonsági érdekekre. Moszkva akkor hozzájárult volna Ukrajna uniós tagságához. 

Azóta a Krím mellett már négy ukrán megyét vinnének az oroszok (az előbbieken túl Herszon és Zaporizzsja) és a militarizálódó EU-t elnézve ma már biztosan nem járulnának hozzá Ukrajna uniós tagságához.

Az akkori tárgyalásokat Boris Johnson kijevi útja akasztotta meg, aki a visszaemlékezések szerint azt mondta az ukránoknak, hogy ne állapodjanak meg, hanem harcoljanak, és az angolszász globalisták „addig segítik őket, ameddig szükséges”. Johnson tagadja, hogy ez így történt volna, ám az események láncolata nem az ő cáfolatát támasztja alá. Akárhogyan is történt, az „addig segítjük Ukrajnát, ameddig szükséges” fordulatból mára az „azzal segítjük Ukrajnát, amivel lehetséges” mondat lett, aminek korlátosságát az mutatja, hogy Németország most adja át harmadik Patriot légvédelmi rendszerét Ukrajnának, így nekik is csak három maradt, újabbak szállítására éveket kell várni.

A 2023-as „nagy ukrán tavaszi” ellentámadás Zelenszkij kontárkodása miatt eleve kudarcra volt ítélve, az ukrán elnök és főparancsnok mindenáron vissza akarta foglalni a 2023 májusában a Wagner-csoport zsoldosai által elfoglalt Bakhmut (Artyomovszk) várost, így eleve korlátos erőforrásait megosztotta, ezért sem tudtak csapatai délen Tokmak és Melitopol irányában az Azovi-tenger felé áttörni. Azóta sok víz lefolyt a Dnyeperen, a tavalyi harcok egyik stratégiai céljának számító Tokmak vasúti csomópont jelentősége például azzal csökkent, hogy az oroszok az Azovi-tenger partján, az átlagos ukrán tüzérség hatótávolságán kívül, egy új vasútvonalat építettek, ami adott esetben a Kercsi-hídat is ki tudná váltani.

Az ukránok óriási árat fizettek: Zelenszkij idén márciusban 31,000 hősi halottról beszélt, ám Zaluzsnij korábbi vezérkari főnök a halott katonák pótlására már tavaly novemberben félmillió új katonát kért, akik közül a könyörtelen embervadászattal sem tudtak kétszázezret összefogdosni. 

Az oroszok is komoly veszteségeket szenvednek el, ám az ő gazdaságuk már átállt a haditermelésre és a havi kétezer dolláros zsold még kellő számú, hírek szerint havi harmincezer, önkéntest vonz a háború folytatásához. Nekik van idejük, és nem véletlenül használják a „különleges katona művelet” fordulatot, elvégre az „igazi” háború még el sem kezdődött - idézi az elemző szavait a Mandiner. 

Kiszelly szerint az angolszász globalisták közben az orosz hadsereg előrenyomulásának komótos tempójában tolják rá a háborút a kontinentális Európára, ahol az alvajáró szivárványkoalíciók készségesen menetelnek a háborúba, figyelmen kívül hagyva és „orosz propagandának” nevezve az intő jeleket. Ilyen jelből rengeteget látunk: A NATO „Ukrajna missziója” arra való hivatkozással biztosítaná öt évre előre a háború 200 milliárd eurós költségét, hogy elkerüljék a Trump esetleges megválasztása esetén fellépő zárlatot. Ám ha Biden (vagy Michelle Obama) lesz az elnök, az angolszászok még mindig mondhatják, hogy a NATO és az EU már a „nevére vette” az ukrajnai háborút, így az USA Ázsia felé fordul és ráhagyja ezt a regionális konfliktust az európaiakra. Ezt erősíti az EU által a háborúra megszavazott 50 + 20 milliárd euró is. Az összeget bármikor fel lehet emelni és az időtartamot meg lehet hosszabbítani.

Európa tehát nem áll jól, egyre több országban tervezik a sorkötelezettség visszaállítását, elvégre amikorra elfogynak az ukrajnai és az unióban élő ukránok, valamint az arra hajlandó nyugati országok katonái - ez kb. 3 év - addigra már újabb embertömeget kell a vágóhídra küldeni, így hát mihamarabb el kell kezdeni a felkészítésüket. A svájci „békekonferenciát” is ebből a szemszögből érdemes nézni: miközben az EU és a NATO arra hajlandó tagországai egyre több vörös vonalat lépnek át a háborús részvétel felé vezető úton, az európaiaknak el kell bábozni, hogy „mindent megtesznek” a béke érdekében. A háborúpárti angolszász globalisták Svájcban nem „békekonferenciát” tartottak, hanem Zelenszkij „béketervéhez” kerestek biodíszletet, amire csak az USA szövetségesei voltak hajlandóak.

A 160 meghívott országból a szokásos 35-40 nyugati szövetségesen túl alig akartak eljönni, így Zelenszkijnek engednie kellett tízpontos béketervéből, és felkarolva a török elnök javaslatát, megpendítették, hogy a jövőben, majd valamikor, Oroszországot is meghívják tárgyalni. Végül 92 ország fogadta el a meghívást, ám csak 57 állam- és kormányfő volt jelen. Biden amerikai elnök is inkább Kaliforniában kampányolt, ami jól mutatja a svájci „békekonferencia” komolyságát. A globalisták pedig mindent megpróbáltak. Az Olaszországban tartott G7-csúcsra meghívott török, brazil és indiai elnököt arra kérték, hogy „ha már úgyis itt vannak, ugorjanak már át Svájcba”, ám ők átláttak a szitán és inkább egyből hazarepültek. Zelenszkijnek az sem jött be, hogy Manilában kérte az USA szövetségesének számító Fülöp-szigeteki elnököt a részvételre, ám végül ő sem jelent meg. A Globális Dél eleve szeptikus az angolszász globalistákkal: látják az erkölcsre és nemzetközi jogra hivatkozó, ám követhetetlen érvelésüket és a kettős mércével mérő diplomáciájukat, és egyáltalán nem értik, hogy az ukrajnai konfliktus miért fontosabb a gázainál?