Ahogy több cikkünkben megírtunk, a világ normális felét felháborította a párizsi olimpia pénteki megnyitója. A több, mint négyórás, elviselhetetlenül unalmas műsorban a sportolók háttérbe szorultak, a produkció ironizált a francia történelmen, a lefejezett Marie-Antoinette véres fejével a kezében énekelt,
gúnyolódtak a francia nemzeti gárdán, szakállas nők táncoltak, egy Dionüszoszt megjelenítő törpe gyakorlatilag meztelenül vonaglott, Az utolsó vacsorát pedig LMBTQ-propagandával gyalázták meg. A francia katolikus egyház is tiltakozott. De kik a felelősek a botrányért?
A művészeti vezető, az egész produkció rendezője Thomas Jolly volt. A 42 éves Jolly-t - egészen a megnyitó végéig - az egyik legtehetségesebb francia rendezőnek tartották. Gyakorlatilag kizárólag klasszikusakat rendezett, saját társulata volt, előadásaiban nehéz lett volna felfedezni bármi provokációt. Életművének egyik csúcspontja Shakespeare VI. Henrikjének teljes színpadra vitele. (Mint ismert, a VI. Henrik háromrészes királydráma, 15 felvonásból áll, évekig készült rá, a teljes előadás tiszta játékideje végül - szünetek nélkül - 15 és fél órás lett.) Jolly-t az orosz kultúra szerelmesének tartották, 2014-ben például az akkori orosz-ukrán konfliktus ellenére elment Moszkvába rendezni, orosz színészekkel.
Thomas Jolly munkáscsaládból származik, apja nyomdász volt, anyja ápolónő. Első rendezéseiben egyértelmű volt Jolly szolidaritása az egyszerű, nehéz helyzetben levő emberek iránt.
Első önálló rendezését 2006-ban mutatták be, addig a bretagne-i színművészeti főiskolán rendezett, ahol egyik mestere az egyik legnagyobb francia színészpedagógusnak tartott Claude Régy volt. Ez az első rendezése egy bonyolultsága miatt ritkán játszott, de remekműnek tartott Marivaux-klasszikus volt, az Arlequin. Hosszú évekig - akkor alapított társulatával - járták a világot a humanizmusa, szelídsége és eredetisége miatt ünnepelt produkcióval (három olyan fogalom, ami a megnyitóból tökéletesen hiányzott, sőt.) 2015-ben Vidnyánszky Attila Thomas Jolly társulatát elhívta a MITEM-re, ahol előadták első, klasszikus előadásukat, az Arlequint.
Később Jolly a III. Richárddal egészítette ki Shakespeare-ciklusát, előadását a konzervatív színházbarátok is ünnepelték. 2023-ban a párizsi Bastille Operában megrendezte Gounod Rómeó és Júlia című operáját, hihetetlen sikerrel. Az elődásban semmi provokáció nem volt, sőt: egy fiú és egy lány szívszorító szerelméről és tragédiájáról szólt a mű.
A tavalyi operarendezésen kívül gyakorlatilag három éve semmi mást nem csinált Thomas Jolly, mint a megnyitóra készült.
A teljesen normálisan újító, Shakespeare-őrült művész körül egyszer csak megjelent Daphné Bürki. A magát stylistnak nevező, nevével ellentétben nem magyar származású provokátornő hangos szélsőbaloldali aktivista, néhány hónapja pedig LMBTQ-aktivista. A 44 éves, saját lányát nevelő nő nemrégen bejelentette, hogy leszbikus. (Daphné Bürki korábbi férje nevét vette fel, Patrice Bürki egyébként egy német lelkész fia.)
Daphné Bürki annyira rátelepedett Thomas Jolly-ra, hogy a BFM TV (a Macron-közeli hírtelevízió) magyarázkodásra hívta egy alákérdezős interjúban Jolly-t, de nem engedték egyedül a műsorba, mellé ültették Daphné Bürkit. A zavartan röhögcsélő Jolly mellett Bürki agresszíven magyarázta, hogy minden rendben volt a megnyitóval kapcsolatban.
Természetesen ők a felelősek a botrányért. Ez nem kérdés. Az irgalmatlan sok pénzért egész addigi művészetét eláruló Thomas Jolly és a nyakára küldött, rossz ízlésű öltöztetőnő. (Legutóbb a francia köztelevízióban volt a nő zsűritag, egy transzneműekkel készült X-Faktor-szerű műsorban.)
De van egy harmadik felelős is. Emmanuel Macron elnök. A megrendelő. Aki ragaszkodott hozzá, hogy Aya Nakamura mali migránsnő, a franciául alig beszélő, agresszív és borzalmas ízlésű Youtube-sztár ocsmány műsorával fellépjen a megnyitón, akinek szélsőségesen LMBTQ-támogató politikája az elvárást megfogalmazta a rendezvény készítői felé.
És akik persze ezt gátlástalanul teljesítették.