Milyen kormány alakulhat Franciaországban? - Itt az 5 forgatókönyv!

Üres ülőhelyek a francia nemzetgyűlésben Párizsban 2024. július 8-án, egy nappal a francia parlamenti választások második fordulója után

Fotó: AFP

Macron hazárdjátékának köszönhetően a Nemzetgyűlés feloszlatása miatt kiírt választások eredményeképpen Franciaország lényegében kormányozhatatlanná vált. A Nemzeti Tömörülés vezetői előre megjósolták ezt a helyzetet. Marine Le Pen arról beszélt, hogy Macron maga a káosz, Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés elnöke és európai parlamenti képviselőcsoportjának vezetője, és nem mellesleg (tegnap óta) az Orbán Viktor kezdeményezésére létrejött „Patrióták Európáért” frakcióvezetője pedig azt nyilatkozta a választásokat követően, hogy Macron és Mélenchon becstelen alkujának köszönhetően megakadályozták ugyan a Nemzeti Tömörülés hatalomra kerülését, de ezzel az országot történelmének legmélyebb válságába sodorhatják. A Le Figaro összegyűjtötte azokat a lehetséges forgatókönyveket, amelyekkel Franciaország szembenéz az elkövetkező napokban, hetekben. A kiindulási alap az, hogy a parlamenti választások második fordulóját követően egyik oldal sincs abban a helyzetben, hogy egyedül kormányozzon.

4. Macron a mérsékelt  jobboldallal áll össze

Macron formációja valószínűleg megpróbálja (újra) megnyerni a 45 a képviselői helyet szerzett Republikánusok képviselőit, akik az „Egyéb jobboldal” -al együtt 65 képviselőt jelenteket.  Ők, legalábbis a nyilatkozatok szintjén, ellenzik, hogy a baloldal alakítson kormányt. Nehéz megjósolni azonban, hogy az új frakció, amelynek vezetője várhatóan Laurent Wauquiez egykori pártelnök lesz, hogyan fog reagálni. Wauquiez a választások estéjén ugyanis kizárta, hogy „tárgyalásokban, kombinációkban, és természetellenes többség kialakításában” venne részt, de egyáltalán nem biztos, hogy ezt párttársai is így gondolják.  (A republikánusok egy része Éric Ciotti pártelnökhöz csatlakozott, aki Marine Le Pennel összefogott - Wauquiez nem.)

Emmanuel Macron összehozott egy kormányozhatatlan országot
Fotó: AFP /

A Macron-féle pártszövetség és a republikánusok esetleges összeborulása sem garantálná a megnyugtató, stabil kormányzás lehetőségét.  

5. Széleskörű koalíció Marine Le Pen ellen

A Le Figaro úgy véli, hogy ez a legvalószínűtlenebb hipotézis, viszont az egyetlen, amely lehetővé tenné az abszolút többség megszerzését. Ebben a Nemzeti Tömörülés elszigetelésre létrehozandó kormányzati koalícióban a baloldal erői – Mélenchonék kivételével, akik ezt elutasítják -, a macroni közép és a hagyományos, mérsékelt jobboldal egyesülne, jelentős balliberális többséggel. Papíron egy ilyen forgatókönyv több mint 340 mandátummal szilárd bázist biztosítana a kormányzáshoz, kisebbségbe szorítva Marine Le Pen pártját. Ez az ötlet először akkor merült fel, amikor a Nemzeti Tömörülés jól szerepelt a közvélemény-kutatásokban és közel állt az abszolút többséghez. 

Marine Le Pen
Fotó: Marcilhacy/Bloomberg via Getty Images

Ráadásul (majdnem) pontos mintázata annak, ami az Európai Parlamentben történt: Az egykor valóban jobboldali értékeket valló, kereszténydemokrata alapítású Európai Néppárt baloldali liberális párttá vált, a mérsékelt jobboldali pártok (vagy inkább csak magukat jobboldalinak tartó, de valójában baloldali pártok) betagozódtak a liberális, baloldali fősodorba.

Visszatérve a franciaországi helyzetre, a baloldali Le Monde-hoz közeli elemzések szerint ebben az esetben is szükség lenne arra, hogy a leendő kormány legalább néhány elemét megvalósítsa a Nemzeti Tömörülés programjának, tekintettel arra, hogy több mint 10 millió francia szavazott rájuk, a választók 32.05 %-a. Erre egyébként akkor is szükség lesz, ha a 4. forgatókönyv valósul meg. És az is fontos, hogy a mérsékelt jobboldal képviselőit Macron már eddig is nagy presztízsű, jól fizető tisztségekkel vonzotta magához (fogalmazzunk egyszerűen: Macron „megvette” ezeket a képviselőket). Éduarde Philippe, aki legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy követőit egy kommunista jelölt támogatására szólította fel, a jobboldalról jött, Alain Juppé egykori miniszterelnök embereként tartották számon és az egyik legnagyobb jobboldali gyűjtőpárt, az UMP létrejöttében is részt vett (a párt elnöke 2007-2012 között Nicolas Sarkozy volt). A Macron által felkínált miniszterelnöki szék azonban mindennél vonzóbbnak bizonyult. De jó példa Gérald Darmanin, Macron belügyminisztere is, aki szintén Nicolas Sarkozy pártjából, az UMP-ből, sőt, annak szélsőoldaláról jött. A határozott, iszlámellenes álláspontjáról ismertté váló szakember 2014-ben még Nicolas Sarkozy kampányszóvivője volt, majd Macron belügyminisztere lett, és elfogadott egy, ahogy Eric Zemmour fogalmazott, „még a 0-hoz képest is gyenge migrációs törvényt”. 

Vannak olyan feltételezések, hogy Darmanin akár Macron következő miniszterelnöke lehet, de a háttérben nagyon komoly egyeztetések zajlanak a republikánusok és a szocialisták képviselőivel is.