A TASZ egyik ügyfele - aki annak idején, szintén kénytelen volt csalással igénybe venni a lombikprogramot, s ennek köszönhetően ma kétéves ikrei vannak -, ugyanazt gondolja, mint a civil szervezet: mindenki számára legyen adott az eljárásban való részvétel lehetősége, minden meddő nőnek legyen támogatott, minden egészséges nőnek pedig fizetős a program. (A gyermekei érdekében nem adta a nevét a nyilatkozatához.)
Nem vitatja, hogy a törvénymódosítás előrelépés, de szerinte egy "nem jól megkötött kompromisszum", hiszen még mindig zárva a lehetőség azon egyedülálló nők előtt, akik ugyan egészségesek, de valamiért nincs párjuk, illetve akik leszbikus párkapcsolatban élnek, és gyermeket szeretnének. A törvény szerinte még mindig diszkriminatív, és fennáll annak a lehetősége, hogy sok nő megpróbálja magát papíron "meddővé tétetni", hogy igénybe vehesse az eljárást. A saját tapasztalatából úgy látja: "az egyik legsúlyosabb lelki teher, ha egy nő meddőnek tudja magát", így, szerinte "elfogadhatatlan, hogy a törvény miatt a nők majd ezt a lehetőséget kezdjék hajkurászni".
A megkérdezettek közül Kiss Marianna, a LORA létrehozója az egyetlen, aki nem gondolja, hogy a lombikbébi programot mindenki számára elérhetővé kéne tenni. Szerinte a törvénymódosítás jelentős eredmény az egyedülálló meddő nők tekintetében. Marianna úgy látja: pozitív, hogy az állam ellátja azokat, akik betegek, tehát meddők, de egyetért azzal, hogy azokkal szemben, akiknek nincs egészségügyi problémájuk, nincs ellátási kötelessége, "még akkor sem, ha az illető pár nélkül éli az életét". "Az egyedülállóság nem egészségi állapot kérdése" - állította.
Szerinte azzal sincs baj, hogy a korból éppen kicsúszó nők fizessenek a programban való részvételért. Úgy véli, "ha valaki nem beteg, akkor térítse magának a költségeket, hiszen ezen az alapon más egészséges embernek is kötelező egészségbiztosítási, például plasztikai szolgáltatásokat kellene nyújtani, ami előbb-utóbb gazdasági összeomláshoz vezetne".
Úgy véli, nem lenne helyes, ha "a húszéves, egészséges emberek gondolnának egyet, és igénybe vehetnék a programot", mert "nem biztos, hogy abban a korban az ember meg tud hozni egy ilyen felelősségteljes döntést. Nem feltétlenül rendelkezik olyan egzisztenciával, ami elegendő egy gyermek felneveléséhez". Hozzátette: "Senki ne gondolja, hogy ez egy egyszerű, fájdalommentes, szövődménymentes beavatkozás. Óriási hormondózisokkal bombázzák a szervezetet, és ez iszonyatos tortúra. Egészséges nő ne tegye ki magát ennek, csak azért, mert pillanatnyilag egyedülálló. Nem szabad ezt megengedni" - állította határozottan.
Kis hamis
A törvényt illetően tehát több kérdés is felmerül. A szabályozás még mindig diszkriminatív azokkal szemben, akik egyedülállóak, nem meddők, de valamilyen okból nem akarnak "hagyományos" párkapcsolatban élni - például leszbikusok. A törvény szerint azoknak is fizetniük kell az eljárásért, akik "túl idősnek" bizonyultak az orvosok szerint a gyerekvállalásra. Akárhogy is nézzük, még mindig van egy réteg, akiknek nem adatik meg a mesterséges megtermékenyítés lehetősége.
Az EM főosztályvezetője tisztában van azzal, hogy e rétegnek a számára még mindig a törvény kikerülése a járható út a saját gyermek vállalása felé, de azt mondja: "ezekre a helyzetekre nem tudtak megoldást találni". "Az egyedülálló nők esetében nem vizsgáljuk a nemi identitást, ezért esetleg előfordulhat, hogy lesznek, akik kijátsszák a törvényt" - mondta.
Hatfaludy Judit, a Labrisz Leszbikus Egyesület szóvivője ezzel teljesen egyetért. "Az alaptörvény már azzal diszkriminál, hogy kimondja, ellentétes neműnek kell lennie az élettársnak, a módosító javaslatnál pedig megint nem foglalkoztak velünk. Számunkra nem marad más hátra, mint a kerülőút: aki szeretne gyereket, mindent megtesz azért. Ha kell, eljátssza a törvényes párkapcsolatot. Erre egyébként már volt és van is jó néhány példa."