Teljesítménykényszer? Túlféltés?

A gyerekek már hatévesen, az iskolakezdéskor óriási versenyhelyzetbe kerülnek - hallani sokszor. De tényleg óriásiak az elvárások? Nem túlféltésről és rossz szülői pedagógiáról van szó?

"Való igaz, hogy az iskolakezdés általában a szülőket is nehéz helyzet elé állítja, mert maguk is vereségként, leminősítésként élik meg, ha a gyerekük nem "győztes" valamiben" - mondja a pszichológus. - "Ebből a félelemből, szorongásból jön aztán, hogy a szülő elkezdi a rendszert, az "embertelen próbatételeket" szidalmazni."

"Valójában, ha a szülő kíváncsi és nyitott a kihívásokra, illetve nem érzi megbélyegzőnek, ha esetleg kiderül, hogy a gyerek bizonyos képességeivel nem feltétlenül van egyből a csúcson, akkor képes arra, hogy átadja a gyerekének a differenciált látásmód képességét" - állítja a pszichológus.

A magyar pszichológus véleménye ebben egybevág a NW cikkében nyilatkozó, amerikai szakértőkével. Egy, a Yale egyetemen tanító professzor szerint "ma a szülők egyre inkább feszegetik azt, hogy milyen magasra rakható még a léc a kisiskolások számára". A kíváncsi gyerekeket szerinte nagy hiba az életük végéig magoló felnőttekké kell nevelni. "A felesleges versenyhelyzetekbe sokszor maguk a szülők kényszerítik bele a gyerekeket" - így a professzor -, "ez pedig nagyon rosszat tesz a kicsik lelki fejlődésének."

Ha a szülőnek megy, akkor a gyereknek se

Szendi Gábor - egy kissé másképp fogalmazva - úgy véli: "A gyerekek megmérettetése egyben a szülők megmérettetése is. A kérdés, hogy vajon maga a szülő tud-e egy bizonyos, kihívásos helyzetet az ő életében kezelni? Mert ha igen, akkor tud a gyerekének is segíteni. Ha nem, akkor viszont önkéntelenül is azt adja át a gyerekének, hogy féljen a kihívásoktól, áskálódjon a sikeresekkel szemben, és tekintse aljas dolognak, ha meg kell mutatnia, mire is képes."

Jancsik Juli