A szülő nő választása

Manapság egyre több kismamáról hallani, aki otthon, nyugodt körülmények között akar szülni - ők úgy vélik, ez egy természetes folyamat, nem kell hozzá orvosi segítség. Vannak, akiknek bár zökkenőmentesen zajlott a terhessége, a kórház, a steril környezet a megnyugtató. Kérdés, hogy csak a kórház biztonságos-e, és csak otthon lehet természetesen szülni, s hogy a két módszer ma Magyarországon valóban alternatívája-e egymásnak ?

Fekete Nóra pszichológus, gyógypedagógus elsőször hagyományos kórházi szülést tervezett, aztán a terhesgondozásokon tapasztaltak miatt változtatott az elképzelésein.
"Az első terhességemnél a babám 34 hetesen még nem volt fejjel lefelé, és az orvosom azt mondta, hogy műtéti körülmények között egyszerűen megfordítja a bébit. Akkor kezdtem el kicsit utána olvasni ennek a meglehetősen ijesztő dolognak, és nagyon sok eltérő véleménnyel találkoztam. Amikor beszámoltam a kételyeimtől, közölte, hogy nem szereti azokat a kismamákat, akik túl sokat olvasnak. Emellett nem szívesen beszélt arról, hogy milyen beavatkozásokat végezne a szülésnél, arra hivatkozott, hogy ez az ő dolga. Aztán egyszer a császármetszéssel kapcsolatban tett egy visszataszító megjegyzést - és többet nem mentem hozzá."

Nóra így csak az utolsó hónapban ment el az otthonszüléses tréningre.

"Azzal a bábával, aki kijött hozzánk a szülést kísérni, sem nekem, sem a férjemnek nem sikerült fesztelen kapcsolatot kialakítanunk - elképzelhető, hogy azért, mert túl későn váltottam otthonszülésre, mindenesetre nagyon zavaró volt a feszült légkör. Harminc óra vajúdás után végül bementem egy kórházba, ahol az orvos szinte az egész szülés alatt szidta a bábákat és az otthonszülőket" - meséli Nóra.

Vincze Krisztina, az Országos Bábaszövetség elnöke szerint az otthonszülés rendszerében a kórháznak is fontos szerepe van.

"Az tény állítja, hogy a szüléseknek 90százaléka magától is lezajlana, orvos nélkül. Világviszonylatban normális átlag, hogy az otthonszülők 10 százaléka kórházba kerül, ám nem feltétlenül életveszélyes állapot miatt. Ezen eseteknek is csak egy százaláka, ahol komolyabb orvosi beavatkozásra van szükség, a többinél az anya egyszerűen elfárad, hiszen vajúdik már két napja. Beavatkozásokat azonban - még a legkisebbet is: akár a szülés gyorsítását oxytocinnal, vagy burokrepesztéssel - kórházban biztonságosabb elvégezni, ahol rendelkezésre áll az ebből adódó, esetleges komplikáció elhárítására a szülést befejező műtétek lehetősége."

A rutinszerű beavatkozások tehát a otthonszülést kockázatosabbá teszik, ezért protokollja sokkal szigorúbb: az az elv, hogy otthon csak a teljesen simán zajló szülések történjenek meg, és ha szükséges, a legkisebb beavatkozásért is azonnal kórházba kell menni. "Fontos tehát az otthon és a kórházban tevékenykedő szakemberek szoros együttműködése: az intézményben dolgozó szakember tudatában legyen annak, hogy az otthonszülésből a kórházba érkező kismama gyakran egyfajta veszteséget él át, akinek segítségre van szüksége, nem pedig szidalmazásra. Ez ma még egy új kihívás" - mondja az elnök asszony.

Nóra ezek után az otthonszüléstől is eltántorodott. A második terhességénél aztán egy olyan szülésznővel hozta össze a sors, aki segített neki egy másik otthonszülő csapattal felvenni a kapcsolatot. "Innentől ez gyakorlatilag egy sikersztori. A választott bába többször is meglátogatott a szülés előtt, így ki tudott alakulni köztünk az első esetben hiányolt bizalmi kapcsolat és mikorra a szülésre került a sor, már teljesen otthonosan mozgott nálunk. Az új orvosom is tudta, hogy otthon fogok szülni, nem volt ellene kifogása."

Nóra azt mondja: minden profin zajlott, szinte kitalálták, mikor mi jó neki és folyamatosan gondoskodtak róla. "Fájni persze nagyon fájt, de szerintem ez így van a kórházban is. Úgy gondolom, hogy a megélt iszonyatos fájdalom, a kínlódás a záloga annak az eufórikus örömnek és boldogságnak, amit akkor éreztem, amikor megszületett a kisfiam" - összegzi a kismama.

Nóra, mint pszichológus saját tapasztalatai alapján úgy látja, semmivel nem összehasonlítható érzés, amikor az ember rájön, hogy képes egyedül, természetes úton, orvosi beavatkozás nélkül életet adni. Juli történetéből is világossá vált, hogy habár ő még nem ismeri az érzést, de ösztönösen vágyik rá.

"Ma már tudom, hogy mi a legfontosabb: nőnek leginkább magára kell figyelnie. Mindenre. Amit érez, amit gondol. Ha valamiért - akár orvos, akár szülésznő, akár a körülmények - miatt kicsit is rosszul érzi magát, akkor az egészen biztosan nem jó. Fontos, hogy merjen ragaszkodni az elképzeléseihez"- magyarázza a pszichológus kismama.