Betűétvágy-fokozók

13 perc - egy felmérés szerint ennyit olvas naponta egy magyar tizenéves. Ez talán nem is lenne annyira rémisztő, ha  ez az adat csak az élvezetből, magánszorgalomból elolvasott könyvekre vagy újságolvasásra vonatkozna, ám ebben benne vannak a kötelező olvasmányok, és törilecke is, ráadásul ez az átlag azt is jelenti, hogy a betűfaló könyvmolyok mellett léteznek a csupán a borítóig eljutó betű-fóbiások is. Hogyan törhető meg a kamaszok ellenállása, mivel fokozható a gyerek betűéhsége?

Ami biztos, hogy a gyerekek a tiltás és ajánlás szempontjából fordítva vannak bekötve. Erről a 17 éves Ricsi is tudna mesélni.

"Engem apám ejtett át, úgy 13 éves koromban, amikor már rendszeresen egyedül voltam otthon délutánonként. A családi házirend része volt ugyanis a tiltott polc, ahová a 'nem gyereknek való' könyveket pakolta. Egy hétig bírtam, aztán leloptam a Monte Cristo grófjá-t. Annak ellenére, hogy előtte jószerével csak tankönyvet olvastam, ezt egy szuszra kivégeztem - igaz, azt nem teljesen értettem, hogy ez miért felnőttolvasmány."

Ezt a kérdést, pár évvel később a papának is feltette, aki nevetve vallotta be, hogy a tiltott polcon azok a könyvek vannak, amelyekről úgy vélte, hogy a fiának is el kell olvasnia. "Jót röhögtem magamon" - vallja be a fiú -, "hiszen talán még azt sem vettem volna észre, ha apa egy-két kötelezőt is elrejt a tiltott irodalomban, pedig azokat rettenetesen utáltam."

Steklács János, a Magyar Olvasástársaság elnöke szerint ez nem véletlen.

"Ha megnézzük a máig érvényes tantervet, azt tapasztaljuk, hogy ugyanazt a kötelező irodalmat használják 50 éve, ami óriási probléma, hiszen a mai gyerekek már egészen másképp élnek és gondolkodnak, mint az 50 évvel ezelőttiek, amikor - mondjuk - nem volt televízió. Ha irodalomtörténetet tanítunk, akkor rendben, a nagy klasszikusokat meg kell ismerni. De ha arra gondolunk, hogy olvasóvá akarjuk nevelni a gyereket, és azt szeretnénk, hogy élvezze az olvasást, akkor be kell, hogy lássuk: köszönő viszonyban sincsenek az iskolai olvasmányok a gyerekek igényeivel."

A könyv-tabletták kora

A szakember szerint a nem olvasásnak még egy fontos oka van: a felgyorsult világ.

"Könnyebben emészthető, gyorsabban fogyasztható termékekkel próbálják meg kiszolgálni a gyereket, az irodalom megismertetésében is. Ma már a legtöbb kötelező olvasmány filmes változata is megvehető, vagy lerövidítve, öt mondatban is 'elolvashatjuk': szinte már tablettaként bevehető formában kapja meg a diák. Ez olyan, mintha minden azt üzenné: ha nem muszáj, ne fecsérlej időt az olvasással."

Steklács János szerint ráadásul a moziból, a tévéből, a netről érkező ingerek sokkal stimulálóbbak, sokkal erőteljesebbek, mint a könyv.

"Az olvasásnál az agy saját magát szórakoztatja, és ő határozza meg a sebességet. Ha akar, visszaolvas, ha akar, átugrik részeket - ami a tévénél, de már a hangoskönyveknél sincs meg."

A szakember ezzel együtt úgy gondolja: nem reménytelen a helyzet. "Szükség lenne országos kampányokra, arra, hogy népszerűsítsük az igazán jó könyveket. Vannak ugyan jelenségek, amelyeknek az oldalvizein el lehet evezni, ilyen volt például a Harry Potter, de ezek önmagukban nem elegendőek."

A Magyar Olvasástársaság ennek jegyében már most is segít, amiben tud, például a honlapjukon összeállítottak egy adatbázis, az ajánlott - tehát érdekes, lebilincselő, mégis színvonalas - gyermekirodalmi művekből, amelyben kor és nem alapján keresni is lehet.

Az olvasásra csábító cliffhanger

Mert néha tényleg nem érti a szülő, mi az oka csemetéje betűundorának. Kata szeret olvasni, minden este mesélt a gyereknek, aki egyébként egy jó eszű, élénk fantáziájú nagykamasz, szóval mindent úgy csinált, ahogy a "nagykönyvben" áll, mégis csődöt mondott.

"Olyan heves ellenállásba ütköztem, ha csak megemlítettem a könyv szót, hogy teljesen reménytelennek éreztem a helyzetet. Aztán egyszer kórházba került Lili, és, ahogy kiskorában, mesével próbáltam oldani a feszültséget, pontosabban egy hozzá hasonló korú lányról szóló regényt olvastam fel. Pont egy őrült izgalmas résznél tartottunk, amikor jöttek érte, hogy a műtőbe tolják. Amikor el akartam rakni a könyvet, Lili legnagyobb meglepetésemre azt kérdezte, nem hagynám-e ott, mert szeretné elolvasni."

Kata ezt a trükköt a későbbiekben többször bevetette, de nem ez volt az egyetlen ötlete. "Voltak olyan könyvek, amelyeket nem volt hajlandó elolvasni, annak ellenére, hogy addigra már túl volt jó néhány köteten. Aztán egyszer, főzés közben, amikor a Szigorúan ellenőrzött vonatok hangoskönyv változatát hallgattam, véletlenül ottragadt. Áhítatos csendben pucolta krumplit, és este már azt kérdezte, van-e valamilyen könyvünk Hrabaltól."

A hangoskönyv Steklács János szerint is jó eszköz lehet, hogy az olvasástól idegenkedő gyerek ráérezzen a könyvek ízére. "Persze a hangoskönyv önmagában kevés, nem pótolja, hogy a családban bevett szokás legyen az olvasás" - teszi hozzá -, "de kezdetnek, alapnak tökéletes."

Kovács M. Veronika