Örök gyerekek

Az anyósviccek nagy része - valószínűleg - azokról a mamákról szól, akik képtelenek beletörődni abba, hogy a kicsi fiú felnőtt. Abban ugyanis, hogy egy férfi nyámnyila, anyámasszony katonája lesz, vastagon benne vannak a túlféltő mamák is - mint, ahogy az önállóságra képtelen királykisasszonyok a papa pici lányai voltak, és  - tisztelet a kivételnek - maradnak is mindörökre. Soha fel nem növő gyerekek, az óriáscsecsemőtől a véndiákig, a pszichológus szemével.

Dominik minden este felhívja a mamáját, annak ellenére, hogy hetente többször meglátogatja. Nála évek óta minden szombaton ugyanaz a program: kanaszta-csata a anyával és két barátnőjével, és ha Dominik rossz lapot dob, következik a nyilvános megszégyenítéssel is felérő fejmosás. A korán megözvegyült asszony már kiskamaszként sem engedte kibontakozni a fiát, szinte megfojtotta a szeretetével. Dominik legnagyobb lázadása az volt, hogy elköltözött otthonról - igaz, csak a szomszéd utcáig jutott. Leghosszabb párkapcsolata 3 évig tartott, most 50 éves.

Óriáscsecsemők - otthon a mama szoknyáján

A mama-függők első csoportjába, az óriáscsecsemők kasztjába azok tartoznak, akik még addig sem jutnak el, mint Dominik. Ők azok, akik még középkorúan is a szülői otthonban időznek - jobb esetben egy nagy ház önálló szintjén. Általában hamar elbizonytalanodnak, a környezetük szerint tutyimutyi alakok. Messziről látszik rajtuk az anyai gondoskodás: ennek jele lehet a kinyúlt, öreguras kardigán vagy a zsírpapírba csomagolt uzsonnáscsomag. Jelszavuk: "anyuka nem így csinálja".

Az Óriáscsecsemők általában el sem jutnak a házasságig, mert a túlszerető anya számára egyetlen menyjelölt sem elég jó. Ha mégis párra lelnek, komoly problémákkal kell szembenézniük. Zsuzsi első férje, Feri is ilyen volt. "Amikor arra biztattam a páromat, hogy költözzünk el az anyai házból, mindig az volt a válasz: minek, itt minden kényelmünk megvan. Valóban, a mama mindig kéznél volt, néha akkor is, amikor nem kellett volna. A csúcs az volt, amikor hetekig nem köszönt, mert kiderült, hogy kétszemélyes társasutat fizettem be, a házasságunk első évfordulójára, egyfajta második nászútként. Az én drága férjem persze nem bírta a feszültséget, és suttyomban befizette anyukát is, 'hiszen úgysem fog sok vizet zavarni, ne legyen otthon, egyedül.' Még aznap elköltöztem.

Tari Annamária pszichológus szerint az ilyen, nagyon látványosan megmaradt anya-fiú kapcsolat hátterében egy olyan tudattalan, kölcsönös ragaszkodás áll, aminek vélhetően a domináns fele az anya. "Több tényező is közrejátszhat, ha a kapcsolatuk ebben az érzelmi térben konzerválódik. A legjellemzőbb, ha az anyának boldogtalan vagy nem túl kielégítő a házassága, és emiatt - akár tudattalanul is - már kisgyerekkorban olyan kapcsolatot alakít ki a fiú gyerekével, amiket egyébként, a felnőtt partneri kapcsolatban a férjével kellene átélnie. Természetesen nem szabad arra gondolnunk, hogy ez valamilyen erotikus vonzódás, de igényli azt, hogy a gyerek mindenek feletti, domináns személyiségnek ismerje el."

Külön lakás, közös otthon - a Kétlakiak

A Kétlaki mamafüggő ugyan önálló otthont tart fenn, de a mamának is van kulcsa hozzá - aki persze él is a lehetőséggel, és rendszeresen "felszalad" a csemetéhez. Ezenkívül fenntartja magának a jogot, hogy felhívja a kicsi fiát, amikor csak eszébe jut. Ha olyan pasast látunk, aki egy üzleti tárgyalás szünetében pirosló füllel motyog olyasmit a telefonba, hogy 'anyuka, nem szabad felizgatnod magad, nincs semmi baj, csak nem tudtam felvenni', akkor valószínűleg egy Kétlakihoz van szerencsénk. A Kétlakiak általában agglegények maradnak, nem nagyon fér az életükben más nő, mint a mama.

Zsolt is Kétlaki életet élt, egészen addig, amíg el nem veszítette az édesanyját. "Szörnyen megrázott a halála, évekig nem tértem magamhoz a sokktól" - meséli. "Végül olyan súlyossá vált a helyzet, hogy kénytelen voltam szakember segítségét kérni." Az pszichológus segítségével kiderül, hogy már-már kóros volt a ragaszkodás anya és fia között, ennek eredményeként a fiú nem is nősült meg soha.

Tari Annamária szerint az anyámasszony katonáit sokszor olyan intelmekkel bocsátja útnak mama fiatal felnőtt korukban, mint "nem bízhatsz meg a nőkben, vigyáznod kell magadra, én vagyok az egyetlen, aki mindig melletted áll".

"Ezekben a mondatokban jellemzően ott van egy gyanakvást gerjesztő érzelmi üzenet, ami ha nagyon korán érkezett, már a férfi egész gyerekkorát jellemzi, és kialakít egy tudattalan érzelmi attitűdöt, ami szerint, ha biztos akarok lenni a dolgomban, akkor azért megkérdezem anyámat is" - mondja a szakember.

Tari Annamária szerint, ha egy leszakadni képtelen gyerek elveszíti a domináns szülőt, akkor a gyász gyakran mélyebb és hosszabb, mint normál esetben. "Ilyenkor az illető nem tud mit kezdeni az életével, mert nem tudja feldolgozni a domináns tanácsadó hiányát. Az is előfordulhat, hogy valaki tényleg úgy érzi, kihúzták alóla a szőnyeget."