Örök gyerekek

Az anyósviccek nagy része - valószínűleg - azokról a mamákról szól, akik képtelenek beletörődni abba, hogy a kicsi fiú felnőtt. Abban ugyanis, hogy egy férfi nyámnyila, anyámasszony katonája lesz, vastagon benne vannak a túlféltő mamák is - mint, ahogy az önállóságra képtelen királykisasszonyok a papa pici lányai voltak, és  - tisztelet a kivételnek - maradnak is mindörökre. Soha fel nem növő gyerekek, az óriáscsecsemőtől a véndiákig, a pszichológus szemével.

A gyerekszoba lakói - a Véndiákok

Amíg az Óriáscsecsemők és a Kétlakiak szoros rokonságot mutatnak, addig van a szülőkről leszakadni képtelen felnőtteknek egy olyan csoportja, amely egész más megfontolásból nem képes kiköltözni a gyerekszobából. Ők azok, akik 30 éves koruk körül már három-négy, néha befejezetlen egyetemet tudnak maguk mögött, akik meg-megújuló tervekkel bombázzák a szülőket, amihez persze anyagi segítséget is igényelnek. Természetesen ilyenkor is előfordul, hogy a szülő is retteg a nagybetűs Életbe kiengedni egyetlen magzatát, de van olyan is, hogy a papa és a mama már szabadulna a szereptől, míg a gyerek egyszerűen nem akar felnőni.

Melinda arról mesél, hogy egyszerűen félt a saját lábára állni, mert azt tapasztalta, hogy aki ezzel próbálkozott, az gyakran sokkal rosszabb körülmények között volt kénytelen élni, mint amihez gyerekként hozzászokott. "A szüleim pár havonta egyszer megkérdezik, hogy ne vegyenek-e egy újságot, tele jobbnál jobb álláshirdetésekkel, de hamar lekerül a téma a napirendről. Sőt, szerintem apu büszke is arra, hogy a lányának két diplomája és nyelvvizsgája van" - meséli a harmincas éveiben járó nő. A Véndiákoknak sem könnyű párkapcsolatot kialakítani, hiszen elég bizarr szülői asszisztenciával a gyerekszobában szerelmeskedni. "Egyszer estem kísértésbe, hogy elköltözöm otthonról" - mesél erről Melinda. "Szerelmes lettem az egyik évfolyamtársamba, aki, bár a szülőktől leszakadva, de többedmagával bérelt lakást. Sem ott, sem otthon nem lehettünk együtt zavartalanul, hiszen volt olyan is, hogy anya automatikusan behozta a kávét reggel, és szörnyen kínos volt, hogy egy szőrös pasast talált az ágyamban. Végül a szerelem rövidebbnek bizonyult, mint az elhatározásunk."

Tari Annamária szerint Magyarországon még ritkán fordul elő, hogy a szülő "el akarja üldözni a csemetét, hogy végre újra a saját életét élhesse." Ha viszont mégis szeretné az felnőtt lét felé terelgetni a gyereket, akkor praktikus, ha elkezdi önállósítani, kosztpénzt, lakbért szed be tőle, megkéri, hogy vegyen részt a takarításban, főzésben, bevásárlásban. A Véndiákok ugyanis nem csak az anyagi visszaeséstől félnek, de attól is, hogy képtelenek lesznek egyedül helytállni.

"Egyre ijesztőbb önálló felnőtté válni, kilépni az életbe. Egyre inkább ott a szorongás, a fiatal felnőttekben, hogy ezentúl nem lesz senki, aki a döntéseiben tanácsot ad, hogy az életét jól irányítsa. Az egzisztenciális bizonytalanság is elég komoly érv ahhoz, hogy megijedjen" - foglalja össze a pszichológus.

Apuci kicsi lányainak megbocsátunk

Igazságtalanság lenne azt állítani, hogy csak a férfiak között vannak olyanok, akik nem képesek leszállni a mama szoknyájáról. Tari Annamária szerint bár a túl erős kötődés az anyák és fiúk esetében feltűnő, de kialakulhat az apák és lányok között is.

"Nem csak kialakulhat, de ugyanolyan számban szerepel is, mint a mama-fiú viszonyok. Csak valahogy hamarabb kimondjuk egy negyvenes pasiról, aki felhívja az anyukáját, hogy anyámasszony katonája, mivel tőle azt várnánk el, hogy viselkedjen férfiasan. Ha ugyanezt egy negyvenes nő csinálja, vagyis felhívja az apját, tanácsra van szüksége, akkor azt sokkal inkább elfogadjuk, mert a női tulajdonságok közé nem soroljuk be azonnali hatállyal, hogy a felnőtt nő az nem kérhet tanácsot a szüleitől. Sajnos itt a megkülönböztetés a saját előítéleteink miatt alakult ki. De az irodalom és a filmművészet is egy csomó olyan helyzetet örökít meg, ahol az apa marad a domináns, és a lánynak nem sikerülnek a partnerkapcsolatai. Az ilyen lány pont úgy viselkedik, mint az agglegények: minden partnerkapcsolatát az apjával beszéli meg, az apjától kér tanácsot, és az apjával jár hétvégenként ebédelgetni, időnként vásárolgatni. Csakhogy erre a furcsa, már-már a hiányzó párkapcsolatot is pótló, apa-lánya szituációra inkább azt mondja a közvélekedés, hogy de jó nekik, még mindig működő, abszolút biztonságot adó kapcsolatban vannak".

Kitörés - egy másik börtönbe

Sólyom Barbara szociológus egyetért a pszichológus szakemberrel. Úgy véli, a gyerekeknek, fejlődésük során, vannak olyan szakaszaik, amikor szeretnének önállósodni, leválni. Ha ekkor az anya közbelép, és saját szerepét folyamatosan erősíti, kezdve ott, hogy elkísérgeti iskolába, különórára, különprogramra, vagy később nem engedi csajozni meg bandázni a fiát, akkor anyámasszony katonáját nevel belőle.

"Az ilyen embernek felnőtt korában is anyuci fogja megmondani, hogy mit csináljon. Igazán nagy baj akkor van, ha felnőtt korában ráeszmél, hogy mégsem jó neki. Ilyenkor már komoly akadály lehet az anya személye, aki megmondja, hogy kit vegyen el feleségül, vagy beleszól a gyereknevelésbe.

Nemegyszer az ilyen leszakadás rosszul szokott elsülni, mert kitör ugyan a gyerek - de megint csak egy agresszív, erős kötődésű személy vagy szervezet felé. Sok túlszeretett gyerek menekül egy szektához, vallási csoporthoz, egyesülethez, ahol nagyon erős szabályok és kontroll van, ami ugyanúgy meghatározza az életét és ugyanolyan erős kötődés alakul ki, mint amilyen az anyukához volt" - fejezi be a szociológus.

Kovács M. Vera