Önpusztító tinik

Vágás, égetés, karmolás, hajtépés, különböző tárgyak és mérgező anyagok lenyelése - mind olyan, épp hogy nem életveszélyes önpusztító tett, amelyre egy kétségbeesett, talajtveszett kamasz képes, csupán azért, hogy felhívja magára a környezete figyelmét. Egy nemzetközi kutatás szerint egyre többen fordulnak ehhez az extrém és ijesztő önkifejezési formához - a pszichiáter szerint azonban nincs ok az aggodalomra: ez egy bizonyos szintig teljesen normális.

"Ötéves voltam, amikor elkezdtem magamnak direkt fájdalmat okozni. Először a hajamat húzgáltam és szaggattam a bőrt az ujjamon. Később pengével vagdostam a karjaimat, a hasamat és a lábaimat. Később már, ha stresszes voltam, vagy mérges, akkor egyszerűen nem beszéltem az emberekkel, hanem magamon töltöttem ki a dühömet. Mindig volt nálam egy borotva, így amikor használni akartam, tudtam, hogy megtehetem. Először jobban éreztem magam tőle, később viszont nyomorultul, amiért ezt tettem. Minél jobban kiborultam, annál nagyobb fájdalmat okoztam magamnak. Egyszer megvágtam a saját arcomat, mert valaki azt mondta, csúnya vagyok. Annyiszor vagdostam meg magam, hogy nem is emlékszem mindre. Most már nem csinálom olyan gyakran, van egy segítő csoport, akikhez eljárok, és ott kisírom magam, ha valami kiborít vagy elszomorít" - nyilatkozta egy tizenéves lány a Timesnak.

A megdöbbentő vallomást olvasva egészséges lelkületű ember azt gondolná, ez biztosan egy nagyon extrém eset, ám néhány kutatásból kiderül: egyáltalán nem. A Mental Health Foundation által készített viselkedéskutatási teszt azt mutatja a 10-14 éves lányok kétötöde ismer olyas valakit, aki szándékosan bántalmazza önmagát, és sokan azt gondolják, ez egy teljesen normális, elfogadott módja a szorongás leküzdésének. Andrew McCulloch az alapítvány vezetője szerint a tendencia aggasztó.

"Az öncsonkítás olyan általános, megszokott módja a stresszkezelésnek, hogy már-már normálisnak tűnik. Ez annak a jele, hogy képtelenek vagyunk olyan életet biztosítani a fiatal lányok számára, amilyet kellene."

Az önbántalmazás legáltalánosabb formái a vágás, égetés, karmolás, a haj kitépése, különböző tárgyak és mérgező anyagok lenyelése.

A külföldi magatartáskutatók, gyermekpszichológusok szerint manapság a fiatal lányokra olyan komoly nyomás nehezedik, amit egyszerűen képtelenek kezelni, s ennek egyik kifejezésmódja, hogy kárt tesznek önmagukban.

Hamarabb kezdik, tovább érnek

"Egyre több a személyiségzavaros ember, a szorongó, depressziós fiatal - és ebből, sajnos, mi sem maradunk ki" - kezdi dr. Lehóczky Pál pszichiáter, pszichoterapeuta, aki közel harminc éve foglalkozik ilyen esetekkel.

"Két erőteljes tendencia figyelhető meg. Egyrészt növekszik a bizonytalan, helyüket nem találó tinédzserek száma, hanem ami még furcsább, kitolódik az úgynevezett érési szakasz. Régebben azt mondtuk, hogy 16-18 éves korra lezárul a személyiség fejlődése, de ez ma már nem igaz: a húszas évek közepéig is eltart. A másik pedig, hogy növekszik a részleges vagy bizonyos funkciókban zavart mutató személyeknek a száma, amit nagyon leegyszerűsítve és összefoglalva személyiségzavarnak lehet nevezni."

"Önmaga bántalmazásával a fiatalok egy jó része megpróbálkozik, de gyakoribb a lányoknál. Ami lényeges, hogy nagyon sok minden lehet a kiváltó oka, és ugyancsak sokféle következménye lehet ennek a viselkedésnek. Olyan magatartászavarok ezek, amelyeknek egy része később, felnőtt korban átcsúszik az impulzív személyiségzavarok kategóriájába" - mondja a doktor, ám hozzáteszi: 18 éves kor előtt nagyon óvatosan kell bánni a pszichiátriai diagnózisokkal.

Tinédzserkorban ugyanis több olyan változás következik be egy gyerek életében, ami kifejezetten átmeneti. Sokféle hormonális, társadalmi, családi, korosztályi hatás éri a fiatalokat, s mivel még nem beszélhetünk kialakult személyiségekről, így az ebben az időszakban jelentkező kisebb nagyobb devianciák változhatnak, úgymond "kinőhetőek".

"Átmeneti identitás krízisnek nevezzük ezt, amit szinte mindenki megél. Ezek ugyanis kellenek az önszerveződéshez, az ember önmagára találásába illeszkednek bele és ezeket bizonyos határig el is lehet fogadni. Persze ettől még okozhatnak komoly feszültségeket a szülők, a környezet számára."

Természetesen vannak olyanok, akik később, felnőtt korban mentális zavarokkal küzdenek, illetve olyanok is, akikből valóban pszichiátriai eset lesz.

"Viselkedés, illetve magatartászavarokban jelentkezik az önsértés különböző formája. Az effajta viselkedés követőinek egy része, az impulzív személyiségzavarok közé tartozó borderline személyiségzavarokban szenvedőkre nagyon jellemző."