Önpusztító tinik

Vágás, égetés, karmolás, hajtépés, különböző tárgyak és mérgező anyagok lenyelése - mind olyan, épp hogy nem életveszélyes önpusztító tett, amelyre egy kétségbeesett, talajtveszett kamasz képes, csupán azért, hogy felhívja magára a környezete figyelmét. Egy nemzetközi kutatás szerint egyre többen fordulnak ehhez az extrém és ijesztő önkifejezési formához - a pszichiáter szerint azonban nincs ok az aggodalomra: ez egy bizonyos szintig teljesen normális.

Dr. Lehóczky egyáltalán nem lepődik meg azokon a nyilatkozatokon, amikben a fiatalok teljesen normálisnak, bevettnek ítélik meg módszerüket.

"Az önsértés vagy az önmagának fájdalmat okozás azért tűnik számukra teljesen természetesnek, mert olyankor egy különleges állapot alakul ki" - magyarázza a szakember.

"A tapasztalataim alapján azt tudom mondani, hogy az ilyet elkövető fiatalra rendszerint valamilyen nyomás nehezedik, amit nem bír elviselni. Egy szorongásos állapot jön létre, amelynek során azt mondhatjuk, hogy szinte szétesik a személyisége. Többen arról számoltak be a pácienseim közül, hogy ebből a szétesett létélményből a maguknak okozott hirtelen fájdalom kvázi "visszahozza" őket. Tehát egy rettentő furcsa helyzet áll elő: az önmagán ejtett sérülés strukturálja ezt a széteső állapotot, és a fájdalomérzeten keresztül valahogy visszatalál önmagához az ember. Ezáltal részben feszültségoldó, részben pedig, ezt a nagyon nehezen elviselhető, léten kívüli állapotot feloldja, így okoz egy megnyugtató jó érzést."

Ez főként olyankor fordul elő, amikor az ember olyan stresszt él át, vagy olyan dolog vált ki belőle szorongást, aminek a jelentős részét nem képes befolyásolni. Aminek meg kell felelni vagy amit nem lehet elhárítani. Tehát a két fő okozó, a nyomás és a tehetetlenség. A tehetetlenségből való kilábalásnak hihetetlen fontos mozzanata, hogy "valami olyat teszek, amit én irányítok".

Hétköznapi esetben előfordulhat, hogy hasonló kibírhatatlan helyzetben az ember valamit földhöz vág, valamibe belerúg. A pszichiáter szerint nagyon széles spektrumon mozoghat ez a stresszreakció.

"Létezik egy egyszerű és elfogadható önstrukturálódási és önvédelmi technika, és van, ami elragadhatja az embert patológiás, 'beteges' irányba. Ilyenkor egy patológiás kompenzáló mechanizmus alakul ki."

Valami elveszett

Lehóczky Pál az önbántalmazás okai között nem csak az iskolai nyomást és a társadalmi elvárásokat nevezi meg, hanem a különböző veszteségélményeket is, amibe éppúgy beletartozik a család szétesése, mint egy iskola- vagy közösségváltás

"Ebben a viselkedésben sok esetben van figyelemfelkeltésre, kiáltás a külvilág felé: figyeljetek rám, mert nem bírok magammal. Bizonyos esetekben ez valóban célravezető lehet és jobban fognak rá figyelni, de az is előfordulhat, hogy ez csak tovább rögzítheti a patológiát."

Ez talán elsőre nem túl érthető, de ha belegondolunk, egy normálisan működő családban a szülő időnként látja a tinikorú gyermekét ruhátlanul vagy hiányos öltözékben, észrevehetné rajta a sérülések nyomait - ám az önbántalmazás nagyobb számban az olyan családok gyermekeinél következik be, ahol a gyermek teljesen kikerül a figyelem fókuszából, hiszen éppen azt hiányolja, így aztán nehéz észre venni, mi történik vele. Ha például szinte teljes figyelemmegvonást tapasztal a gyerek szülei részéről, egyre durvább jelzéseket kell adnia ahhoz, hogy az ingerküszöböt átlépje. Ezért van az, hogy azokban az esetekben, amikor valóban a figyelemfelkeltésről van szó, az ilyen kiskorúaknál az önsértések eszkalálódnak. Először csak épphogy kicsit megsérti magát, erre még nincs is reakció. Később megégeti magát, esetleg szólnak neki, hogy máskor vigyázzon jobban, s egyre inkább hatalmasodik el rajta a gondolat, hogy akármit csinálhat, őt észre sem veszik. A dolgot nehezíti, hogy teljesen tudattalan a viselkedése. Hiszen ha tudatosan akarná, hogy figyeljenek rá, nyílván szólna, vagy más elfogadható eszközt vetne be. Ehelyett alakul ki, hogy valamit tesz önmagával, és egyre súlyosabb esetekben megkapja a figyelmet. "Ez egy nagyon veszélyes pont, hiszen a rég áhított figyelmet megkapja valamiféle önsértés, vagy baj, okozásra, ő ezt jutalomként éli meg, így tehát megerősödik a viselkedés. 'Úgy tudok figyelmet kapni, ha sérülést okozok magamnak vagy rombolok' - gondolja, és ennek fényében cselekszik."