Esélyek az Esélyév után

Az Európai Bizottság 2007-ben útjára indította az Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Évét, amely egyike az Európai Unión belüli, széleskörű, stratégiailag meghatározott diszkrimináció ellenes harc kiemelkedő kezdeményezéseinek. A programban Magyarország is részt vett - összefoglaló az eredményekről és a tervezett folytatásról.

Az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága összesen 70 tagot számlál (40 rendes és 30 póttagot), elnöke a szlovák Anna Záborská, a négy alelnök egyike pedig Gurmai Zita, aki az MSZP európai parlamenti képviselője és a párt Nőtagozatának elnöke is. A bizottság hatásköre számos kérdéskörre terjed ki.

Gurmai Zita véleménye szerint a magyar minisztérium a többi tagországi szakminisztériummal összehasonlítva jól végzi a dolgát, az évet minden tekintetben eredményesnek tartja, persze azt nem vitatja, hogy nagyon apró lépésekkel lehet haladni.

"2007-ben az Unió 50 éves volt, így egyfajta mérleget is lehetett vonni, hogy mi történt az elmúlt 50 évben. Az Európai Unióban két EK direktíva, mégpedig a faji egyenlőségről, valamint a foglakoztatási keretekről szólóak határozzák meg a diszkrimináció elleni alapvető jogi védelmet. A direktívák az etnikai alapú, valláson illetve hitbeli meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, elsősorban munkahelyi diszkriminációt igyekeznek megelőzni az Európai Unióban. Ezek csak alapot jelentenek az elmúlt 30 évben megszületett megszámlálhatatlan törvényhez, amelyek a nemi alapú diszkrimináció ellen jöttek létre, és a nők és férfiak munkahelyi egyenlő bánásmódját szolgálják."

Gurmai Zita lett az év európai képviselője kampány kategóriában a European Parliament Magazine szavazása szerint. Meggyőződése, hogy a választópolgárok érdekeit megfelelő nyilvánosság és tájékoztatás mellett lehet csak hatékonyan képviselni.

"A római szerződés 1957-ben megfogalmazta az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, de ma még mindig 15 százalék a férfiak és nők fizetése közti különbség. A 15 százalékot talán senki nem érti, de ha azt mondjuk, hogy ugyanannyi pénzért egy nő 54 nappal tovább dolgozik, azt már igen."

Ezért tavaly február 22-én (54 nappal az év vége után) a nők "15 százalékos leárazás" címkével vonultak fel és adtak át egy petíciót az érintett uniós biztosnak, Vladimir Spidlának.

"Ez is arról szólt, hogy valamit tenni kell. Júniusban aztán egy olyan közleményt fogadott el a bizottság, amiben már egy világos ütemterv van a fizetési különbség csökkentésének mikéntjével kapcsolatosan. Ez a 15 százalék jelentős szám, és sajnos ahhoz, hogy ebből 10 legyen, még évekre van szükség" - mondja a képviselő.

Az Európai Bizottság a 2006-2010-es közti időszakra elfogadta a második esélyegyenlőségi ütemtervet. Gurmai Zita összehasonlításképp említi, hogy a dán férfiak 6 évvel tovább élnek, mint a magyarok, egész egyszerűen azért, mert megtanulták a családi élet és a munka összeegyeztetését, ami nagyon fontos része a Bizottság ütemtervének.

"A Bizottság ugyanis rájött arra, hogy Európa eltarthatósága csak úgy lehetséges, ha valóban komolyan vesszük, hogy több nőnek, több idősebbnek, több fogyatékkal élőnek adunk lehetőséget és munkát. Erről szól a lisszaboni stratégia is, aminek köszönhetőn 8 millió új munkahely teremtődött, s ezeknek kétharmadát nők töltötték be."

Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságának feladatai

- a nők jogainak meghatározása, támogatása és védelme az Unióban és a kapcsolódó közösségi intézkedésekben;
- a nők jogainak előmozdítása harmadik országokban;
- az esélyegyenlőségi politika, beleértve a férfiak és nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségét és az egyenlő munkahelyi bánásmódot;
- a nemen alapuló megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetése;
- a nemek közötti esélyegyenlőség alapelvének megvalósítása és továbbfejlesztése valamennyi politika területén;
- a nők jogait érintő nemzetközi megállapodások és egyezmények nyomon követése és végrehajtása;
- a nőket érintő tájékoztatáspolitika

Rauh Edit, szakállamtitkár szerint komoly fejlődésen ment keresztül Magyarország jogintézmény rendszere is azzal, hogy van egy általános antidiszkriminációs törvényünk, hogy működik az Egyenlő Bánásmód Hatóság, az ombudsmanok intézményrendszere és több olyan hatóság, ahol ilyen típusú diszkriminációs ügyeket be lehet jelenteni.

Azt azt is kiemelte, hogy sok esetben nem szándékos a diszkrimináció, léteznek olyan esetek is, amikor pusztán csak arról van szó, hogy valaki nincs tisztában a jogszabályban rögzített kötelezettségeivel. Ezért aztán úgy gondolja, hogy nem szabad megállni egy kommunikációs évnél.

"Itt még hosszú ideig szükséges akár a képzés, akár az információátadás, mert ugyan most szereztünk a társadalomból még néhány ezer embert, aki támogat bennünket, és akik felismerték, hogy mennyivel jobb diszkrimináció nélül élni - de ez még mindig nem elég" - vélekedik a szakállamtitkár.

Fehér Mariann