A legutóbbi, 2003. évi felmérés adatai szerint továbbra is a magasabb iskolai végzettségűek között legnagyobb a halkedvelők aránya. Ez érvényes a fogyasztás gyakoriságára is.
Jövedelem szerint a magasabb bevétellel rendelkező háztartásokban élők az átlaghoz képest nagyobb arányban kedvelik a halat, és gyakrabban is fogyasztják.
Településnagyság szempontjából a korábbi kiegyenlítettebb helyzetet felváltotta néhány különbség. A kis falvak lakóihoz képest a nagyobb vidéki városokban s főleg Budapesten szívesebben is, gyakrabban is eszik a halat.
Érdekes, hogy néhány évvel ezelőtt az egészséges táplálkozásra törekvők körében a hal híveinek aránya nem volt magasabb, mint azoknál, akik azt eszik, amihez éppen kedvük van. Most viszont újra jobban értékelik a halat az egészséges táplálkozásra törekvők. Ugyanis 69 százalékuk jó szívvel látja asztalán a halat.
A halevési szokásoknál a főzni tudás korábban nem játszott lényeges szerepet, most azonban igen. Akik szeretnek főzni, sokkal szívesebben eszik a halat, mint akik nem szeretnek vagy akik nem tudnak. A fogyasztás gyakoriságában viszont már kevésbé számít a hozzáállás a főzéshez.
Az egyes fogyasztói típusok közül azonban az ínyencek és modernek rendkívül pozitívan viszonyulnak a halhoz.
A halfogyasztás gyakorisága szempontból kiemelkednek az átlagból az ínyencek, akik átlagosan hetenként esznek halat. Ráadásul a fogyasztói szokások szempontjából legigényesebb, újdonságokra legfogékonyabb "ínyenc" csoport érzékelhetően erősödik. Tagjai változatosan étkeznek. Szembetűnik náluk a különleges húsok fogyasztása. Szeretnek vendéglőbe járni, rokonszenves számukra a nemzetközi konyha. Felülreprezentáltak közöttük a férfiak, magasan képzettek, nagy jövedelműek, fiatalok és középkorúak. Értékrendjükben figyelemre méltó, hogy kedvelik a társaságot, nyitottak az újdonságokra - és hedonisták. Mindez vásárlásaiknál az alacsonyabb árérzékenységben tükröződik, az impulzusokra való fogékonyságukban és a kényelmes vásárlás iránti igényükben.