Pompás padlizsán, csodás cukkini

A piacokon, boltokban egyre több helyen lehet kapni ízletes, kalóriaszegény, élénkzöld cukkinit és gyönyörű, lila padlizsánt. A magyar háziasszonyok számára ezek a zöldségek azonban még mindig ismeretlenek - vagy alig egy-két elkészítési módot ismerünk. Zöldséges kalandozás a Női Lapozóval.

Lila álom: a padlizsán

Az Indiából származó padlizsánt tojásgyümölcsnek vagy törökparadicsomnak is hívják, hazánkban török közvetítéssel került - Erdélyben, vinete néven, a mai napig az egyik legkedveltebb zöldségféle.

A padlizsán gazdag folsavban, ásványi anyagokban és vitaminokban, a kalóriatartalma ugyanakkor nagyon alacsony, 100 grammjában mindössze 26 kalória található. A paslizsán lila héja (amelyet nyugodtan megehetünk) nagy mennyiségben tartalmaz egy nauzin nevű antioxidánst is: a kutatások szerint ez az anyag segít megőrízni a test és a szellem egészségét, frissességét.

Piacolás: vásárlás és tárolás

Bár a padlizsánnak több változata (fehér, sárga, hosszúkás, egészen kerek) létezik, Magyarországon a legelterjedtebb a mélylila színű, tojás alakú növény, amelynek átlagos súlya 20 és 40 deka között változik. Vásárláskor a fényes, sima héjú, kicsit még kemény és apróbb darabokat válasszuk.

A túlérett növény puha, héja ráncos és fonnyadt, ennek a húsa szivacsos, kellemetlen állagú és rossz ízű. Az érett padlizsánt érdemes 3-4 napon belül elkészíteni, mert elég hamar megromlik. A padlizsán ugyanakkor nem száron érő, tehát, ha éretlenebb darabokat vásárolunk, akkor az néhány napon belül megérik a konyhában vagy a kamrában.

A padlizsán íze viszonylag semleges, ám, ha már egy kicsit érettebb, akkor kesernyés lehet - ezt ki lehet küszöbölni azzal, ha felszeletelve, besózva egy órát állni hagyjuk, majd alaposan leöblítjük. Ez a mozzanat a korábbi "elméletek" szerint kihagyhatatlan volt a padlizsán elkészítése során, manapság azonban már egyáltalán nem kötelező betartani.

A padlizsán héját nem kell eltávolítani elkészítése előtt - zöldes kocsányát viszont mindenképpen vágjuk le, ez ugyanis mérgező.

Lelkesítő zöld: cukkini

A cukkini a tökfélék családjába tartozik, tulajdonképpen az uborka és a tök igen közeli rokona. Eredeti hazája Közép-Amerika, de mivel nagyon jól termeszthető, mára már nemcsak a melegebb, mediterrán országokban, de Európa nagy részén is elterjedt.

A cukkini nagyszerűen beilleszthető a fogyókúrázók és a vegetáriánusok étrendjébe: a kalóriatartalma alacsony (100 grammban alig 37 kalória van), rengeteg ásványi anyag és vitamin található meg benne, elsősorban C-vitamin és béta-karotin tartalma magas.

Piacolás: vásárlás és tárolás

Magyarországon három-négy féle cukkini kapható, az egészen apró, zsenge sárgás zöldségtől a hosszú, sötétzöld színű "olasz" cukkiniig. Az érett cukkini a leggyakrabban egészen mély zöld színű, de időnként csíkos változatait is lehet kapni. Ízletes, különleges csemege a cukkinivirág - ezt megtöltve, híg palacsintatésztába mártva és megsütve érdemes megkóstolni -, ám nagyon ritkán lehet kapni, ezért, akinek kertje van, megpróbálkozhat a cukkini házilagos termesztésével is.

Vásárláskor a kemény, hibátlan héjú, élénk színű növényeket válasszuk - ha a héja hibás, vagy túlságosan puha, a cukkini már túlérett, esetleg romlott. A friss cukkini akár öt napig is eltartható a hűtőszekrényben, de előkészítve (hámozva és szeletelve) akár le is fagyaszthatjuk.

Keressük a kisebb, zsengébb példányokat, ezeket akár nyersen, héjastul, salátába keverve is elfogyaszthatjuk. Ha csak nagyobb darabokat találunk, ezeket érdemes meghámozni, és a magjait kiszedni - ezek ugyanis megkeseríthetik az ételünket. A cukkinit egyébként úgy használhatjuk fel, mint a tököt: akár még főzeléket is készíthetünk belőle.