Kínai - a teázás művészete
Bár Kínában már vagy 4000 éve fogyasztanak teát, ennek inkább a ceremóniája, mint a menüje ismert. A kínai Tang-dinasztiában például, amikor a teázás elterjedt szokássá vált, a templomokban külön teát készítettek. Akkoriban a gazdag családok még egy "tea-szobát" is építettek, ahol teázva beszélgettek vagy olvastak. 780-ban a Tang-dinasztia teaszakértője, Lu Yu írta a teáról szóló első könyvet Teáról szóló klasszikus mű címmel. Ebben a víz forralásának három fokozatát különbözteti meg, és külön fejezetet szentel a tea elkészítéséhez használt eszközöknek, amiből 24 félét sorolt fel egy háromlábú szénserpenyőtől kezdve a bambuszból készült tároló szekrénykéig. Tíz fejezet szól a teanövény termesztéséről, a levelek osztályozásáról, az ital elkészítésének művészetéről. Ez után nincs mit csodálkozni azon, hogy a tea elkészítésének és felszolgálásának szabályait Kínában olyan fontos volt elsajátítani, hogy része volt az előkelő nevelésnek, mint az európaiaknál a tánc vagy a vívás.
Kínában a teának máig egyedülálló a kultúrája, a teázást továbbra is művészetnek tekintik. A Tavaszünnep alkalmából a kínai minisztériumok a mai napig ünnepi teaköszöntőt tartanak. Mindenütt találhatóak különböző stílusú teaházak, ahol az emberek teázva süteményt esznek, és előadást néznek
Recept
A kínai szerencsesüti
Hozzávalók: 20 dkg vaj, 15 dkg liszt, 5 tojás, 2 dl víz, 5 dkg kristálycukor, papírlapok, üzenetekkel
Elkészítés: Forraljuk fel a vizet a vajjal és a cukorral. Adjuk hozzá a lisztet és fakanállal keverjük simára. Ha elválik az edény falától, vegyük le a tűzről. Amikor kihűlt, egyenként üssük bele a tojásokat, keverjük jól össze, majd habzsákból nyomjunk a tepsibe tésztahalmocskákat. Az összetekert papírcsíkokat (amire már ráírtuk az üzenetet) nyomjuk bele a nyers tésztahalmokba. Forró sütőben (200°C) kb. 15 percig süssük, amíg szép aranysárga nem lesz. Fahéjjal összekevert porcukorral szórjuk meg.
Japán - teaszertartás 5 órán át
A kínaiaknál talán csak a japánok szertartásosabbak - már, ami a teát illeti. A japán teaszertartás bonyolult, és hosszú, akár 1-5 órán keresztül is eltarthat. Nem csak a tea elkészítését, fajtáját írja elő, de az öltözéket, vagyis a kimonót is. Ezen felül természetesen az sem mindegy, hogy milyen edények és eszközök segítségével készül a tea. Mindezt nemcsak a szertartást levezetőnek kell ismerni, de a vendégeknek is, hiszen az sem mindegy, hogy ki, mikor, és hogyan hajol meg, hogyan iszik a csészéből, hogyan törli meg, rakja le azt. A japán teaszertartásnak nem része az étkezés, így japán teasütemény nem is nagyon létezik. Sőt, európai értelemben vett desszert voltaképpen nincs is a hagyományos japán konyhaművészetben. A rizsből készült édes süteményeket nem az étkezés végén, hanem a fűszeres fogások között kínálják.
Recept
Rizses sütemény
Hozzávalók: 10 dkg rövidszemű rizs, 30 dkg mélyhűtött omlós tészta, 5 dkg cukor, 5 dl tej, néhány csepp rózsavíz vagy rum, néhány csepp vaníliaeszencia, vaj a forma kikenéséhez, 3-4 nagyobb, érett alma, 1 tojás
Elkészítés: Kis serpenyőben édes tejben lassú tűzön megfőzzük a rizst. Amikor csaknem teljesen felszívta a tejet, és megpuhult, belekeverjük a rózsavizet vagy a rumot és a vaníliaeszenciát. A felengedett tésztát kinyújtjuk, és két egyforma - 15-18 cm-es - kerek lapot vágunk ki belőle. Egy ekkora tortaforma alapját vajjal megkenjük, s elsimítjuk benne az egyik tésztalapot. Az almákat meghámozzuk, magházukat eltávolítjuk, vékony szeletekre vágjuk, s a formát megtöltjük váltakozva rakott alma- és rizsrétegekkel, a végén leborítjuk a másik tésztalappal, amit megkenünk a felvert tojással. Harminc-negyven percig sütjük, amíg a teteje aranysárgára pirul, s fogpiszkálóval könnyen át lehet szúrni. Kiborítjuk, és forrón tálaljuk.