Vízenjárás hatvannal

A hideg víz az arcunkba fröccsen, a szél szinte kifordít bennünket, a kötél majd' kitépi a karunkat - de mindez nem számít: száguldunk, szeljük a habokat. Vízisízünk. Majd felébredünk a bányató partján, és rájövünk: csak elpilledtünk a kánikulában, miközben irígyen bámultuk a vízen, sítalpakon száguldó vagány szerencséseket.Ám a vízisí ma már nem csak a kiváltságosok sportja: kölcsön- felszereléssel, a kábelpályákon bárki kipróbálhatja magát. Lécre fel! 

Az emberi szervezet nem bírja víz nélkül. Ezt diktálja a biológia: víz nélkül nincs élet. Ez duplán igaz azokra, akik vízisíznek: víz nélkül nem létezhetnek. Ők azok, akik motorcsónak után kötve elszáguldanak mellettünk, a békésen pancsolók mellett, nagy hullámokat verve, talán le is fröcskölnek bennünket a jéghideg vízzel, ám mégsem haragszunk rájuk - inkább irigyeljük őket, és csendben vágyakozunk a vízenjárás, a vízen siklás képessége után. De ez a kiváltság manapság már nem tartozik az elérhetetlen vágyálmok kategóriájába: amióta a motorcsónakos vontatás alternatívájaként a kábeles vízisípályák is megjelentek, bármikor, ha kedvünk támad siklani a vízen, az ország jópár épített pályáján - ugyan talpig kölcsönfelszerelésben - elfogadható áron kipróbálhatjuk magunkat.

Ajtó a vízen

Legendák nélkül persze a vízisí sem létezhet, de mint tudjuk, minden legendának van valami valóságalapja, s talán könnyen el tudjuk képzelni, hogy az első vízisí valóban egy vízre fektetett ajtó volt, amelyet egy vitorlás vontatott. Az ajtón pedig állítólag nem más manőverezett, mint Cook kapitány...

A vízisí történelem hihetőbb része, hogy az ember mindig is vonzódott a vízhez, és már régóta gondolkodott azon, hogyan lehetne a vízen "járni". Kézenfekvő volt, hogy ehhez valamilyen deszkára és húzó eszközre van szükség, és innentől már egy lépés volt a léc, a motorcsónak és ezzel a vízisí megszületése. Kezdetben ezt a sportot csak kevesen engedhették meg maguknak a motorcsónak kissé húzós ára miatt, de aztán a kábelpályák megjelenésével ugrásszerűen megnőtt a tömegbázis.

Technika óra

A vízisínél az egyik leggyakrabban felvetődő kérdés: előny-e, ha tudunk síelni? A szakértők úgy tartják, nem feltétel - olyannyira nem, hogy eddig szép számmal voltak olyanok, akik a télen a "hómezők urai", de a vízen egyszerűen többet estek, mint keltek. De természetesen igaz volt ez fordítva is: akinek a vízen ment, az sehogyan sem boldogult a havas lejtőkön.

Ami fontos: ne féljünk a víztől, a motorcsónaktól vagy a kábeltől, és ne próbáljunk ad hoc jelleggel a vízen "bűvészkedni": ebben a sportágban ugyanis már az elindulás sem egyszerű, és valahogy meg is kell állni. Más szóval, esni is tudni kell.

Szintén vitatéma, hogy a motorcsónakos vagy a kábeles verzió-e a jobb, élvezetesebb. Érvek és ellenérvek mindkét oldalon vannak. A motorcsónakos pályák kezdenek háttérbe szorulni, egyrészt azért, mert egyszerre csak egy vízisízőt lehet vontatni, másrészt az árfekvés miatt: egy percért a sok elhasznált benzin miatt akár 600-700 forintot is elkérhetnek az üzemeltetők. Ugyanakkor a profik - vagy a már nagyobb tudással rendelkezők - azt vallják, hogy a motorcsónakos vontatás sokkal nagyobb szabadságot ad, sokkal élvezetesebb. A kábelpálya előnye, hogy olcsóbb, napi használata óránként 2500-3000 forint körül mozog (az árban a teljes felszerelés bérlése is benne van), és az sem mellékes, hogy egyszerre többen lehetnek a pályán. Hátránya, hogy kevésbé lehet szabadon szelni a habokat.

A helyes vízisízéshez megfelelő sebességre van szükség. A többségnek körülbelül 62-65 kilométer/órás sebesség kell a manőverezéshez, de a kevésbé profik - persze a hagyományos vízisít űzők között - már 48-58 kilométer/órás sebességgel is kellemesen siklanak a vízen.