Nagylánybőrben

Nyolcéves kislányok ülnek arcpakolással a manikűrösnél, és a legújabb masszázstechnikákról beszélgetnek... Ez a kép Amerikában már szinte mindennapos, nálunk még nonszensznek számít egy gyerek-szépségszalon ötlete. Azt ugyan még nem tudni, mikor lesz Magyarországon is gyerek-spa, de a divatcégek már célba vették a legkisebbeket: barbie-s sminkkellékek, eperillatú parfümök, kosártalan melltartók széles választékban kaphatóak.

Tehát a szépség- és ruhaipari cégek ádáz harcot folytatnak az újabb fogyasztókért, és az egyre fiatalabbakra vetik ki hálójukat.
A szezonális trendeket követni azonban nem olcsó mulatság: ha sok szülő talán vásárolna is gyermekének - a pénztárcája nem mindig engedi. Az utolsó divat szerinti méregdrága ruhák és kiegészítők, egy gyors növésben lévő gyermeken tehát a szülők jólétének szimbóluma is - így azok a gyerekek, akik bár nagyon szeretnék, nem kaphatják meg a legmenőbb, a sarkába épített gumikeréken görgülő sportcipőt, pedig "már a legjobb fejeknek van az osztályban", azzal téves képpel szembesülnek, hogy népszerűségi ranglistán elfoglalt hely nagyban függ a pénztől.

Majd az iskolában, fiam

Ha elmegyünk egy általános iskolába, egész biztosan észrevesszük, hogy végleg elmúltak azok az idők, amikor a kicsi és nagyobbacska lányok két copffal, pántos, kerekorrú cipőben, rakott szoknyában jártak iskolába, nem is beszélve az iskolaköpenyről, amiről ez a nemzedék már nem is hallott.

Ma igazi ruhakavalkádot láthatunk: terepszínű cuccokat, bakancsokat, térdig lógó láncokat, de ugyanúgy dögös miniket, szexi topokat is, s szinte természetes a régebben botránykőnek számító erős smink, festett haj, testékszer; az sem ritka, hogy az egyszerűen öltözött fiatal tanítónéni mögött belibben egy miniszoknyás, western-csizmás, kifestett nyolcadikos, a portás bácsi elbizonytalanodik, kinek mit köszönjön.

A szülők egy része aggódva figyeli ezt a jelenséget. Azt kívánják, hogy gyerekeik lélekben, de testben is minél tovább maradjanak gyerekek, joggal támasztanak elvárásokat az iskola felé is. Azonban nehéz helyzetbe kerül az az intézmény, amelyik nem csak elméletben, a szép, hangzatos szavak szintjén vallja, hogy az iskola a tanulás helye, és megpróbál a divat túlkapásainak is gátat szabni. A legtöbb iskola házirendje kitér a ruházkodásra, de a sablonmondat csak ennyi: "A tanuló tartózkodjon a divat túlzásaitól." Ez, mivel igen szabadon értelmezhető, nem veszik túl komolyan a diákok.

Egy Budapest környéki iskolában tavaly még csak szóbeli "javaslat" volt a visszafogott öltözék, most ősztől pedig házirendi pont részletezi a megfelelő és nem megfelelő ruházatot. E szerint nem javallott a derekat kint hagyni, a feltűnő smink és a körömlakk használata is tilos. Azok a gyerekek, akik eddig éltek a "divat túlzásaival" rettenetesen felháborodtak a korlátozásoktól, de több szülő is felvetette, milyen alapon szól bele egy iskola a gyerekek öltözködésébe, amikor az magánügy.

"Az iskola munkahely, ezért a célszerűség és a jó ízlés határain belül kell öltözködnöd és megjelenned. Megjelenésed legyen ápolt és mértéktartó, öltözéked nem lehet kihívó és kirívó (pl.: köldököt és derekat szabadon hagyó ruházat). A színes kozmetikumok, körömlakk, hajfesték, hajzselék, hajformázók nem az iskolai élet tartozékai, ezért az iskolában nem használhatod ezeket.
Nagy értékű ékszert, balesetveszélyes kiegészítőket, piercieng-et az iskolában nem viselhetsz. Amennyiben mégis hoznál ilyet az, akkor a portán az értékmegőrzőben kell elhelyezned azt, és a tanítás befejezése után kaphatod vissza. Az épületben sapkát viselni illetlenség, ezért Te se tedd ezt!"

(részlet az iskola házirendjének idevágó részéből)

Most a fenntartó, az önkormányzat is azt vizsgálja, egyáltalán házirendi ponttá tehető-e bármilyen, az öltözködéssel kapcsolatos rendelkezés, vagy esetleg személyiségi jogokat sért. Így paradox helyzet állt elő: bár a szülők nagyobbik része elvárja az iskolától, hogy szabjon gátat a tanulóknak e téren, valós lépést az iskola mégsem tud tenni.

Az igazgató azt mondja, úgy látja, azokat a gyerekeket kapja el a divatőrület, akik kallódnak, nincs mögöttük egy erős család, vagy egy más értékeket is felmutatni képes közösség. Amelyik gyerek sportolni, zenélni, táncolni jár, nem érzi létszükségletnek hogy mindig trendi vagy feltűnő ruhákban, és erős sminkben járjon. "Az fordul ilyen erősen maga felé, akinek nincs jobb dolga. Ezzel pedig zavarbaejtő helyzetek elé kerülhet diák és tanár. Volt például olyan eset, hogy a 14 éves fiú kifakadt dolgozatíráskor "Tanárnő, így nem lehet koncentrálni!" mert teljesen lekötötte az előtte ülő lány meztelen csípője és dereka"- mondja a pedagógus.

A gyerekből fenőtt - és fordítva

Gyurkó Anna pszichológus és gyakorló tanár azt mondja, az a folyamat, aminek kapcsán a gyerekek egyre hamarabb válnak felnőtté, az akceleráció, nem újkeletű. Az okok között a fejlődéspszichológia az ingerdús - színes, szagos, hangos - környezetet említi, ezért jobban érinti a probléma a nagyvárosokban felnövekvő gyerekeket, mint mondjuk a falun, tanyán élőket.

"A divat szélsőségeinek kipróbálása az önállósodás időszakára tehető. Minden kamasznak ki kell próbálnia magát különböző szerepekben, ez teljesen egészséges, természetes dolog. Van azonban, amikor egy gyerek elveszti a - nem könnyen meghatározható - mértéket. Ez az érzelmi biztonság elvesztéséről tanúskodhat. Ilyenkor a szülő számára a megoldás nem a túlzásnak minősített ruhadaraboktól való eltiltás, hanem egy komoly, lényeget feltáró beszélgetés. A gyerekek divatmániáját kiszolgálni viszont semmiképp nem kell. Az az anyuka. akit kislánya neccharisnyáért, tangabugyiért nyúz, nyugodt lélekkel és határozottan mondhat nemet - elmagyarázva persze saját indokait"- mondja a pszichológus.

"Ezzel párhuzamosan megfigyelhető valamiféle szerepeltolódás a másik oldalon is - mondja Gyurkó Anna."Egyrészrő a kislányok rettentő hamar asszonyosodnak, másrészről a felnőtt nők egész sokáig arra törekednek, hogy kislányosak maradjanak. Ennek a típusnak a nagy ártatlan szemekkel pislogó, szűziesen mosolygó, filigrán, Audrey Tatou-szerű nőideál a megtestesítője."

Ezért láthatunk az utcán olyan anya-lánya párosokat, akik egyforma ruhát, cipőt, frizurát, sminket viselnek. "A látvány akár kedvesnek is mondható, de ki tudja, milyen generáció nő föl azokból a kislányokból, akiknek már kiskoruktól kezdve a saját anyjukkal kell rivalizálni"-fejezi be a szakember.

Somfai Barbara