Téli fitnesz: havas-jeges

Egy kicsi mozgás mindenkinek kell - még télen is. Bár a tornatermek ilyenkor is nyitva vannak, érdemes néhány olyan sportot is kipróbálni, ami tényleg csak ebben az évszakban lehetséges: győzzük le a hideg iránt érzett mélyről fakadó ellenszenvet, és kössünk lécet, boardot, korit, vagy üljünk szánra. Jégvirágcsokor a legnépszerűbb téli sportokról.

Szánkózás - vigyázat, csúszásveszély!

A szánkózás az a mozgás, aminél nem tudja az ember, hogy a játékból lett-e a sport, vagy a sportból a játék. A bob-utánzatok, és a fenék alá csapható műanyag lapok, a kormányozható szánok elődjei, a szánkó és a ródli, mindenestre már az ük-ük-ükszülők karácsonyfája alatt is ott virítottak, és örömet okoztak.

Igen, a szánkón ülve még a legkomolyabb emberből is képes előtörni a gyerek, ami nem egyszer azt is jelenti, hogy a lejtő tetején felejtik a veszélyérzetüket. Sok sírégióban van már kijelölt szánkópálya, amelyeken csak élvezni kell a csúszást. Ha viszont nincs ilyen, akkor járjuk be a terepet, hogy nincs-e egy alattomos kő, kiálló vascső, farönk, jeges folt.

Szigorúan tilos a szánkóval a sípályára felmerészkedni!

Ahogy az autópályán, itt is fontos a követési távolság erre már a gyerekeket is tanítsuk meg.

Aki most kezdi: annak gratulálunk, hogy már ilyen fiatalon tud olvasni, a szánkózást ugyanis kevés ember hagyja ki gyerekkorban. Viszont felnőttként is érdemes visszaülni egy kicsit, ha ilyen szuper pályán jöhet le az ember - ehhez szerencsére jármű is bérelhető.

Korcsolya - egy elegáns mutáns

Míg az eddigiek jellemzően csak télen űzhető sportok, a korizást akár már nyáron is elkezdheti az ember, hála a fedett csarnokoknak.

Ha viszont valaki tényleg téli sportként szeretne siklani az acél-éleken, tehát a természetes vizek jégpáncélján csúszkálna, feltétlenül tartsa be a biztonsági előírásokat, és ne menjen a jégre, amikor az, a hivatalos tájékoztatás szerint, még nem hízott meg eléggé.

Bár szerencsére itt nem lehet akkora sebességre szert tenni, mint a lesiklásnál, azért a jégen is elég nagyot lehet esni. Ezért a könyök és térdvédő jó szolgálatot tehet, sőt a gyerek fejére kerüljön bukósisak. Fontos a kesztyű is, ami ugyan nem védi meg teljesen a kezet, ha azon átcsúszik valaki egy esés után, de valamelyest mégis csökkenti a sérülések súlyosságát.

A korcsolya egyébként kemény sport, ha nem a forralt boros pohárral a kezünkben, a korlátnak támaszkodva űzzük, ennek megfelelően egészségesen átmozgat, erősíti a láb izmait, és - bármilyen meglepő - a felsőtestet is.

Ha valaki most kezdi: válasszon műanyagból öntött cipőt (hoki korcsolyát), könnyebben boldogul vele, mert legalább nem fordul ki-be a bokája. A műkorizók gyönyörű kűr-ruhája sajnos nem kötelező kelléke a sportnak, a vízhatlan kabát, kezdőknek naci viszont ajánlott.

Variációk igazi őrülteknek

Snow-kite: képzeljünk el egy sízőt, vagy boardost, aki ejtőernyőt is kötött a derekára, és így száguldozik, meg repül, ráadásul még élvezi is - az illető snow-kite-ozik. A sportot a windsurf és a sárkányeregetés házasításából kialakult kite-ból fejlesztették tovább. Több helyen kipróbálható, hiszen hegy se kell hozzá, csak sík terep, hó, szél, és vakmerőség.

Hórafting - snowrafting: egyre több régióban építenek pályát azoknak, akik a raftingot télen sem tudják nélkülözni. Ők a hegytetőn beszállnak a csónakba, a völgy alján meg kiszállnak belőle - jó esetben. A hórafting, attól a tempójú kényelmes lefelé haladástól, ami leginkább a Vidámpark mesecsónakjára hajaz, egészen a zuhanásszerű sebességig többféle módon űzhető.

Airboard: e sport szerelemesei egy levegővel felfújt, másfél méter átmérőjű, fél méter magasságú korongra hasalnak rá, amit kapaszkodókkal láttak el, hogy legyen mit szorongatni, annak, aki fél. Illetve valószínűleg inkább azért, hogy le ne essünk róla. Ezt - bizonyos sebesség fölött nem könnyű megvalósítani. Az irányítást a testsúly áthelyezésével éri el az ember, de vérmes reményeink ne legyenek, ez az izé úgyis arra megy, amerre akar.

Snow-tubing: majdnem olyan, mint az airboard. Csak itt a feneked kell bedugni egy felfújt, "amerikai fánk" alakú eszköz közepébe, amit előbb felvontatnak, egy erre kialakított pálya tetejére, majd jól lelöknek onnan. Aki járt már vízi-vidámparkban, élményfürdőkben, vagy csúszdaparkokban, annak ismerős lehet. Irányítani lehetetlen, időnként hatalmasat repülhetünk vele.

Hóbicikli (snow-bike): aki ülve akar síelni, annak ideális. Az eszköz kerékpárvázra szerelt sítalpakból áll, így tekerni ugyan nem kell, de megállni se egyszerű vele. Használója lábára szintén rövid léceket szerelnek, amit a rossz nyelvek szerint a törött lécek elejéből gyártanak. Elvileg van rajta kormány, gyakorlatilag hatásosabb, ha bedőlünk a kanyarban.

Kovács M. Veronika