Téli fitnesz: havas-jeges

Egy kicsi mozgás mindenkinek kell - még télen is. Bár a tornatermek ilyenkor is nyitva vannak, érdemes néhány olyan sportot is kipróbálni, ami tényleg csak ebben az évszakban lehetséges: győzzük le a hideg iránt érzett mélyről fakadó ellenszenvet, és kössünk lécet, boardot, korit, vagy üljünk szánra. Jégvirágcsokor a legnépszerűbb téli sportokról.

Sífutás - a mostohatesó

Léceken nem csak a lejtőket hódíthatjuk, de a sík terepet, a hangulatos erdei utakat is felfedezhetjük. A sífutás Magyarországon kevésbé népszerű, mint a lesiklás, pedig sok minden szól mellette. Egyrészt az alapmozdulatokat sokkal könnyebb elsajátítani, sokkal gyorsabban lehet sikerélményben részünk. Másrészt sokkal kevésbé veszélyes, mint a síelés, gondoljunk csak arra, hány sífutó balesetről halhatunk a hírekben. Harmadrészt, a hazai havasok szolíd lankái, széles ívekben kanyargó erdei útjai, mezői, inkább kedveznek a síelés ezen ágának -tehát idő és költséghatékonyabb.

S nem utolsósorban a sífutás valóban a fülünk hegyétől, a lábujjunk végéig átmozgat, azt bizonyítja, hogy a tornatermekben mennyire népszerűek azok a gépek, amelyek ezt a mozgást szimulálják. A szakemberek szerint a sífutás az egyik legegészségesebb sport, jó hatással van a szívre, a keringésre, az állóképességre, és javítja a mozgáskoordinációt, a ritmusérzéket.

Hogy akkor mégis mi az oka annak, hogy lényegesen kevesebben űzik, mint a lesiklást? Egyrészt nyilván a lustaság, ennél a sportnál ugyanis keményen dolgozni kell. Másrészt kevésbé mozgalmas és izgalmas mint a lesikló párja.

Aki most kezdi: mindenképpen kérje megbízható szakember segítségét. Jó tudni, hogy a sífutni többféle stílusban lehet, ennek megfelelően másfajta lécre van szükségünk. Létezik például olyan léc is, amelynek nem sima, hanem pikkelyes, vagy fókaszőrös talpa, hogy az emelkedőkön ne csússzunk vissza, ezek azonban a szakember szerint nem alkalmasak a sífutás megtanulására.

Snowboard - idősebbek is elkezdhetik

Ha a sífutás a mostohatestvér, akkor a board az édestestvére a lécen való száguldozásnak. De, ahogy ez a testvéreknél lenni szokott, csak néhány vonásban hasonlítanak egymásra.

Kezdjük ott, hogy a boardosok felszerelésében a merev kötést és deszkát egyes stílusoknál felváltja a puha cipő. Ezen felül, a deszkázásnak több olyan ága is van amit léccel inkább ne próbáljunk ki. Az viszont tévhit, hogy a snowboard csak a fiatalok sportja, nyugodtan el lehet kezdeni felnőttként is, sőt, a mai harmincasok, negyvenesek komoly előnnyel is indulhatnak, amennyiben ifjabb korukban hódoltak az akkor nagy divatnak számító gördeszkának.

A szakember szerint a snowboard könnyen megtanulható, bár az egyensúlyérzéknek itt nagy szerepe van: ugyanis mindkét lábunk rögzítve van, az egyensúly elvesztése kivédhetetlenül eséssel büntet.

Vajda Botond szerint ezért elengedhetetlen a speciális kesztyű használata, amely segít megvédeni a támaszkodáskor lerakott csuklót a töréstől. Ha lehet, itt még fontosabb a jó oktató, mint a sínél, nem csak azért, hogy a helyes mozdulatokat megmutassa, de azért is, hogy az első száz esésen átsegítsen.

A snowboardot többféle stílusban is lehet űzni, a felfedezőknek a freeride való, amikor úttalan utakon, szűz havon, a fák között kanyarogva csúszik az ember. Ezt a stílust viszont inkább csak a haladók űzzék, mert az erdő vadregényes mélye sok beszélyt rejthet.

A freestyle stílust sem kifejezetten a kezdőknek találtak ki, bár puha cipő és puha kötés illik hozzá. A freestyle-osok azok, akik lazán trükköznek a pályán, ugratnak, korláton csúsznak, akadályokat vesznek.

Az alpine stílust viszont tényleg bárki kipróbálhatja, mivel ez a legkevésbé szélsőséges. Itt, ahogy azt a síelésnél megszoktuk, a hegyet kell legyőzni, vagyis egyszerűen le kell jönni a pályán.

Aki most kezdi: hasonló nehézségekre számíthat, mint a síelésnél, s itt ráadásul még stílust is kell választani, hiszen más-más felszerelésre van szüksége a freeride-osoknak, a freestyle-osoknak, és az alpine ágat űzőknek.
Nagyon fontos a jó ruha, még fontosabb a jó kesztyű: mivel nagy igénybevételnek van kitéve, erős, vízhatlan anyagból készült, beépített műanyag merevítőkkel ellátott darabot válasszunk.

A sípályák bohócai

Monosí: zavarba ejtő sporteszköz, aki nézi nem is tudja elsőre, hogy síelőt vagy boardost lát. A monosí ugyanis egy darabból áll, mint a board, de úgy kell rajta mozogni mint a carving léceken. Aki arra tippel, hogy a kettő kereszteződéséből jött létre, téved, a monosí öregebb, mint a board. Aki tud síelni, annak is kell néhány próbálkozás, mert van egy két szabály, ami pont fordítva működik mint a hagyományos sínél, és itt még hóekézni is macerás. Aki viszont már képes kezelni, élvezni fogja, bár keményebb mozgás, mint a sí, egy órányi belőle minimum 40 fokos lázakat okoz combban és fenékben. Sajnos kevés helyen bérelhető.

Bigfoot: csak hiszed, hogy könnyű. Lábalakú, alig félméteres alkotmány, így sokkal könnyebb vele gyalogolni, mint a másfél méteres léccel. Még valamit könnyebb vele: zakózni. A bigfoot-ot, csak az próbálja ki, aki már legalább egy piros pályán le tud jönni biztonságosan. Előnye, hogy könnyű állítani, tehát egy bérléssel akár az egész család megismerkedhet vele.

Hókorcsolya, vagyis snowblade: a kis akrobata. Ezzel az eszközzel játszi könnyedséggel lehet kanyarodni, trükköket bemutatni, akár tolatva is, és ugrálni is nagyon ügyesen lehet vele. Viszont, akárcsak a bigfoottal, ezzel is könnyen havat fog az ember - a nagyon buckás, jeges, pályán nem is használható. Egyensúlyérzék, jó mozgáskoordináció, no meg biztos sí tudás kell használatához.