A láthatási jog gyakorlása

A különélő szülőnek nem csak joga de kötelessége is egyben, hogy a gyermekével fennálló kapcsolatát ápolja, a gyermekével rendszeresen érintkezzen, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje. Ennek konkrét szabályait a szülők vitája esetén a bíróság, vagy a gyámhatóság határozza meg. Kevésbé ismert, hogy önálló kapcsolattartási jog illeti meg a nagyszülőket és a nagykorú testvért, bizonyos esetekben pedig a szülő testvérét és házastársát is.  

A kapcsolattartás kérdésében a szülők szabadon dönthetnek. A jogszabályi rendelkezésektől eltérő láthatási szabályokat is megállapíthatnak, az egyetlen korlátot e körben a gyermek érdekeinek a szem előtt tartása jelenthet. Ebből a szempontból sincs jelentősége annak, hogy a szülők házassági kötelékben állnak-e (álltak-e) vagy sem. Az egyetlen előfeltétel értelemszerűen az, hogy külön háztartásban éljenek. Együttélés esetén ugyanis általában szükségtelen a kapcsolattartás szabályozása.

Ha a szülők nem tudnak megegyezésre jutni, a láthatás szabályainak megállapítása a gyámhatóság vagy a bíróság hatáskörébe tartozik. A gyámhivatal vita esetében a kapcsolattartást bármelyik fél kérelmére szabályozza, kivéve, ha a szülő és a gyermek kapcsolattartásának megállapítása a bíróság hatáskörébe tartozik. Különélő szülők kapcsolattartás iránti kérelmének elbírálása előtt tisztázni kell, hogy a gyermek melyiküknél van elhelyezve. A családjogi törvény rendelkezései szerint, ha házassági (házasság felbontása, érvénytelenítése) vagy gyermekelhelyezési per van folyamatban, a szülők megegyezésének hiányában a kapcsolattartásról a bíróság dönt. Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, ennek megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül csak a bíróságnál lehet kérni.

Speciális esetnek tekinthető az úgynevezett egyező akaratnyilvánításos - közös megegyezéses - házasság felbontása, amelyre kizárólag akkor kerülhet sor, ha a felek valamennyi törvény által előírt járulékos kérdésben, így egyebek között a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás kérdésében is egyezségre jutnak és egyezségüket a bíróság végzésével jóváhagyja. Ilyenkor tehát perbeli egyezség keretében maguk a szülők határozzák meg a kapcsolattartás szabályait, amelynek jóváhagyására azonban csak akkor kerülhet sor, ha az a gyermek érdekeit szolgálja. A bíróság az érdemi döntést kizárólag negatív módon befolyásolja.

A gyámhivatal is és a bíróság is az erre irányuló eljárásban a kapcsolattartást elsősorban egyezség létrehozásával rendezi. Ennek során a szülő és más kapcsolattartásra jogosult a folyamatos és az időszakos kapcsolattartás gyakoriságáról és időtartamáról, a gyermek átadásának és visszaadásának helyéről, idejéről és módjáról, a kapcsolattartás elmaradására vonatkozó értesítési kötelezettségről, az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról, valamint - szükség szerint - egyéb formáiról megegyezhetnek. Az egyezség létrehozása során törekedni kell a szülők és a 14. életévét betöltött gyermek közötti megegyezésre is.

A felek megállapodását - perbeli vagy gyámhatósági egyezségét - a gyermekkel való kapcsolattartás módját és időtartamát illetően a törvény nem korlátozza, tekintetbe kell venni azonban valamennyi objektív és szubjektív körülményt, így a gyermek életkorát, nemét, iskolai és egyéb elfoglaltságait, egészségi állapotát, a különélő szülőtől (más jogosulttól) való földrajzi távolságot, a különélő szülő egészségi állapotát, anyagi helyzetét, körülményeit, a gyermek érzelmi kötődését. Vita esetén a bíróság vagy gyámhatóság ugyanezen körülmények mérlegelésével dönt.