A láthatási jog gyakorlása

A különélő szülőnek nem csak joga de kötelessége is egyben, hogy a gyermekével fennálló kapcsolatát ápolja, a gyermekével rendszeresen érintkezzen, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje. Ennek konkrét szabályait a szülők vitája esetén a bíróság, vagy a gyámhatóság határozza meg. Kevésbé ismert, hogy önálló kapcsolattartási jog illeti meg a nagyszülőket és a nagykorú testvért, bizonyos esetekben pedig a szülő testvérét és házastársát is.  

A kapcsolattartási jog formáit a vonatkozó jogszabály az alábbiak szerint határozza meg:

• folyamatos (rendszeres) és időszakos (rendkívüli) kapcsolattartás a gyermek elvitelének jogával és visszaadásának kötelezettségével,
• a gyermek tartózkodási helyén történő meglátogatása,
• levelezés,
• telefonkapcsolat,
• ajándékozás, csomagküldés.

Az egyes kapcsolattartási módok tekintetében konkrét rendelkezéseket - a közhiedelemmel ellentétben - a jogalkotók nem dolgoztak ki. Nem lehet ugyaniskötelező érvénnyel rögzíteni, hogy a folyamatos kapcsolattartás pl. minden második hétvégén történő találkozást jelent. A kapcsolattartás egyedi szabályait a már ismertetett jogszabályi keretek között, az eset összes körülményét mérlegelve kell mindig a gyermek érdekeit szolgálva kell meghatározni.

A kialakult gyakorlat szerint a folyamatos kapcsolattartás általában kéthetente hétvégéken történik egy vagy kétnapos időtartamra, de gyakran előfordul, hogy a különélő szülő hétközben is kiveszi a részét a gyermek felügyeletében, pl. egy-két délutánt a gyermekével tölt. Nagyobb távolság, vagy sűrűbb elfoglaltság esetén előfordulhat, hogy a szülő csak havonta, kéthavonta találkozik a gyermekével. Bevett szokás az is, hogy az időszakos kapcsolattartást az ünnepekhez, iskolai szünetekhez igazítják (pl. nyáron 2 hét, egy hónap).

A gyámhivatal, illetve a bíróság, ha a kapcsolattartás másként nem megoldható, helyszínként a gyermekjóléti szolgálat, illetve a gyermekjóléti központ helyiségét is megjelölheti és egyben kötelezheti a gondozó szülőt a gyermeket itt adja át. A kapcsolattartásra vonatkozó határozat (bírósági is) végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik.

A Legfelsőbb Bíróság közelmúltban született eseti döntésében rögzítette, hogy a gyermek nemzetközi egyezményekben deklarált, alkotmányos joga, hogy különélő szülőjével kapcsolatot tarthasson akkor is, ha más országban él. A Németországban élő gyermekek és a Magyarországon élő szülő közötti kapcsolattartás módját, annak gyakoriságát és időtartamát, valamint a gyermekek átadásának helyét és idejét a konkrét perben eljárt bíróságok a külön élő szülő, a gondozó szülő és a gyermekek érdekeit összeegyeztetve, akként szabályozták, hogy az a kiskorúak érdekeit szolgálja, nevelésüket, erkölcsi, érzelmi fejlődésüket és a gyermekek tanulmányi előmenetelét ne veszélyeztesse. A kapcsolattartás szabályozása biztosította a Németországban élő gyermekek azon nemzetközi szerződés által deklarált jogának az érvényesülését, hogy a magyar állampolgárságú édesanyjukkal annak hazájában, a saját anyanyelvi és kulturális közegében is közvetlenül érintkezhessenek, saját identitásukat és anyai ági rokonaikat megismerhessék. A kapcsolattartásnak a Németország területére való korlátozása nem a gyermekek, hanem kizárólag a gondozó szülő érdekeit szolgálná. (BH 2001. 230)

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a felróható magatartást tanúsító szülő kapcsolattartási joga a gyermek érdekében korlátozható vagy megvonható, illetőleg a jog gyakorlásának szünetelése is elrendelhető.

Viszonylag újnak tekinthető szabály szerint a kapcsolattartást akadályozó körülményekről a felek lehetőleg írásban kötelesek tájékoztatni egymást. A fel nem róható okból - így különösen a betegség, indokolt külföldi tartózkodás, vagy a rendkívüli munkavégzés miatt - elmaradt kapcsolattartást pótolni kell, feltéve, hogy a jogosult a kapcsolattartást szabályozó gyámhatósági vagy bírósági határozatban foglaltak szerint eleget tett előzetes értesítési kötelezettségének, illetve az előre nem látható akadályok felmerülését utólag igazolja.