A láthatási jog gyakorlása

A különélő szülőnek nem csak joga de kötelessége is egyben, hogy a gyermekével fennálló kapcsolatát ápolja, a gyermekével rendszeresen érintkezzen, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje. Ennek konkrét szabályait a szülők vitája esetén a bíróság, vagy a gyámhatóság határozza meg. Kevésbé ismert, hogy önálló kapcsolattartási jog illeti meg a nagyszülőket és a nagykorú testvért, bizonyos esetekben pedig a szülő testvérét és házastársát is.  

A családjogi törvény a gyermeket nevelő szülő vagy más személy kötelezettségeként írja elő a zavartalan kapcsolattartás biztosítását. A Legfelsőbb Bíróság elvi éllel rögzítette ennek kapcsán, hogy jogsértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja, és ellene hangolja. A gyermek érzésvilágára ez károsan és kiszámíthatatlanul hat, s az is bekövetkezhet, hogy a gyermek szembefordul mindkét szülőjével. A szülőnek az említett mélyen elítélendő magatartása károsan befolyásolja a gyermek fejlődését, és alapot ad arra a következtetésre, hogy ez a szülő nem alkalmas a gyermek nevelésére. Végső soron az ilyen szülői magatartás a gyermek elhelyezésének a megváltoztatására is vezet. Az a szülő pedig, akinél nincs a gyermek elhelyezve, a gyermekkel való kapcsolattartást nem használhatja fel a gyermeket tartó szülő vagy a vele lakó hozzátartozó (pl. új házastárs) elleni hangulatkeltésre, olyan remények táplálására, hogy nála történő elhelyezés esetén a gyermek kedvezőbb helyzetben lenne. Nemegyszer mindkét szülő egyaránt képes és alkalmas a gyermek nevelésére, körülményeik, személyi tulajdonságaik erre megfelelőek. A gyermeket azonban - ha a házasságot a bíróság felbontja - csak egyiküknél lehet elhelyezni. Ebben a helyzetben a körülményekben fennálló kis különbség is döntő lehet a gyermek elhelyezésénél. Ilyenkor különösen elvárható a szülőktől, hogy szoros, meghitt kapcsolat kiépítését segítsék elő mindkét szülő és a gyermek között, s a gyermeknél a válás okozta megrázkódtatást ezzel is csökkentsék. A szülőknek természetesen tekintettel kell lenniük arra is, hogy a gyermek önálló személyiség, akinek elképzelései, vágyai, érzései vannak. E személyiség kedvező irányba való fejlődése pedig nagymértékben függ a szülők magatartásától.