Se kint se bent, se veled se nélküled

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Szia Facér Pasi!

Nagyon sokat tanultam az eddig olvasott tanácsaidból. Talán az én problémámra is tudsz megoldást, mert én teljesen tanácstalan vagyok.

A helyzet az, hogy szerelmes vagyok régóta valakibe, akivel először csak baráti viszonyban voltunk. Aztán testi kapcsolat is volt köztünk. Megbeszéltük, hogy ez nem jelent semmi változást, a barátságunk megmarad, és folytatódik minden a régi kerékvágásban.

Eleinte így is volt, de ahogy teltek a hónapok, azon kaptam magam, hogy nekem ez már jóval több a barátságnál. Nem hitegetett, nem ígért semmit, mégis beleszerettem.

Miután megtörtént a dolog, visszahúzódóbb lett. Kevésbé kereste a társaságomat, és én sem közeledtem felé, már csak büszkeségből sem. Fél évvel később újra megkörnyékezett, találkozni akart velem. Párszor randiztunk, jókat beszélgettünk, és persze szeretkeztünk. Nagyon jól éreztem magam vele. Teljesen másképp viselkedett, mint korábban. Naponta találkoztunk, mégis minden nap órákat beszéltünk telefonon is. Éreztem, hogy teljesen odavan, és ez nagyon jó érzés volt.

Aztán ahogy jött, úgy el is múlt minden rajongása. Minden ok nélkül ismét visszafogottabban kezdett viselkedni. Nem hív, és alig beszélünk, pedig kollégák vagyunk.

Neki barátnője van, akit állítólag szeret, és vele képzeli el az életét. Akkor miért kellek neki én? Csak a szex miatt? Csak hogy legyen, aki meghallgassa? Nem tudom, feladjam-e vagy küzdjek érte.

Én egy lépést sem teszek felé, mert ha ő akarna engem, akkor már lépett volna. De nem történik semmi. Néha fellobban, aztán ahogy jött, úgy el is múlik nála. Azt mondja, szeret, de ha így lenne, akkor nem egy másik nővel élne együtt.

Mit tegyek? Eddig úgy alakult ez a kapcsolat, ahogy ő akarta. Ha közeledett felém, én is, ha ridegen viselkedett velem akkor én is. Lehet, hogy ez gyerekes dolog, de nem akarom, hogy piócának tartson, aki rácsimpaszkodik.

Világos, hogy én nem vagyok fontos neki, mégis szeretem. Elég hülye helyzet, és már két éve ezzel vívódok. Szerinted van erre megoldás? Olyan dolgokba ringatom magam, hogy egyszer talán együtt leszünk, és csak engem akar - ami talán soha nem jön el.

Kedves Mónika!

Se kint, se bent, se veled, se nélküled. Hányszor hallottuk már ezeket a sztereotip megfogalmazásokat, versben, dalban, vagy csak baráti beszélgetések közben. A te példád is mutatja: nem véletlenül! Egy fontos emberi tulajdonság megnyilatkozása ez, természetünk része ez a fajta lüktetés.

Konkrétan azt gondolom, hogy egy jó kaland volt a részéről, amit talán megerősíthetett egy hullámvölgy a saját kapcsolatában. Mindent összevetve azonban nem melletted döntött.

A legtöbb, amit tehetsz, hogy elfogadod az alaphelyzetet - neki van egy párja, akit most és a belátható jövőben nem akar elhagyni -, és ezen belül alakítod a játékteret. Semmi esetre sem gondolom, hogy követned kellene a viselkedését, inkább saját elképzelésedet kövesd. Ha van kedved egy jót beszélgetni, egy kellemeset vacsorázni, egy szenvedélyeset szeretkezni, hát kezdeményezz. Számodra legrosszabb esetben a férfi mostani kapcsolatát védi majd. Szerintem ettől még nem vagy pióca, csak akkor, ha többszöri (kétszeri) elutasítást nem észrevéve újra és újra megpróbálsz kicsikarni valamit.

Azt gondolom, hogy néhány jó program így kialakulhat, esetleg megerősítheted a kettőtök közti kötődést. Ha ez neked nem elegendő, akkor viszont inkább hagyd az egészet, akkor talán nem éri meg belekönyökölni egy működő kapcsolatba.

Csók: Facér Pasi